Andalúz örökség

 Könyvajánló - Pálmai-Lantos Éva: Andalúz örökség

A fiatal Bartha Katinka, egy budapesti galéria kurátora, egy nap szörnyű felismerésre jut: az édesanyja éveken át hazudott a családjának. Egy spanyol ügyvédi irodából érkező levél és egy ártatlannak induló nyomozás döbbenti erre rá, és olyannyira nem hagyja nyugodni, hogy az általa szervezett kiállítás megnyitója kis híján botrányba fullad. Amikor a főnöke kényszerszabadságra küldi, a lány kapva kap az alkalmon, hogy személyesen utazzon Spanyolországba, és az ügy végére járjon.

Andalúzia mesés városaiban kalandozva nemcsak a rejtély megoldásához kerül közelebb, hanem önmagához is, és mindinkább rájön arra, mit és kit is szeretne igazán az életében. Múlt és jelen, családi kötelékek és béklyók, két világ és rendkívüli sorsok forrnak egybe Pálmai-Lantos Éva lebilincselő regénysorozata nyitókötetének a lapjain.

A jelenben Bartha Katinka egy budapesti galéria kurátora, szereti a munkáját, de sok szempontból örlődik. Megismerjük röviden, hogy mit is jelent egy galériában dolgozni, milyen kihívások elé állítja a munkája nap mint nap. Megismerjük a családját is, ám egy napon kiderül, hogy édesanyja a család történetéről nem mondott igazat: erre egy spanyol ügyvédi irodától érkezett levél döbbenti rá. Az édesanyja neves belsőépítész, a világ minden tájáról vannak kapcsolatai, ezért az apja úgy gondolja, hogy biztos munkaügyben érkezett a levél, ám a lánynak szöget üt a fejébe, hogy miért az otthoni címükre és az anyja lánykori nevére érkezett. Üzen is édesanyjának, aki a szokásos éves kéthetes pihenését tölti Spanyolországban, egy kisvárosban, az egyetlen hotel által szervezett jóga- és meditációs programokon. Amikor nem éri el a nőt, felhívja a szállodát, és megtudja, hogy az édesanyja nem a vendégük, ráadásul évekkel ezelőtt megszüntették ezeket a foglalkozásokat.

Az egész történet annyira elvonja a figyelmét a feladatairól, hogy képtelen koncentrálni a munkájára, és végül egy kiállítás megnyitója bánja a magánéleti zűröket. Ekkor a főnöke kényszerszabadságra küldi, ő pedig azonnal Andalúzia felé veszi az irányt, hogy felfejtse családja kalandos múltját, és egyben megtalálja a saját maga útját is.

Amikor az ember dönt, nincsenek jó döntések vagy rosszak. Csak döntések vannak, amelyek olyanok, mint a folyó: a kanyar után dől el, hogy a hordalék eltömíti-e, vagy szabad folyást ad neki. Hogy sivatagba viszik-e, vagy a tengerbe fut.

A történet másik szála 1956 őszén veszi kezdetét, Budapesten, a forradalom kitörése után, amikor már egyre fogy a remény a szabadságra. Halmai György, egy orvos, a felesége, Nóra, és a tizenéves lányuk, Anna próbál menekülni, ám a férfit a tudása miatt elviszik a szovjetek. A felesége és a lánya azonban eljut Kőszegig, ahol várnak egy pár napot, és végül a férfi is csatlakozni tud hozzájuk. Útjuk néhány megállón és fordulón át végül egész Dél-Spanyolországig visz, ahol a tizenéves lány - Katinka nagymamája - szerelembe esik egy spanyol fiúval.

A családjuk történetét átszövi egy hazugság, amiről eleinte csak Nóra, a dédnagymama tud, és a hazugság az, aminek most a nyomába ered Katinka is. Az útja során megismeri a családja történetét, és ami még fontosabb: saját magát is. 

Egy könnyed, jól megírt, a budapesti helyszíneket tökéletesen leíró családregény ez, amely bemutatja, hogy minden jó családban is akadnak titkok és hazugságok, akár nagyon súlyosak is. Nagyon tetszett benne az a hangulat, hogy nem próbálja okolni azt, aki az egész titkot generálta, és hogy helyet kap a megbocsátás is. Az egész köteten éreztem egyfajta transzgenerációs történetet is, hogy mennyire meghatározóak a közvetlen felmenőink történetei, traumái és boldog pillanatai egyaránt, azok is, amelyekről nem tudunk. Ugyanakkor ott van az egésznek a mélyén a megértés és a megbocsátás. Egy idő után csak saját magunknak okozunk kárt, ha képtelenek vagyunk megbocsátani, ugyanakkor ezt erőltetni nem lehet - egy napon úgy ébredünk fel, hogy elengedtük a sérelmeket, és felszabadultunk, mert felszabadítottuk, akire haragudtunk. Nagyon megfogott az is, hogy Nóra úgy halt meg, hogy soha nem beszélt mindarról, ami történt. Ez rendkívül jellemző a nagyszüleink, dédszüleink generációjára, akik átélték a háborút. Az elfojtás, a soha ki nem beszélés, de minden cselekedetük mélyén, a gyereknevelési módszereik mélyén ott vannak ezek az eltemetett traumák, amiket tudattalanul is átadnak.

Egyszóval tökéletesen megfogta Pálmai-Lantos Éva egy család történetének a lényegét, a mélységét, úgy, hogy közben mégis könnyed, fordulatos és élvezhető maradt a regénye. Várom a folytatást!

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!