Láthatatlan

 Könyvajánló - Paul Auster: Láthatatlan

Mi tehet az ember, ha egy szerelmi háromszög ördögi körré fajul? Adam Walker ezt a kérdést a saját bőrén tapasztalja meg, amikor húszéves egyetemistaként megismerkedik a titokzatos francia Born professzorral és annak hallgatag, vonzó barátnőjével, Margot-val. A hármuk közötti kapcsolat az elejétől kezdve különös, izgalmas és vészterhes, de Walker nem tud ellenállni a tapasztaltabb emberek csábító világának, majd amikor hirtelen és végérvényesen részévé válik ennek a valóságnak, már nem tud visszakozni.

Paul Auster új regénye több elbeszélőn keresztül mutatja a történetet 1967-től 2007-ig, New Yorktól Párizson át a Karib-szigetekig. A történetet, amely fiatalos dühről, zabolátlan szexuális vágyról és az igazságtalanság kíméletlenségéről szól. A történetet, amely bejárja a hazugság és igazság, identitás és képmutatás közti árnyvilágot, megmutatva azt, ami látható, fáradhatatlanul kutatva azt, ami láthatatlan. Talán örökre.

Rutinos Auster-olvasónak mondhatom magam, a 4 3 2 1-en kívül minden magyarul megjelent művét olvastam már (az is tervben), de mégis mindig meg tud lepni úgy, hogy közben hamisítatlan marad, felismerhetően egyedi. Ebben a rövid regényben megismerjük Adam Walkert, a fiatal egyetemistát, aki 1967-ben írói ambíciókat dédelget, és egyszercsak odalép hozzá egy francia házaspár, akikkel nagyon különös kapcsolata szövődik. A professzor pénzt ajánl fel neki, a felesége pedig viszonyba kezd vele, úgy tűnik, a férje tudtával és beleegyezésével, ám egy gyilkosság mindent felborít.

Lehetetlen tagadni a világot: látható

És mert visszavonhatatlan

Meg nem ismerhető, és szerintem ez a tény halálos…

Aztán kiderül, hogy nem is 1967-ben járunk, hanem valójában 2007-ben, és a fent olvasott történet valójában egy kézirat, ami Adam barátjához kerül, mint egy memoár tervezete, hogy elolvassa és véleményezze. Meg is teszi, és innentől E/2. személyben folyik tovább a történet, aztán persze ez a barát is beleír és átír, megmásítja a neveket. Így már azt is tudjuk, hogy Adam Walker valójában nem Adam Walker, és sem az egyetem, sem a város nem ugyanaz, sőt, talán még a valósághoz is kevés köze van annak, ami le van írva.

A történet utolsó részében felbukkan egy újabb narrátor, aki egészen átformálja a szöveget, egy teljesen új jelentésréteggel fűszerezi és új szinten viszi bele a történetbe az egyébként is jelenlévő erotikát és perverziót is.

[…] gondolat és tett között irdatlan a távolság, akkora a szakadék, hogy abba maga a világ beleférne.

Auster könyve nincs is 300 oldal, és jó szokása szerint úgy mesél, hogy tökéletesen összezavarja az olvasót, hogy most mit is olvas. Regény, regényen belüli regény, memoár, de teljesen megmásítva, vagy egyszerűen csak változatok egy témára? Ráadásul a narráció módját is többször változtatja, E/1, E/2 és E/3 is felbukkan a lapokon. Bonyolultnak tűnik, talán túlságosan is, de tökéletesen érthető, mikor ki mesél éppen, még ha nem is tudjuk meg, ki kicsoda valójában... Közben pedig foglalkozik a szokásos Austeri kérdésekkel is: mitől függ, mi hogyan alakul? Hogy hogyan alakul egy ember egész élete? Sokszor csak apró döntésektől, a véletlenektől, sőt, akár csak a narrációtól is... hiszen egészen ugyanaz az esemény annyiféleképpen csapódik le, és annyiféle történetet szül, ahány ember részt vesz benne, vagy csak látja, hallja, olvassa. A világképünk és a tényekről alkotott nézeteink is így egészen egyedivé válnak - és pontosan ezt mutatja meg Auster ebben a regényében.

A fordító most is a jól ismert Pék Zoltán, akinél jobb "magyar hangot" elképzelni sem tudok Auster fura, magával ragadó regényei számára.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!