Új, sodró lendületű skandinávkrimi-sorozat első része! Íme a finn Lars Kepler!
Furcsa dolog történik Helsinki partjainál, egy hatalmas teherkonténert sodor partra a víz, amelyben egy fiatal fekete nő hullájára bukkannak. A vízzel teli tartály egy bizonyos Juhana Lehumsoja cégének tulajdonában áll, családja a finn felső tízezer közé tartozik. Az ügyet Paula Pihlaja rendőrfelügyelő kapja, és a nyomozás szálai a Lehumsoja klán évekkel korábbi afrikai ügyleteihez és örökbe fogadott gyerekeihez vezetnek…
Eközben Paula magánéletében is kihívások elé néz. Fiatalon szült kisbabáját kénytelen volt örökbe adni, és a most húszas éveiben járó fiút emberölés vádjával börtönbe zárják. Az ügyben a nő maga is nyomozott. Paula bűntudatot érez a fiú sorsa miatt, és a média figyelmét is magával ragadó konténeres gyilkosság, valamint saját életének fordulatai egyre nagyobb nyomás alá helyezik.
A két elismert finn író közös regénye 400 pályamű közül nyerte el a 2019-es országos finn krimiíró pályázat első díját.
Az egyik szálon egy nő holttestét találják egy konténerben, minden bizonnyal megfulladt, de a körülmények ismeretlenek. A rejtélyes ügyet Paula és kis csapata próbálja kinyomozni, a szálak pedig egy elit finn családhoz, a Lehumsoja klánhoz vezetnek. De vajon mi közük a halálesethez, ha egyáltalán van bármi? Több elmélet is napvilágra kerül és egy időre a nyomozás egyik fő irányvonalává válik, de mintha az ügy egyre rejtélyesebb lenne.
A másik szálon megismerjük a négyfős nyomozócsapatot, élén Paulával, akinek élete során kijutott a jóból. Hozott néhány rossz döntést a múltban, és nagyon régóta nem tud igazán feldolgozni egy családi tragédiát, de alapvetően jól van, amennyire a körülményei engedik.
Egy furcsa, nagyon lassú folyású regény ez, ami sok érdekes kérdést felvet, e tekintetben valódi skandináv krimi: valós és mai társadalmi kérdésekkel és feszültséggel foglalkozik. A gyilkosság ugyan megoldást kap a végére, de számos magánéleti szál nem, és a fülszöveg első mondata nagyon erős túlzás. Annyiból van köze Lars Keplerhez, hogy társadalmi kérdésekkel is foglalkozik, de ez szinte az összes skandináv krimire igaz, ez a legfontosabb védjegye a műfajnak. Azon kívül nagyon lassan építkező, számtalan komoly traumát vonultat fel, amelyek a főszereplőinkkel megtörténtek, és az érdekes, hogy a legtöbbet igazán rosszul kezelték és dolgozták fel - ahogy a legtöbben teszik és tennék. Emiatt egy pirospont a szerzőknek, életszerűre sikeredtek ezek a leírások és a karakterfestés is jó.
A bíró középkorú nő volt, akinek az arca mindvégig ugyanolyan fegyelmezett maradt, mint a kontyba fogott haja. Egy nő az ő pozíciójában nem engedhetett meg magának együttérző arckifejezést.
A stílus azonban nem tetszett. Annyira sokszor hangzik el teljesen feleslegesen párbeszédek alatt a másik neve, ami életszerűtlenné, sőt, egy idő után kifejezetten idegesítővé teszi az egészet. A traumák jó leírása és a felfestett társadalmi problémák lassú, de valószerű leírása segített belemerülni egészen a történetbe, néhol kifejezetten erősre sikerült az egész, de mégis, ezek mellől számomra hiányzott némi akció, némi valós idejű rettegés, ami feldobja a történetet, és amiben Lars Kepler párosa igazán jó.
A finnek ugyebár nem igazán tudják elhinni, hogy honfitársaik bármilyen becstelenségbe belekeverednének. És igen, a finnek az átlaghoz képest viszonylag becsületesen is működnek, nálunk értékelik az ilyesmit. Ez erősíti a bizalmat a társadalmon belül. […] De a túlzott bizalom is lehet probléma. Mindig mondtam, hogy egy finn bármit bevesz, ha azt egy másik finn csinálja.
Az A. M. Ollikainen név egy finn házaspárt, Aki és Milla Ollikainent rejti, első könyvük 2012-ben jelent meg, azóta több díjat is elnyertek, Aki Ollikainen a Man Booker-díj shortlistjén is szerepelt. A Helsinki közelében fekvő Lohja városában élnek két gyerekükkel.
Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra katitntva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése