Könyvajánló - Jack Ketchum: Holt idény
Valahol a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át.
A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek.
Jack Ketchum 1980-ban írta első regényét, a Holt idényt, amely egy erőszakos, brutális kannibálcsoportról szól, és néhány távolról odatévedt és helyi figuráról. A kötetet első kiadása idején brutalitása miatt erősen megvágták és átszerkesztették, 1999-ben - és most nálunk is - azonban megjelenhetett az eredeti szöveg szerint. 2009-ben film készült a regényből.
A legelején azzal nyitunk, hogy egy csapat gyerek és fiatal megtámad egy fiatal nőt. A nő menekül, mert tudja: meg akarják ölni. De a gyerekek nem csak ölni akarnak. Vadászni akarnak és enni akarnak. Azt akarják, hogy rettegjen a préda - mert az emberhús a legjobb, és akkor igazán édes és puha, ha átjárja a rettegés. Figyelem: ha már ennél a prológusnál rosszul vagy, akkor ez a könyv nem neked való, mert ennél csak brutálisabb dolgok lesznek!
A történet Maine államban játszódik, az USA legészakkeletibb államában, az Atlanti-óceán partjához közel, Dead River mellett. Carla, a sikeres író érkezik ide egy kis pihenésre a párjával, Jimmel, meghívja a testvérét, Marjie-t, aki szintén elhozza a párját, Dant, valamint egy régi barát, Nick is eljön Laurával. A kötet első felében megismerjük ezt a hat embert, és minden rendben megy. Aztán leszáll az éj, és a házat megtámadja egy csapat fiatal, egyiküket gyorsan el is kapják, némi fogság után kizsigerelik, nyársra húzzák, és a gyerekek által rakott tábortűzön lassan megsütik. A túlélők bezárkóznak a házba, és megpróbálnak kieszelni valami menekülőutat, de az nem olyan egyszerű...
A csapat elvadult kannibál végül két nőt rángat magával a barlangjukba, ahol végig kell nézniük a üzekedéseiket, a kínzásaikat és minden egyebet. Mostanra azonban a hatóságok is keresik őket, és talán közel a segítség, csak ki kell tartaniuk addig.
Elégedetten figyelte a lassan felforró vizet. Mindenféle állatra vadásztak, de úgy vélte, az emberhúsnál nincs jobb. Édes és kifinomultabb, mint a vadaké. Még a leggirhesebb húst is zsenge zsírrétegek gazdagították.
A csapat tagja több terhes nő és lány is, a legfiatalabb terhes lány kb 11 éves lehet, és 3-4 éves gyerekek is vannak, ahogy tizen-huszonéves meg idősebb felnőttek is. Hogy ez a csapat hogyan vadult így el, az nem derül ki. Nem tud róluk senki, vadászatból élnek, és vadásznak mindenre, ami mozog, megölnek mindent, amit lehet, csak mert miért ne. De a kedvenc zsákmányuk az ember. Minden szakértelem nélkül végeznek hentesmunkát, brutálisak és kegyetlenek, imádják a fizikai és a pszichikai kínzást, és a fiatal és felnőtt férfiak sokszor egyéb módon is kihasználják a nőket, mielőtt megölik és felfalják őket. Néha élve falják fel...
Véres, plasztikus és naturális regény, távolságtartással részletezi a legkülönfélébb kínzásokat, bemutatva az emberi kegyetlenség legdurvább oldalát. Eközben az áldozatok szempontját is látjuk, átadja a félelmüket, az elképesztő pánikot, és azt a hihetetlen erőt, ami az életükért küzdőket jellemzi csak, miközben bemutatja, hogy van egy pont, amikor már semmi sem számít. Kérdés nélkül loccsantja szét egy gyerek koponyáját a barlang falán, ahogy kérdés nélkül lő szájba egy vadászpuskával egy 11 éves terhes kislányt is, mert a túlélési ösztön erősebb bárminél, mert tudja, hogy ezek az emberek puszta kézzel, foggal és késsel egy pillanat alatt meg fogják gyilkolni, ha ő nem lép előbb. Eltűnik minden emberi, miközben ez a végtelen kegyetlenség és ez a túlélési ösztön nagyon is emberi.
A kötet 1980-ban íródott, Jack Ketchum első regénye, amit először nagyon megvágtak. Mint kezdő író, örült, hogy bárki is ki akarja adni a könyvét, ezért belement, bár az utószóból kiderül, hogy milyen alkudozások előzték meg. "Oké, a fej megfőzése kimarad, de akkor a másik fejezetben a lefejezés marad!" - meg hasonlók. Sorról sorra küzdött meg érte. Egy fontos különbség még, hogy az egész történetet egyetlen nő éli túl, ő is épphogy. Az első kiadásban túlélte egy férfi is, akinek az életét köszönheti a nő, és akit a rendőrök lőttek le a barlangban a nagy kavarodásban. Eredetileg a férfi belehal a lövésbe, de a kiadó ragaszkodott hozzá, hogy ő élje túl. A másik érdekes és nagyon fura változtatás: az egyik jelenetben egy nőt orális szexre kényszeríti az egyik vadember, és a nő leharapja a péniszét, majd menekülni próbál ki a barlangból. De előtte kiköpi a véres, mocskos csonkot. Na ezt a mondatot töröltette a kiadó, és sem Ketchum, sem én nem értjük, miért, egyszerűen az a mondat, hogy kiköpi a csonkot, kimaradt az első kiadásból. Azt is hihetnénk, hogy lenyelte. Ha valaki érti, hogy ha magával a jelenettel nem volt gond, akkor a kiköpéssel miért, világosítson már fel, legyen olyan kedves. :)
A szerző, Jack Ketchum 1946-ban született Livingstonban, New Jersey-ben, 2018-ban hunyt el New Yorkban. Élete során számtalan irodalmi díjban részesült a horror műfajon belüli alkotásaiért.
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése