A szerelemnek sok arca létezik: van, amelyik megment, míg a másik elveszejt, lehet megtartó és az egyén elárulója is, hozhat életet, de okozhat halált is. Nem függ életkortól, egészségtől, vagyoni helyzettől, és nem ad arra, mit szólnak majd a szomszédok. Van, akit szeretni tanít, mások szervi eredetű amnézia árán sem felednek. Ilyen érzésekről ír Valérie Perrin A vasárnap koldusai című regényében, amely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
Könyvajánló
Valérie Perrin
A vasárnap koldusai
A 21 éves főhőst, Justine-t elég sok trauma sújtotta, mire elérte ezt a kort, és istenigazából a családja sem százas. A nagyszüleinél él, szülei már kiskorában, baleset miatt elhaláloztak, nagyanyja körül lábujjhegyen kell járni, mert a legtöbb őt ért traumára öngyilkossági kísérlettel reagál. A fiatal lány imádja a zenét és a hatvanon túli öregeket, nem véletlen, hogy segédápoló a helyi öregotthonban. Szerelmi élete alkalmi kapcsolatokban merül ki, bár most mintha körvonalazódni látszana valami értelmes kapcsolatféle az egyik nemistudjakivel', amitől egyszerre tölti el az öröm és a rémület. Szépen, ráérősen csordogál az élete, amikor az öregotthon egyhangú életét titokzatos telefonáló dúlja fel: akiket sosem látogatnak, azok hozzátartozói telefonokat kapnak, hogy szerettük meghalt. Nagy a meglepetés, amikor az értesítésre sebbel-lobbal az otthonba rongyolókat maga az "elhunyt" fogadja teljes életnagyságban. Az álhalálhírek gyártása annyira elharapódzik, hogy rendőrségi ügy lesz belőle, ahol a nyomozó megzsarolja Justine-t: ha képes leleplezni a telefonáló személyét, megmutatja neki a szülei haláláról nyitott aktát, mert bizony nem is biztos, hogy baleset volt az a baleset.
A másik szál Héléne és Lucien sorsát taglaló írás, amit Justine egy kék füzetbe jegyez le. A két fiatal élete egy másik idősíkon játszódik, keserédes történet némi misztikummal és zsidóüldözéssel megspékelve. A diszlexiás lány, aki nem tud jól olvasni és a fiú, aki attól tart, genetikai okból meg fog vakulni, egymásra talál, de a különleges szerelmet a háború, árulás, deportálás mellett a távolság, a fogságból hazatérő Lucien összetört teste-lelke és amnéziája is próbára teszi.
Nagyon szépen megírt, két idősíkon játszódó történet, amely kellően romantikus, de az igényes fajtából, meglepően üde és kifejezetten remek dramaturgiával operáló cselekményvezetésű tartalommal bír. Mélyebb igazságai a fiatalkor traumáinak feldolgozásával, valamint a geriátria súlyos kérdéseivel foglalkozik, miközben mindent átsző a szerelem. A szerző folyamatosan csavarja, tekeri befelé az olvasót a történetbe, és a fiatalok szemével kezdetben hol érdektelennek, hol meghökkentőnek tetsző öregek vonal hirtelen érdekesé válik, ahogy halad előre a cselekményben. A krimiszál, amely Justine szüleivel kapcsolatos, egyre nagyobb hangsúlyt kap, ugyanúgy, mint Héléne és Lucien traumája, amely évtizedeken át húzódik.
A misztikus szál, amit a sirály képében tesz bele az író a cselekménybe, más dimenziókba emeli az érzéseket és némi fűszerezést ad a második világháborús eseményeknek. Van olyan szerelem, ami nem múlik, mindegy, hány éves az ember: a remény a halálos ágyon is él. A karakterek megformálása során veszteségek, tragédiák egész kavalkádját alkotta meg a szerző, ahol semmivel sem spórolt: érzelmek, szerelem, hangulat, emberi sorsok szakavatott leírásával színesítette regényét, a végére létrehozva jópár csavart is.
A mű mondanivalója: minden mindennel összefügg, ha valaki elég szívós ahhoz, hogy felderítse és a mélyére hatoljon a dolgoknak. Generációkon átívelő történet ez emlékekről, elmúlt, jelenvaló, plátói, beteljesedett és halált hozó szerelmekről, ahol szeretni és szeretve lenni a világ egyik legfontosabb mozgatórugója. Semmiképpen sem sablontörténet, ilyen könyvet nem mindennap tud leemelni az ember a boltok polcairól. A sokszereplős, szétágazó cselekmény nagyobb odafigyelést igényel, ugyanakkor több élményt is ad. Számomra abszolút kedvenc az idősekkel kapcsolatos megállapítások, ahogyan élik mindennapjaikat a realitás talaján, lehántva minden sallangot a problémákra, világra adott reakcióik során: csak bólogattam, hogy igen, igeeen, iiigen, pontosan így. Miért tudom? Magam szeretve-terelgetve-ellátva viselek egy 88 évest, akitől helyenként hajat tépnék, ha nem állítanám le magam, máskor viszont elnéző szeretettel próbálom ellesni, megtanulni az ő méltósággal viselt öregedését.
És hogy kik a vasárnap koldusai? Azok az emberek, akik megöregedve hiába várják gyerekeik, hozzátartozóik, ismerőseik hívását, látogatását.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
A 21 éves Justine két dolgot szeret az életben: a zenét és a hatvan év feletti embereket. Nagyszüleivel és testvérként szeretett unokatestvérével él együtt, akivel egyszerre jutottak árvaságra, amikor 17 évvel ezelőtt a szüleik autóbalesetet szenvedtek. A fiatal lány egy idősek otthonában dolgozik segédápolónőként, és imádja hallgatni a lakók történeteit. Különösen mélyen kötődik a 93 éves Hélène-hez, a 19-es szoba lakójához, aki egész nap az ablak mellett ül, saját meggyőződése szerint a tengerparton, és várja a férjét és a kislányát, hogy kijöjjenek a vízből. Justine egy kék füzetbe kezdi írni Hélène és Lucien szerelmének történetét: a fiú, aki családi halmozódás miatt meg van róla győződve, hogy meg fog vakulni, és a betűket helyesen összeolvasni képtelen lány közötti első kapocs a templom hűvösében, az ujjaikkal közösen olvasott, Braille-írással írt könyv. A különleges szerelmet a háború, árulás, deportálás mellett a távolság, a fogságból hazatérő Lucien összetört teste-lelke és amnéziája is próbára teszi. És miközben Justine kék füzetében Hélène élettörténete magával ragadó regénnyé válik, Justine-nek meg kell küzdenie családja több mint másfél évtizeden át elhallgatott szörnyű titkával is.
Lehet-e újratanulni egy szerelmet? Lehet-e mentség a szenvedély a legsúlyosabb árulásra? Megtaníthat-e mások szerelmi története arra, hogy hogyan kell szeretni?
A kivételes elbeszélői képességgel rendelkező Valérie Perrin első regényében olyan finoman fonja össze a két fő történetszálat, hogy az önmagukban is rendkívül poétikus történetek egymást erősítve teszik sokáig emlékezetessé a könyvet.
Valérie Perrin 1967-ben született, A vasárnap koldusai (Les oubliés du dimanche, 2015) az első regénye – amellyel berobbant a francia irodalmi életbe. 13 irodalmi díjat nyert el vele, köztük a legjobb első regénynek járó Chambéry-díjat, a Chronos-díjat és a francia könyvesek díját. Irodalmi munkássága előtt fotósként dolgozott, majd 2006-ban találkozott a világhírű filmrendezővel, Claude Lelouchsal, akivel azóta egy párt alkot, és nemcsak filmforgatásokon dolgozik fotósként, de egy ideje besegít a forgatókönyvírásba is. Második könyvét, a Másodvirágzás (Changer l’eau des fleurs, 2018) című regényt 26 nyelvre fordították le, és csak Franciaországban több mint egymillió példányban kelt el. Harmadik regénye Trois címmel 2021-ben jelent meg.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Európa Kiadó!
A képek a kiadó oldalairól származnak.
Termékadatok
Cím: A vasárnap koldusai
Szerző: Valérie Perrin
Fordító: Kamocsay Ildikó
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalak száma: 384
Megjelenés: 2023. május 11.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635047048
Méret: 197 mm x 142 mm x 30 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése