PAKTUM - a félelemszülte, bűnbakkereső társadalmi szerződés, ami a hazafiságra alapozva törvényesíti az erőszakot. Hatására emberek tűnnek el nyomtalanul, gyerekeket emelnek ki a családból, akiket a szülők soha többé nem látnak, az utcákon mindennaposok a rasszista atrocitások. Senki sincs biztonságban, sem az, aki fejét lehajtva cammog végig az életén, sem az, aki lázadni merészel a regnáló rend ellen. Van-e megoldás?
KönyvajánlóCeleste NgHiányzó szívünk
Madár 12 éves kisfiú, igazi neve Noah Gardner, de keresztnevére forrófejű és félelmetes anyja, Margaret Miu, eltűnéséig sosem hallgatott. A fiú 9 éves volt, amikor anyja elhagyta családját, az apa innentől kategórikusan megtiltotta a Madár becenév használatát ugyanúgy, ahogy felesége minden cuccát kidobta, később az érkező leveleit megsemmisítette. Madár 12 éves, amikor kap egy levelet, amiben a papírlapon semmi mást nem szerepel, mint egyik szélétől a másikig rajzolt macskák, nagymacskák, kismacskák, csíkosak, tarkák, igazából firkáltak, mint amilyeneket az anyja rajzolt és tett az uzsonnás táskájába sok-sok évvel ezelőtt. Noah tudja, hogy a levél az anyjától érkezett, és nincs szíve megsemmisítésre átadni apjának ezt a levelet is. A fiú ugyan nem sok mindenre emlékszik az anyjával kapcsolatosan, de arra biztosan, hogy nem véletlenül derítette ki az új címüket és nem kockáztatta volna, hogy ír neki, amennyiben nincs valami terve. Ennek a levélnek jelentenie kell valamit, ismételgeti a fiú önmagában újra és újra. Csak az anyja távozása után tudta meg az igazságot, mégpedig úgy, hogy a játszótéren valaki oda köpött a tornacipője mellé a földre: anyád egy áruló! Lázadásokat szított, veszélyt jelentett a társadalomra, és már készültek le tartóztatni, ezért menekült el.
Madárnak nehéz a dolga az iskolában az állandó megkülönböztetés miatt, amiért az anyját hibáztatja. Felesége tevékenysége miatt apja is visszaminősítésre került, már nem az egyetemen tanít nyelvészprofesszorként, hanem annak könyvtárában teljesít szolgálatot, hiába beszél folyékonyan hat nyelven, és másik nyolcon meg olvas. Elveszítették a szép nagy házukat udvarral, jelenleg apa és fia egy szűkös kollégiumi részben húzza meg magát.
Idézet a könyvből:
Mi nem égetjük el a könyveinket – jegyzi meg a nő. – Hanem péppé zúzzuk őket. Sokkal civilizáltabb megoldás, nem? Bedaráljuk őket és újrahasznosítjuk vécépapírként. Azok a könyvek már régen kitörölték valakinek a hátsóját.
És hogy miért ez a paranoiás élet arrafelé? Az USA-ban volt egy nagy Válság, aminek során évekig anarchia uralkodott az országban, az emberek éheztek, nem volt munkájuk, összeomlott az infrastruktúra. A helyzet bűnbakkeresésben találta meg a megoldást, a kínaiakat okolták mindenért. A bűnbakképzés egyenes utat kínált a zsarnokság kiépüléséhez,: a nagyobb jó érdekében félelemben és kézben tartott mindent az államhatalom. Létrehozta az úgynevezett Paktumot, ami szerint élni kell az országban, mert ez az a módszer, amely megőrzi az ország biztonságát: hazafiság és éberség. Innentől minden gaztett legalizálásra került: emberek tűnnek el, gyerekeket emelnek ki a hazafiatlannak és ezért megbízhatatlannak minősített családokból, kínaiakat rugdosnak meg a nyílt utcán: senki sem mer kérdezni, érdeklődni, inkább elfordítja a fejét - reakció esetén ő is bajba kerülhet.
Madár apjának crédója: csak távol maradni a bajtól, ha bármi ilyesmit látsz, elfutni a másik irányba, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy végigcammog az életén lehajtott fejjel. Anyja viszont másképpen látja: aki nem azért él, hogy szolgáljon, az nem azért szolgál, hogy éljen. Madár anyja három éve tűnt el (ment el), azóta egyre több zavargás tört ki a PAKTUM intézménye ellen. Hozzátok vissza hiányzó szívünket! - jellegzetes PAKTUM-ellenes szlogen, ami bizony a költő anyja, Margaret Miu verséből származik, mint később kiderül, ő a forradalom hangja.
Idézet a könyvből:
Madárnak hívnak, pontosabban én hívom így magamat és csakis erre hallgatok, illetve hallgattam, egészen kilencéves koromig, amikor anyám, aki költő volt elhagyott és egy másik életbe csöppentem. Apukámnak új munkája lett, én sulit váltottam és egy másik lakásba költöztünk. Évek teltek el, tizenkettő lettem és egy nap kaptam egy levelet anyutól, amiben semmi írás nem volt, csak macskás rajzok, mindenféle mintájú macska. Elevenek voltak és nyalták magukat.
Nem merem megmutatni apunak a levelet. Mindent eltüntetett, ami anyuval kapcsolatos, nekem pedig folyton azt mondta: felejtsem el, ami nehezemre esik, hiszen a tükörben, a szememet nézve is őt láttam: anyu, avagy Margaret Miu ázsiai származású voltát.
Madár a macskás levél hatására eldönti, hogy megkeresi az anyját, kerül, amibe kerül... meg kell tudnia, miért menekült el tőlük az asszony, és mi motiválja a megtört apját a mindennapokban.
Gyűlöletpropaganda, mesterségesen generált társadalmi feszültségek, szeretet és gyűlölet regénye ez, amely középpontba állítja a szülő-gyermek kapcsolatot egy degenerált berendezkedésű társadalomban, ahol egyszerű megoldások és világos ellenségkép uralkodik - az egységhez mindig szükség van a közös ellenségre! Mindenki legyen hazafi, ellenség pedig Kína - világos kommunikáció, nemde? Az emberek nagy többségének válasza a meghatározhatatlannak tetsző hazafiság tulajdonságra apátia, közöny, rettegés, fejek félrefordítása a naponta akár tucatjával ismétlődő atrocitásokra. Amikor egy fogalom, a hazafiság nevében embereket lehet lelkesíteni, de rettegésben tartani is, akkor nem létezik jó válasz az állampolgárok részéről.
Egyrészt ködös a hazafiság fogalma, ha beletartozik, hogy egy viccen nem szabad nyilvánosan nevetni, mert bármelyik humoros szösszenet is beletartozhat, ha nem mondható ki nyíltan vélemény az ország vezetési módszeréről, ha kritizálni merészel valaki bárkit vagy akár egy menzai ételt, máris nyakán lehetnek a fogdmegek, akik jó esetben magyarázatot várnak akár ártatlan megjegyzésekért is, rosszabb esetben kiemelik a gyereket a családból, akit sosem látnak többé a szülők, és őket, magukat is lefogják, száműzik vagy megölik. Másrészt érthető az is, ha a megfélemlített polgár eljut odáig, hogy csak hagyják békén, félrenéz, hallgat, tehetetlennek érzi magát, és inkább meghunyászkodik; ha kell, megtagad istent, embert, csak nevelhesse békében a gyermekét. Persze, ez (is) zsákutca, de nem mindenki születik hősnek. Sőt, a hősök általában nem születnek, hanem azzá válnak. Papíron és véleményben nagyon könnyű heroikusnak lenni.
Idézet a könyvből:
Apu folyton ismételgeti: „Ő többé már nem része az életednek. Ami minket illet, ő nem létezik. Megértetted, Noah? Mondd, hogy megértetted!” – engem mégis érdekel az anyám. Mocskos dolgok történtek. Borongós csend. A rettegés bűze áradt, a kilátástalanság fojtogatott. Annyira féltem, mégis tudni akartam az igazságot.
Történelmi tapasztalat, hogy mindig van egy pont, amikor nem bírható tovább a zsarnokság, és akkor kezelhetetlenül nagy tömeg önti el az utcákat - de ezt a kritikus pontot el kell érni, aminek időtartama évektől évtizedekig is tarthat. Amíg ez nem történik meg, addig a lázadások csak elszigetelt események az ország életében. Ugyanakkor a végtelenségig nem lehet tagadni a világ sokszínűségét, a vélemények különbözőségét: ezeket képtelenség mesterséges renddel kiirtani.
A szerző páratlan tehetséggel érzékelteti a fentieket: úgy mászik bele a család működésének dinamizmusába, amitől mindenki ott érzi magát testközelben az apával, Madárral és az anyával. Olyan igazságokat fogalmaz meg, amelyekkel kapcsolatban a legtöbb embernek legfeljebb halvány érzései vannak, de világosan megfogalmazni nem tudja. Szájtátva lehet olvasni, és bólogatni, hogy tényleg! - és ez a helyzet a társadalmi igazságtalanságok esetében is. Korunk egyik nagy rákfenéje a polkorrektség és az egyszerű ellenségkép tipizálása, ami miatt tanultabb vagy érzékenyebb, de akár cinikusabb egyének is aggodalmat éreznek. Nincs szükségünk PAKTUM-ra, jaj, nagyon nincs.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Madár tizenkét éves kisfiú. Egyetemi oktatóból könyvtári alkalmazottá lefokozott, megtört apjával tengődnek egy kollégiumi szobában. Az anyja három éve elhagyta őket. Madár nem tudja, miért, és hogy hová tűnt. Ám egyszer csak levelet kap: rajzolt macskák sokaságát rejti a boríték. Az anya üzent neki – s a fiú a rejtély nyomába ered: meg kell találnia az édesanyját és meg kell tudnia, miért menekült el a családjától. Nem könnyű feladat, mivel az Egyesült Államokban a hazafiság jegyében különösen éber szemmel figyelik az ázsiai származású polgárokat – a velük szembeni atrocitások mindennaposak, sok esetben, törvénnyel szentesítve még a gyermekeiket is elszakítják a szüleiktől, nehogy „az amerikai kultúra” csorbát szenvedjen. Madár költő anyja, Margaret pedig kínai bevándorlók gyermeke – verseinek sorai ráadásul jelmondatokká váltak a tüntetések transzparensein.
A Hiányzó szívünk a szeretet és a gyűlölet regénye – lírai kitárulkozás a szülő-gyerek kapcsolatról, a világ bámulatra méltó mesés csodáiról, egyben dermesztő kortárs valóságkép a mesterségesen generált társadalmi feszültségekről, gyűlöletpropagandáról, emberiességünk elvesztéséről.
Celeste Ng amerikai írónő 1980-ban született a pennsylvaniai Pittsburghben, Hongkongból bevándorolt kínai szülők gyermekeként. Első regénye, az Amit sohase mondtam el az Amazon Év Könyve díjában részesült. A Kis tüzek mindenütt című regényéből 2020-ban minisorozat készült a Hulu megrendelésére, a főszerepet Reese Witherspoon alakította. Férjével és fiával a massachusettsbeli Cambridge-ben él – mely a Hiányzó szívünk című harmadik regényének is helyszíne.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, Európa Kiadó!
Kövess bennünket Facebookon!
A képek a kiadó oldalairól származnak.
Termékadatok
Cím: Hiányzó szívünk
Szerző: Celeste Ng
Kiadó: Európa Kiadó
Oldalak száma: 368
Megjelenés: 2023. április 20.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789635047505
Méret: 197 mm x 142 mm x 20 mm
Megjegyzés küldése