A holland aranykorban játszódó történet egy süketnéma festő és az eladósorba került lány szerelmének kalandos története, ahol a szerző alapos kutatómunkával a fríz hétköznapok jellemzőit adja át élvezetesen az olvasóknak, miközben páratlan dramaturgiával, érzékletes párbeszédekkel és erős részletgazdagsággal megalkotott regényt tett le a nagyérdemű elé. 

Könyvajánló
Mörk Leonóra Szentjánosfű

1634. június Vlieland szigete, Hollandia. A távoli fríz szigeten nevelkedik Aelka, az Amszterdamból ideszakadt lány, fiatal, egészséges, szép és jómódú (amíg apja élt, jól menő nyomdát és könyvkiadót vezetett). Aelka kisgyerek korában megárvult, özvegy nagynénje (Jacoba de Vries) visel gondot rá, és miután a kor követelményei szerint eladósorba került, éppen férjet keresnek neki. A történet kezdetén 17 éves, naivitásig őszinte. Így eshetett meg, hogy a süketnéma festővel Szent Iván éjjelén való találkozása végzetes eseményekhez vezet. 

Pedig nem így indult a nap! Két barátnő jósolt magának: fehér zsebkendőbe orbáncvirágot nyomtattak le, majd a virág okozta lenyomatból próbáltak következtetni jövendőbelijük foglalkozására. Aelkének valami katonára hajazó forma jött ki  de csak akkor eszmélt, amikor meglátta a festőt a parton, hogy biza festőbot az a hosszú képződmény a zsebkendőn, nem kard. Aelka megérti, hogy megfigyelés útján nem csak a fülével hall az ember: sorszerűnek érzi kettejük találkozását. Ezután a férfi, Jan de Stomme, Néma Jan (igazi neve Johannes Janszoon) elutazik, s bár úgy tervezte, és azt is mondta a lánynak, hogy hamar visszatér, de ez nem sikerül neki. Mire visszatér, Aelka más felesége. Nagynénje ugyan adna egy esélyt szerelmüknek, de nem éri el a fiút. A hírre Aelkével megfordult a világ. Vajon hogy gondoljon magára: szerelmes menyasszony vagy ostoba, megesett lány?

Mörk Leonóra történeteiben közös a Németalföld és környezetének szeretete. Jelenleg az újkorba visz el a cselekménnyel, egy távoli fríz sziget kultúráját, művészetét, szokásait és mindennapjai mozgatórugóit hozza közel a ma emberéhez. A kötetben kitalált és abban a korban létező emberek történeteit gyúrja össze irigylésre méltó fantáziával és részletgazdagsággal kidolgozva. Központi témája a női lét mai szemmel nézve sanyarú volta, szexuális szabadsága csak a férfiaknak van, és aki egyszer házasságon kívül eladta lányságát, ami maradandó következményekkel sújtotta, akkor nem volt mese, mindenáron férjhez kellett menni, bárkihez, aki volt annyira balga vagy éppen számító, hogy elfogadta a "koraszülött" babát sajátjának. 

A szerelem érzése átszövi a történetet, kézenfogva a festészettel. Az akkori mecénások attitűdjei, a művészek kiszolgáltatottsága a női létre jellemzők szinonímája. Odamegy, ahová hívják, azt festi, amire megrendelése van, hiszen a nagy mesterektől való tanulás utazást és alkalmazkodást igényel, és ahhoz, hogy nevet szerezzen magának, hosszú stációkon kell keresztül mennie, mire saját jogán műhelyt nyithat, és megválogathatja megrendeléseit és tanítványait. Igaz ez még akkor is, ha a történet ideje a holland aranykorra esett (a kort az általános jólét jellemezte), amikor az átlag polgárok is képesek voltak megrendelésekkel ellátni a művészeket.

Hosszú idő telik el, mire  a két főhős újra találkozni tud, és akkorra a kocka el van vetve. A festő nem tud arról, hogy gyermeke született. Sok mindennek kell történnie addig, amíg valami váratlan fordulat be nem áll, amit hőseink döbbenettel vesznek tudomásul - az olvasókkal egyetemben. Ennek páratlan dramaturgiáját alkotta meg a szerző, remek párbeszédekkel, kitűnő környezetgazdagsággal, kifejezőkészséggel, alapos kutatómunkával a kor jellemzőit illetően.

Szent János virága az orbáncfű, ami a kötet címadója. A virág az igényesen kialakított mű tetszetős pasztellszíneket felvonultató fedlapján uralkodó illusztrációként látható.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.

A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?

Mörk Leonóra a 94. Könyvhéten, Szentjánosfű című regényéből szár- mazó idézetet tartalmazó szatyorral az oldalán (részemről KELL kategória) Fotó :@zoltan.tamas

Mörk Leonóra magyar újságíró, író, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.