A kreativitás kódja

 Könyvajánló - Marcus du Sautoy: A kreativitás kódja

Képes-e szimfóniát szerezni, díjnyertes regényt írni vagy remekművet festeni a számítógép? És ha igen, vajon felismerjük-e majd, hogy nem ember, hanem egy gép alkotásáról van szó?

A mesterséges intelligencia terén végbement fejlődés sok tekintetben meglepetést kelt: tapasztalhatjuk, hogy a számítógép ugyanolyan jól megold hagyományosan ember által végzett feladatokat, mint maga az ember – ha nem jobban. De lehet-e kreatív a számítógép? Elképzelhető, hogy hamarosan megtanulja, mi az, ami megragad bennünket a művészi alkotásokban, és megérti, hogy miben különbözik az az érdektelentől?

A kreativitás kódjában Marcus du Sautoy a kreativitás természetét vizsgálja, s közben fontos útmutatást ad az algoritmusok működéséhez, a működésük alapjául szolgáló matematikai szabályokhoz. Azt kutatja, hogy a műalkotások érzelmi hatása mennyiben fakad agyunk minta és struktúra iránti fogékonyságából, és mit jelent kreatívnak lenni a matematikában, a képzőművészetekben, a nyelvben, a zenében. Az eredmény izgalmas és különös felfedezés a mesterséges intelligencia és az emberi lét lényegéről.

Mi a kreativitás? Sokan sokféle választ adtak már erre, és igazán egzakt definíció nincs is rá. Margaret Boden, a Sussexi Egyetem mesterséges intelligencia kutatója szerint három fő kritérium van: az alkotásnak vagy ötletnek újnak, meglepőnek és valaki számára értékesnek kell lennie, ami nem ilyen, az nem nevezhető kreatívnak. Személy szerint ezzel nem értek teljesen egyet, ahogy Hilde Østby sem, ami világosan látszik a Kreativitás c. könyvéből is.

Marcus du Sautoy nem próbálja pontosan meghatározni, mit is jelent a kreativitás, de tökéletesen leírja, hogy hogyan működnek a különféle algoritmusokat használó mesterséges intelligenciák, amelyek képeket, videókat alkotnak a "semmiből", és azt is, hogy miben különbözik a gépek által végzett tanult folyamat az emberi kreativitástól.

Napjaink egyik legnagyobb kérdése az, hogy mi lesz a mesterséges intelligencia jövője. Számtalan művész szót emel a kreatív AI-ok ellen, mondván, hogy az általuk generált képek, videók, filmek és egyéb, egyébként kreativitást és emberi munkát is igénylő alkotások ha most még nem is, idővel elveszik az ő munkájukat.

Személy szerint laikusként és "művészetfogyasztóként", művészetpártolóként és hobbiból kreatívkodóként nem szeretnék állást foglalni a kérdésben, a PS által drasztikusan módosított és retusált képek épp annyira nem valódiak, mint egy AI által generált, de ez számomra nem feltétlen vesz el vagy épp ad hozzá az értékéhez, nem tartom ördögtől valónak egyiket sem. Ahogy az 1700-1800-as években az ipari forradalom idején a munkások szétverték a gépeket, mert attól féltek, azok el fogják venni a munkájukat, valami hasonló történik most művészberkekben. De a gépek nem vették el az emberek munkáját, az emberek pedig ma már olyan munkakörökben dolgoznak, ami nem csak 200, de akár 40 éve is elképzelhetetlen volt - a következő generáció pedig olyan munkakörben lesz, amely ma még nem létezik. Persze foglalkozni kell a kérdéssel, és valamiféle ideiglenes megoldást találni az esetleges kárpótlásra, amennyiben az AI tényleg elveszi a jövőben emberek megélhetését, de hosszú távon ez nem lesz probléma. Az ember kreatív. Az AI egyelőre csak az emberi kreativitás termékeiből tanulva tud generálni alkotást.

Marcus du Sautoy a kérdés tudományos oldalával foglalkozik leginkább, hogy mégis hogyan lehet kreativitást táplálni egy gépbe, és egyben mi az, amiben különbözik, amiben még gyerekcipőben jár a tudomány, és hogyan tanul és gondolkodik egy AI. Hogy mit hoz a jövő, még kérdéses. Véleményem szerint ha nem találunk valamilyen fenntartható, tudományos megoldást a klímaváltozásra és a túlnépesedésből fakadó problémákra, akkor az AI semmiben nem fenyegeti az emberiséget, megoldjuk nélkülük, hogy hatalmas krízisbe kerüljünk. És azért kell tudományos, nem csupán társadalmi megoldás, mert a vízben, földben, levegőben lévő általunk, a tevékenységünk által kibocsátott rengeteg szén-dioxid, méreganyag, gázok, gyógyszermaradványok, a növényvédő szerek maradványai és a mikroműanyagok már jelen vannak, és aktívan mérgezik és pusztítják a környezetet, az élővilágot és benne minket is. Jelen helyzetben az AI talán megoldást adhat erre. 

Marcus Peter Francis du Sautoy 1965-ben született Londonban, az Oxfordi Egyetem matematikaprofesszora, 2008-ban elnyerte a Charles Simonyi professzori ösztöndíjat, amelyet a tudományok népszerűsítéséért és közérthető magyarázatáért nyerhetnek el. Korábbi magyarul is megjelenő könyve A prímszámok zenéje, amelyben a prímszámokkal kapcsolatos matematikai problémákat és megoldásokat, és az ehhez kapcsolódó művészeteket és művészeket mutatja be.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!