Könyvajánló - Costanza Casati: Klütaimnésztra
Uralkodásra születtél, de egy zsarnokhoz mész feleségül. Tehetetlenül nézed, ahogy feláldozza a gyermekedet, hogy kiengesztelje az isteneket. Végigkíséred, amint hosszú háborút vív egy idegen városállam partján, és saját kegyetlen gondolataiddal vigasztalod magad. Mert nem ez volt az első gonosz tett ellened. Nem ezt az életet érdemelted. És nem ez lesz a veszted. Lassan tervet szősz. Mert te már rég megértettél valamit, amit a többiek ez idáig sem: ha nem kapsz hatalmat, akkor magadnak kell megszerezned.
Klütaimnésztra újramesélt története elképesztő erővel láttatja az ókori görögök, a hatalom és a próféciák világát. Egy felejthetetlen királyné portréja, az emberiség, az anyaság, a testvériség, a gyász, a veszteség és a bosszú kiemelkedő jellemrajza.
Tudjátok, hogy ki volt Klütaimnésztra? De Agamemnón vagy épp Oresztész neve már ismerősebb? Ha fejből nem, nem gond - nekem sem ugrott be elsőre. Aztán a kötet elején amikor átrágtam magam a családfáján, már emlékeztem rá - Helené nővérére, Agamemnón feleségére, akit a férje uralni akart, de akinek nem sikerült. Veszteségek, gyász és fájdalom árán, de Klütaimnésztra belül szabad maradt.
– Megkaphatsz embereket, városokat, hadseregeket. De szeretetet és tiszteletet… azt nem lehet erővel elvenni.
Klütaimnésztra Tündareósz és Léda lánya, Helené ikertestvére, utóbbinak Zeusz volt az apja, és ugyanez volt a helyzet fivéreiknél, Kasztórnál és Polüdeukésznél, utóbbinak szintén Zeusz volt az édesapja. Helené születésekor az istenek nagylelkűen megajándékozták Zeusz lányát, legfőképp Aphrodité, aki a legszebb élő nővé tette őt. Tündareósz előre aggódott, hogy lánya szépsége viszályt fog kelteni a görög városállamok között, és amikor ebbe a korba ért, oda is sereglett minden jelentős ifjú. Odüsszeusz javaslatára a kérők szövetséget kötöttek: válasszon bárkit is Helené, a többiek nem fognak viszálykodni, hanem elfogadják és védelmükbe veszik egymást. A szövetség megköttetett, Heléne pedig végül Menelaosz felesége lett. A nővére, Klütaimnésztra Agamemnónhoz, Mükéné királyához ment hozzá.
Férje erőszakos és zsarnoki volt, azért választotta Klütaimnésztrát, mert látta, hogy erős, és kihívásnak tekintette a lány erejét, amit meg akart törni. Időközben Parisz elvitte Helenét, és a korábban kötött szövetség így életbe lépett: a görög városállamok királyainak ki kellett állniuk Menelaosz mellett. Agamemnón megölte Artemisz szent állatát, így az istennő megátkozta őket, és elvonta a szelet a vitorláikból, így Agamemnónnak véráldozatot kellett bemutatnia: Klütaimnésztrával közös lányukat, Iphigeneiát áldozta fel, és ezzel visszaadta Klütaimnésztrának azt, amit már majdnem sikerült elvennie tőle: az erejét és a szabadságát. A nő bosszút forralt ellene, ami végül be is teljesedett, miután hazatért a harcból.
És mégis, Klütaimnésztra a béke és a vidámság közepette is távoli morajlást hall. Mintha a parton ülne, miután visszavonult az ár. Minden nyugodt, de mindenki tudja, hogy a víz szintje hamarosan újra emelkedni fog.
Persze ezeknek a történeteknek számtalan verziója ismert: van, ahol Parisz elrabolta Helenét, máshol a nő önszántából ment vele; van, ahol Agamemnón valóban feláldozta a lányát, máshol Artemisz megmentette és a papnőjévé tette; illetve a legtöbb változatban Agamemnón jó és bölcs uralkodó.
Costanza Casati ebben a regényben nem csak egy nőnek állít emléket, hanem kettőnek: a két végletnek. Helené, akinek egy dolga van csupán: hogy szép legyen. Pedig ő több és szeretne is több lenni ennél. Klütaimnésztra, aki a világ legszebb lányának testvéreként nőtt fel, pedig úgy érezte, hogy szépségével nem tud kitűnni, neki erősnek, okosnak, jó harcosnak kell lennie, aki folyton védelmezi a húgát. Így ő erős, harcos, vadász lett, és ez az erő az, amin megakadt zsarnok férje szeme, és amit be akart törni. Két nő története, akiknek a sorsát megpecsételték a férfiak, két nő, akik ki akartak törni a nekik szánt szerepekből. Ez persze mindkettejük esetében tragédiával végződött - bár maga a kötet elvágja a történetet egy szép pillanatnál.
Klütaimnésztra a maga kedvére táncol, Helené viszont másoknak.
Leginkább Madeline Miller könyveihez tudom hasonlítani ezt a regényt, és nem csupán amiatt, hogy egy ókori mitológiai történetet mesél el újra. A nyelvezete, a szövege erős, erősebb, mint Miller esetében, de a történetszövés és a témaválasztás hasonló. Reneszánszát élik a kétezer éves újraelmesélt történetek, aminek nagyon örülök: nagyon szeretem a mitológiát, és mindig élmény jobban és jobban belelátni, belemélyedni egy-egy szegmensébe. Külön öröm, hogy most a nők kerülnek fókuszba: nem csak a férfiak hőstettei maradnak meg, és a ki-kinek a felesége-anyja, hanem élő, egyedi entitássá válnak ezek a nők, lelépve a mítoszok és néhány esetben a történelemkönyvek lapjairól, le a férjük mellől, akiknek neve halhatatlan, és ahol ők csupán mellékzöngék.
A kötet rendkívül olvasmányos és érdekes, rögtön megfogott a ritkán látott stílus és hangvétel, egyes szám harmadik személyben, de jelen időben meséli el a történteket, ami egy kicsit közelebb hozza hozzánk az egészet. Jól bemutatja a kultúrát és a mítosz különféle változatairól is szót ejt, miközben kiemeli a láthatatlanságból és a névtelenségből a korábbi mellékszereplőket.
Costanza Casati 1995-ben született Texasban, gyerekkorát Olaszországban töltötte, ahol az ókori görög irodalmat tanulmányozta. Később az Egyesült Királyságba költözött, ahol kitüntetéssel végezte el a Warwicki Egyetem írói képzését. Jelenleg szabadúszó újságíró és forgatókönyvíró, a Klütaimnésztra az első regénye, amely rögtön világsiker lett. Fügedi Tímea fordításában a General Press hozta el nekünk ezt a regényt.
Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése