Szabadság, szerelem, nyomor, kegyetlenkedések, gyarmatosítás a huszadik század elején, identitáskeresés és a buja földrész, Afrika sajátosságai - ez egy mondatban a Nobel-díjas író, Abdulrazak Gurnah, Paradicsom című regénye. 

Könyvajánló

Abdulrazak Gurnah

Paradicsom

Yusuf, a szuahéli fiú, 12 évesen hagyja el otthonát, egy aszályos évszakban. Ekkoriban kuriózum neki a fehér ember, ha meglát valahol egyet, akár órákig is képes bámulni. Szülei küszködnek, hogy boldoguljanak, de sikertelenül. Van egy bácsikája, Aziz, aki évente meglátogatja őket, gazdagság és veszély sugárzik belőle. 12 éves korában ezzel a férfival kell tartani az útján. A fiú gondolkodás nélkül teljesíti szülei parancsát, eszébe sem jut megkérdezni, hogy miért kell elkísérni Aziz bácsit erre az útra, ahogy azt sem kérdezte, miért kellett ezt a dolgot olyan hirtelen eldönteni.  Mint később kiderül, szülei a tartozás fejében zálogba adták oda a fiút Aziz boltjába kisegítőnek.

Aziz kereskedő, minden évben a földrész belsejébe vezet karavánokat, de a nagy pénz nem ebből származik, hanem csempészáruból. A huszadik század elején járunk, amikor Afrika már javában gyarmatosítástól szenved, ezen a helyen a németek az urak, és az amúgy is vad vidék kegyetlenségeit ők is megfejelik a leigázókat jellemző erőszakos természetükkel. A brutalitás mindennapos errefelé, ami ötvöződik a muszlim vallás sajátos előírásaival. A hit hiába békés, ha minden hatalom a férfiaké, akik nagy része természetüknél fogva nyers faragatlanságot tanúsít, otromba vicceket csinál és megalázza a tőle gyengébbeket.

A fiú lassan érti meg, hogy szinte egész fiatal élete ennek a kereskedőnek szolgálatában fog eltelni. Az ő felnövés és jellemfejlődés-története ez a mű, miközben Afrika kizsákmányoló tablóját nézi az olvasó, és halad a mesében, amely a szabadság-szerelem kettőséről regél - ami sosem egyértelmű és ritkán győzedelmes. Yusufnak nehéz megértenie, hogy a jólét esetében csak egy aranykalitka, nehéz átlátni és még nehezebb elindulni egy olyan úton, ami javára szolgálhat. Hiába csak egy meseféle, az európai olvasónak egzotikus, kíváncsivá teszi az annyira más környezetben uralkodó mentalitás és a brutalitás mértékének, természetességének és kézenfekvőségének egyértelműsége, ahol a földrész hiedelemvilága egyesül a Korán szúráinak tanításával.

Afrika újkori története a gyarmatosítás égisze alatt zajlott, a regényben szereplő terület arab majd német befolyás alá került. Az őslakosok saját életük urai ritkán lehettek, infrastruktúra és a szélesebb világra vonatkozó ismeretek, tanítás híján bárkinek bármit elhittek, pláne, ha azokat fegyverrel kényszerítették rájuk. A kereskedők elszedték az értékeiket, amelyekért gyakran ócska gombokat kaptak csupán. Yuszuf szuahéli fiú, aki a kereskedőnél a szülei hiányán túl úgy érzi, a Paradicsomba került: mindig van mit enni, fedél a feje felett, Aziz bácsi jól bánik vele, a kereskedő jobb kezének számító fiatal férfi pedig alapvető kereskedői fogásokra tanítja, de mellette az életre is. Járunk Afrika belsejébe tartó expedícióval, lehet szörnyülködni az ottani kegyetlenkedéseken, míg a harmadik részben hősünknek döntenie kell, merre haladjon az útja, mennyit ér az aranykalitka.

Annyira más ez a regény, mint amihez földrészünk olvasói hozzászoktak. Könnyen olvasható, de éppen mássága miatt nem biztos, hogy sokakhoz közel kerül a főhős személye vagy az afrikai mentalitás. Nyitottan érdemes olvasni, mint ahogy Az Ezeregyéjszaka meséit. Rácsodálkozni friss mondataira, üde párbeszédeire, nem különösebben foglalkozni az erőszak, durvaság mondataival, mert olyan természetes (volt) ez akkor és arrafelé, mint a levegővétel. Nem agyaltak rajta és nem érezték, hogy rossz lenne bármi, amit cselekedtek a kegyetlenség címszava alatt. A tájleírások testközelbe hozzák Afrika gyönyörű vidékeit, a hitről, szabadságról, szerelemről szóló részek pedig helyenként humorral kezelik és leszállítják a piedesztálról a fenti fogalmak tárgyiasulásait.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Az Ezeregyéjszaka meséi keverednek a Korán-ból és a Bibliá-ból ismert József történetével az irodalmi Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah nagy sikert aratott varázslatos elbeszélésében - ahogy jelen van benne a 20. századi eleji Afrika gyarmatosítókkal és erőszakkal teli szörnyű és kíméletlen valósága is.

Az Ezeregyéjszaka meséi keverednek a Korán-ból és a Bibliá-ból ismert József történetével az irodalmi Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah nagy sikert aratott varázslatos elbeszélésében – ahogy jelen van benne a 20. századi eleji Afrika gyarmatosítókkal és erőszakkal teli szörnyű és kíméletlen valósága is.

A tizenkét éves Yusufot az apja, adóssága fejében zálogba adja a dúsgazdag Aziznak, aki a kontinens keleti partvidékéről indul újra és újra kalmárkodni az ország szívébe, a dzsungel borította hegyek közt lakó vadállatok és vademberek közé. A kalandos expedíciók alaposan megedzik az időközben fiatalemberré serdülő fiút, de a legnagyobb megpróbáltatások mégis a kereskedő fallal körülzárt, paradicsomi idillt idéző kertjében várnak rá. Innen nyílik ugyanis ajtó a házban titokzatos módon rejtőzködő nők szobájához, ahová egy nap Yusuf is bebocsátást nyer.

Abdulrazak Gurnah 1966-ban tizennyolc évesen menekült el szülőföldjéről, Zanzibárról, az arab lakosságot ért üldöztetés elől. 1968-ban az Egyesült Királyságban telepedett le, itt végezte tanulmányait és lett az irodalomtörténet professzora a Kenti Egyetemen. Kutatási szakterülete a gyarmati irodalmak.

Könyveit többször jelölték a Booker- és a Whitebread-díjakra. Az Utóéletek, a tizedik regénye, 2020 októberében jelent meg, és rá egy évre kapta meg az irodalmi Nobel-díjat „a gyarmatosítás következményeinek és a menekültek sorsának megalkuvást nem ismerő és együttérző bemutatásáért, a kultúrák és a kontinensek közötti szakadék feltárásáért”.