Miután oslói élete darabokra hullik, Harry Hole Los Angelesbe utazik, hogy halálra igya magát. Majdnem sikerrel is jár, ám ekkor a sors összehozza egy idősebb színésznővel, Lucille-lel, aki a segítségét kéri, ugyanis hatalmas összeggel tartozik egy drogkartellnek… Eközben Oslóban holtan találnak két eltűnt lányt, és a gyilkosságokkal egy ismert ingatlanmágnást gyanúsít a rendőrség. Katrine Bratt be szeretné vonni a nyomozásba Harryt – mint az ország első számú sorozatgyilkosság-szakértőjét –, de a rendőrfőnök erről hallani sem akar. A gyanúba keveredett ingatlanmágnás ugyancsak Harryhoz fordul: fel akarja bérelni magánnyomozónak, hogy tisztázhassa magát a vádak alól. Harry először visszautasítja a felkérést, ám amikor Lucille-t túszul ejti a drogkartell, belátja, hogy ezt a helyzetet csak pénzzel lehet megoldani, és igent mond. Oslóba utazik, és hevenyészett csapatával, amely egy kokainnal seftelő gyerekkori barátból, egy korrupt rendőrből és egy rákbeteg pszichológusból áll, nekilát felgöngyölíteni az ügyet. A kartell tíz napot ad nekik, az óra pedig ketyeg. A Harry Hole-sorozat 13. kötete.
Harry Hole élete nem csak darabokra hullott Oslóban, hanem jóformán megsemmisült. Amikor végre révbe érni látszott, talán végleg, mindezt elvették tőle, így Harry egyetlen célja az maradt, hogy igyon, amíg a pénzéből futja, majd főbe lője magát Los Angelesben. A legjobbkor keveredik mellé a kiöregedett díva, Lucille, akit meg szeretne menteni a rá vadászó kartelltől. Hamarosan meg is van, hogyan: Oslóban két lányt holtan találnak, mindketten egy helyi milliárdos érdekeltségébe tartoztak, ám ő tisztázni szeretné magát, ezért a rendőrség kötelékéből kiszakadt Hole segítségét kéri, hogy nyomozzon az ügyben. A legjobbkor érkezik az ajánlat: ezzel a pénzzel szeretné Hole megváltani Lucille életét.
Visszatér Aune alakja is, akit nagyon megkedveltem a korábbi kötetekben, meg jópár régi ismerőssel összefutunk, miközben felváltva látjuk a gyilkos ténykedését is a rendőrséggel és Hole felemás kis csapatával. A legérdekesebb alak kétségkívül Szung-min Larsen volt, a gyilkossági csoport vezetője, az egész történet pedig mesterien megírt, részletekbe menő nyomozati és tudományos kutatásokkal, zseniális következtetésekkel.
Tényszerűen nézve semmi nem hiányzott belőle: csavaros, kellően bonyolult alaptörténet, érdekes, jól kibontott és megismertetett figurák, véres bűntények, néhány zseniális nyomozó. De valahogy mégsem hozta azt az alaphangulatot, valami mégis hiányzott belőle. Talán a lélek. Tény, hogy a sorozat legerősebb és legütősebb darabja a Kés, azt felülmúlni szinte lehetetlen, és talán éppen azért, mert a sorozat és Hole ott veszíti el a lelkét. Ennek pedig megvan az ára. Igazság szerint a Vérhold még sokkal jobb is lett, mint amilyenre egy Kés után számítottam. Nem hiába: Nesbø pontosan tudja, immár több tucatnyi történettel a háta mögött, hogy mi fán terem a jó thriller. Várom Hole következő kalandját is!
Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Két hercegnő, egy mágikus világ, mitikus lények és egy véres viadal, ahol két testvér vív halálos küzdelmet az Elefántcsont Trónért.
Amanda Joy Vörös viadal című kötete neked íródott, ha szeretsz elveszni egy olvasmányos, mágiával átitatott regényben, ahol tündérek, vérivók és egyéb izgalmas, különleges lények, akciódus jelenetek és tragikus hagyományok keltik a feszültséget.
Adott egy birodalom, ahol vér által kell elnyerni a hatalmat. Ez a hagyomány. Megismerünk két hercegnőt, Evalinát és Isadorát. Kettejük útját Eva szemén keresztül látjuk, akinek nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy megküzdjön testvérével. De a királyságot csak az vezetheti, aki képes kemény kézzel kormányozni. Ehhez az első lépés a viadalon aratott győzelem. Aggályait pedig csak tovább tetőzi, hogy míg Isa uralja és irányítja mágiáját, addig neki még csak elő sem sikerült hívnia képességét.
A történet akkor vesz érdekes fordulatot, amikor egy bérgyilkos rátámad és mágiája megmoccan benne. Ha sikerül uralnia vérmágiáját, a világ legerősebbjévé válik. Tudja, hogy egyedül nem képes kiaknázni a képességében rejlő lehetőségeket, kutatása pedig elviszi egy többszáz éves tündérhez, Bacchához, aki úgy dönt segít neki. Imádtam a karaktert. Történetei csak még érdekesebbé tették a szerző által megálmodott világot.
Szomorú volt látni a két lány elhidegülését, akik egykor jó testvérekként éltek a polátban. Látjuk Isa miként használja a képességét, hogy uralma alá vonja az udvarban élőket, a manipulációit, közben kapunk érdekes titkokat és intrikában sincs hiány. Kapunk egy kis romantikát is Eva testőrének köszönhetően. Tiltott kapcsolat, ami épp csak halványan van jelen a törénetben, de gyanítom a sorozat folytatásában ki fog teljesedni.
Akadtak még szerethető szereplők Eva oldalán, de én egy dolgot hiányoltam: szívesen belenéztem volna Isa fejébe. Eva emlékezéseiből láthatjuk a szerethető oldalát is, de a viadalra készülve csak az ellenségeskedő, manipulatív, kegyetlen nőszemély kerül szembe Evával.
A regény végig olvasmányos, pörgős, de a végére még rá tudott tenni a szerző egy lapáttal. Akad pár véresebb jelenet is, ami csak még erősebbé teszi a kötetet. Varázslatos világépítés, mágia, izgalmas lények, különös történelem, intrikák, titkok és egy jó kis függővég, ami garantálja, hogy az olvasó várja a folytatást. Kíváncsi vagyok mit hoz ki belőle a szerző. Debütáló írásként apró hibák azért akadnak, például a viadal nekem már kicsit összecsapottnak tűnt, de bőven van potenciál még ebben a sztoriban, amit remélem ki is használ.
Köszönöm a lehetőséget a Maxim Könyvkiadónak!
A borítóra kattintva elérhető a könyv a kiadó oldaláról, kedvezményes áron.
Ingázó ismeretlenek egy vonaton, akik sajátos problémáik szorításában képesek összefogni és egymás életén változtatni. Kiváló humorral, az ember esendőségével rokonszenvező írásmóddal operáló regény az összefogás erejéről.
Könyvajánló
Clare Pooley
Rendhagyó szabályok ingázáshoz
A regény vonatos szappanopera, annak minden szükséges kellékével: hétköznapi emberek hétköznapi eseményei, amelyek pont a megoldások sokszínűsége miatt érdemes az olvasók figyelmére. Rámutat arra, hogy megismerés hiányában mennyire érzéketlenül mehet el az utca embere a másik mellett, mennyire félreértelmezhetők az egyének látható megnyilvánulása mögötti valós szándékok, problémák; továbbá, mennyire tehetetlen mindenki saját gondjai szorításában, és micsoda eredményekhez vezethet pusztán más nézőpontból szemlélni ugyanazt a problémahalmazt, mint addig.
A főhősök (Iona, Piers Sanders, Sanjay, Emmie, Martha) egy vonaton ingáznak nap mint nap, ugyanabban az időben, Londonba munkába-iskolába menet, és hazafelé a nap végén. Iona Iverson, (Szivárványos Hölgy, az Őrült Kutyás Nő, a Varázstáskás Hölgy, stb.) hatvanas idős hölgy, egy szerkesztőség alkalmazottja, akinek éppen most lengetik be, hogy sikertelen a rovata és meg kell újulnia, különben felmondanak neki. Amúgy éles nyelvű, szókimondó, közösségformáló erejű asszony, aki nem megy a szomszédba egy kis erélyességért.
A történet kezdetekor az Elegáns, De Szexista Surbitin fuldoklik, aki nem más, mint Piers Sanders, az arrogáns, valamikori nagymenő tőzsdeszakértő. A férfi igazi kaméleon, aki bárkinek bármit képes eljátszani: a sármőrt, a hozzáértőt, a bizalmas barátot, a tréfamestert. Elhullatta már csikófogait és egyre sikertelenebb a tőzsdén belül, ami komoly válsághoz vezet az életében. Sanjay, ápoló (Gyanúsan Szimpatikus), ő menti meg Piers életét. Amúgy bátorságot remél, hogy végre beszéljen a Vonatos Lánnyal, de elszúrja.
Emmie 29 éves, a reklámiparban tevékenykedik és rettenetesen megviseli a vonaton tapasztalt életmentés: rádöbben saját törékenységére és tevékenységének totális értelmetlenségére (éppen egy provokatív WC papír márka teljesen integrált digitális reklámkampányát intézi). A nőt telefonon zaklatják, képtelen rájönni, hogy ki lehet a háttérben. Komoly kapcsolattal rendelkezik, pont ezért lehetetlennek látszik Sanjay törekvése, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön vele. Senki sem gondolná, hogy Emmie életének repedései végül is mind egy irányba mutatnak, és sokkoló végkifejlettel fenyegetnek.
Végül, de nem utolsósorban ott van Martha, a tinédzser, aki kisebb rosszullét után kerül a fenti ingázók figyelmébe. A lány iskolai zaklatás áldozata, aminek kezeléséhez se belátási képessége, se módszertana nincs.
A szereplők kezdeti bizalmatlanság után, kisebb-nagyobb félreértések és félremagyarázások során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Megállapítják, hogy mindenki élete kész regény, és anélkül nem szabad véleményt mondani a másikról, amíg meg nem győződünk arról, hogy a másik cipőjében milyen járás esik. A megismerés csodákra képes! Olyan csodákra, amelyek végül a másik iránti aggodalom miatt akár pár hónapja még vadidegeneket is összehangolt cselekvésre indít.
Iona, a regény központi figurája, igazi egyéniség, sőt, ikonikus jelenség, akit mindenki számára nyilvánvaló módon egyáltalán nem érdekli, hogy ki mit gondol róla - de bármennyire is független és öntörvényű jelenség, ő is szorulhat más segítségére. A szerző a karakterek megformálásával arra mutat rá, hogy ma én szolgálok neked, neki, nekik, de holnap már ebből a halmazból fog valaki szolgálni nekem - igazi lélekemelő példákkal fogalmazza meg a fenti lényeget. Saját nyomorunkból nagyon nehéz kilátni, olyan ez, mint az autóvezetés, a tanuló eleinte ki sem lát a gépjárműből kívülre, annyira elfoglalja a kuplung, sebességmérő, váltó, kormánymű kezelése, mint az, hogy mi történik a kocsin túl, az úttesten. Nos, jelenti ki az író a cselekményvezetéssel, saját bajainkkal pontosan így vagyunk. Egy friss szem, egy másik nézőpont, némi összefogás és akarat a változtatásra, kis közösségi összefogás egészen pozitív végkifejletet tud adni a legtöbb traumának.
A mű szívmelengető találkozások összessége, a párbeszédek gördülékenyen adják vissza a csípős nyelvű Iona szabadszellemű lényegét, Piers kaméleonságát, Sanjay bizonytalanságát és jóakaratát, Emmie és Martha zaklatással szembeni tehetetlenségét. Kiderül, hogy az egyik baja bizonyos értelemben a másik szerencséje, és sorban győznek olyan traumák felett, mint öregedés, zaklatás, mérgező kapcsolat, pánikrohamok. Sajátos humor lengi be a történetet, az embernek szinte kedve támad felpattanni a reggeli 8.05-ös vonatra, és látó-halló közelből követni az életüket.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Soha senki nem szólítja meg az utastársát a vonaton - ez a tapasztalt ingázók íratlan szabálya. De vajon mi történne, ha mégiscsak megtennék?
Iona Iverson, a Modern Nő rovatvezetője mindennap öt perccel nyolc után száll fel Hampton Court állomáson a vonatra, hogy munkába menjen. Mindennap ugyanazokat az embereket látja maga körül, akikre – önmaga szórakoztatására – különböző neveket aggat, és történeteket talál ki az életükről. De sosem vált velük egyetlen szót sem. Hiszen az ingázás fontos szabálya: Eszedbe se jusson utazás közben beszélgetést kezdeményezni! Kivéve, ha bolond vagy...
Aztán az egyik reggel a szeme láttára egy elegáns, de szexista üzletember majdnem megfullad egy félrenyelt szőlőszemtől. Csupán az ugyancsak velük utazó, gyanúsan szimpatikus ápoló gyors segítségének köszönhető, hogy a járaton nem történik tragédia. Ez a váratlan esemény aztán történések egész sorát indítja el, ahogy az emberek – akikben látszólag semmi közös nincs az ingázáson kívül – beszédbe elegyednek egymással.
Egy reggel azonban Iona nem száll fel a szokásos járatára. És a következő nap sem… Vajon szövődhetnek valódi barátságok ilyen esetleges körülmények között? És számíthat Iona az új ismerőseire akkor, amikor az élete darabokra hullik?
Clare Pooley évtizedekig reklámszakemberként dolgozott, mielőtt gyerekei születtek volna. Élettörténetét, alkohollal való küzdelmét blogban és könyvben írta meg, amelyre több millió követője volt kíváncsi (The Sober Diarie - A józan napló). Ezzel kapcsolatos élményeit TED előadás és számos podcast is őrzi. Clare a londoni Fulhamben él férjével, három gyermekével és két border terrierjével.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
"Ezredvégi bölcsesség ide vagy oda, nem sokan vannak, akiket nem fog el az áhítat érzése, midőn egy csillagfényes éjszakán az égre pillantanak. Tudjuk ugyan, a pislákoló fény a természet nukleáris kohóiból ered, s hogy minden csillag egy-egy nap, éppolyan, mint a mienk, mindez mégsem csökkenti a látvány gyönyörűségét. A csillagok fénye, míg hozzánk elért, évmilliókat utazott a hideg űrön keresztül, s hogy ezzel is tisztában vagyunk, még hatalmasabbnak érezzük a mindenséget, melybe belecsöppentünk."
Keith Devlin
Laikusként mindig is érdekelt a világűr, szerettem és szeretem nézni a csillagos eget, a holdat, és eltűnődni ezeken a dolgokon. És nagyon szeretem a tudományos témájú könyveket, folyóiratokat is, legyen az a tudomány bármi, biológia, fizika, matematika, geológia, pszichológia... de egyik kedvencem talán mégis a kozmológia ezek közül. Nagyjából egy időben került a kezembe a témában elsők között Stephen Hawkingtól Az idő rövid története, és a kevésbé ismert, de nagyon jó tollú Timothy Ferris könyve, amely magyarul A világmindenség - Mai kozmológiai elméletek címet viseli. Mindkettő tovább mélyítette az érdeklődésem. Néhány éve be is szereztem egy teljesen alap teleszkópot, a Holdat gyönyörűen mutatja, a Jupitert is megtaláltam, igaz, egy picit homályos foltnak látszik, bár egyértelműen felismerhető volt, és a Szaturnuszt is sikerült kiszúrni, meg persze kedvenc csillagaimat is megkerestem már. Úgy veszem észre, hogy amióta megvan, a felhős esték és éjszakák száma megnövekedett ahhoz képest, mint amikor nem volt még meg :) Nagyon sok kérdés merül fel az egyszerű emberben, amikor felnéz a csillagos égre, vagy épp szemben találja magát a természet erőivel. Valószínűleg éppen emiatt a sok rejtélyes, számunkra felfoghatatlan dolog miatt teremtettük meg az isteneinket.
Stephen Hawking
Mik vagyunk? Hol vagyunk? Miért vagyunk?
Olyan kérdések ezek, amelyekre objektív válasz nem létezik. Belefájdul a fejem és zsongani kezd, amikor belegondolok azokba az adatokba, ismeretekbe és elméletekbe, amelyekről hallottam a témában. Kezdjük kicsiben: egy kis településen vagyok Budapesttől nem messze. Ez a település Magyarországon van, az ország Európában, Európa a Föld bolygón, a Föld a Naprendszerben, a Naprendszer a Tejútrendszer Orion-karjának peremén található, ami a Lokális Galaxiscsoport része, ez a csoport pedig egyike a Virgo-szuperhalmaz csoportjainak. Aztán ennyi. Már a Naprendszer esetében is "végtelenek" a méretek és a távolságok, hát még a galaxisok, főleg a sok száz és ezer galaxis? Mekkora is a világűr? Egyáltalán: mi az a világűr? Mik vagyunk mi ebben az egészben, és miért vagyunk egyáltalán?
Méretek és távolságok
A Földön a távolságokat rendszerint kilométerben vagy mérföldben mérjük. Ez még egy nagyon jól belátható távolság: egy autónak fél-egy perc, egy gyalogosnak 10-15 perc, persze tereptől is függően. A Föld kerülete kicsit több, mint 40 ezer km. A Hold átlagosan 384 ezer km távolságra van tőlünk, és innentől kezdve a hatalmas távolságok miatt nem sok értelme van a földi mértékegységeknek: az űrbéli távolságot leggyakrabban háromféle mértékegységben adjuk meg: csillagászati egység (CsE vagy AU - az angol astronomical unit rövidítése), fényév (és a töredékei, mint fénynap, fényóra, fénymásodperc, stb.), és a parszek vagy parsec (parallaxis és secundum szavakból). A csillagászati egység a Nap-Föld átlagos távolsága, ami nagyjából 150 millió km-nek felel meg. A fényév az a távolság, amelyet a fény légüres térben egy év alatt tesz meg, egy fényév 63241 csillagászati egységnek felel meg. A parszek (pc) pedig az a távolság, amelyből egy csillagászati egység egy ívmásodmerces szög alatt látszik, ez nagyjából 3,26 fényév. Alapvetően ez utóbbit használják a teleszkópok, űrteleszkópok is távolságmérésre, a mai eszközök nagy pontossággal képesek meghatározni a csillagok parallaxisát, amiből kiszámítható a távolságuk. A parallaxis az objektumok egymáshoz viszonyított helyzete más irányokból nézve. Egy csillag ívmásodpercben kifejezett parallaxisának a reciproka ugyanaz, mint a csillag távolsága parszekben, tehát ha tudjuk a csillag parallaxisát, ismerjük a távolságát is. Eddig több százezer csillag parallaxisát ismerjük.
De ne menjünk ilyen messzire, maradjunk a Naprendszeren belül. Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért nem létezik méretarányos modell a Naprendszerre. Ennek igen egyszerű oka van: a távolságok. Méretarányos modellben ha a Nap egy másfél méter átmérőjű gömb, a Földet egy apró üveggolyó jelöli 176 méterre tőle, a Neptunusz, a Naprendszer jelenlegi legszélső bolygója 5,6 km távolságban helyezkedik el ebben a modellben. Nevadában a Black Rock sivatagban valóban megépítették ezt a modellt, a videó itt látható róla:
Ugye belátjuk, hogy egy iskolai tanórán vagy bárhol teljesen esélytelen elkészíteni a méretarányos és pontos mását a Naprendszernek? Egyszerűen átláthatatlan lenne a távolságok miatt, vagy olyan apró jelölései lennének a bolygóknak, hogy nem is látnánk. És a Nap nem is tartozik a nagyobb csillagok közé, íme egy másik videó, ami jól bemutatja a méreteket:
És itt még csak a bolygók, csillagok méreteiről van szó, amelyek mind egy-egy apró pont egy galaxisban, és maga a galaxis is egy apró pont az univerzumban! Ha pedig a multiverzum elmélete helyes, maga az univerzum is csak egy pont a sok más univerzum között... Egy másik videó:
A nagy számok törvénye
Csak a Tejútrendszerben 300-400 milliárd csillag, és minimum 100 milliárd bolygó található. És rengeteg galaxis van, becslések szerint több mint 100 milliárd csak a világűr belátható részében. A lenti képet tavaly rakták össze a Hubble mélyűr-felvételeiből, mindegyik fényes halmaz és pont egy-egy galaxisnak felel meg. És egyes kutatók becslései alapján az Univerzumnak mindössze 4%-át ismerjük! Pontosabban az összes általunk ismert dolog, a fák, az állatok, a tárgyaink, mi magunk, sőt, az összes csillag és egyéb objektum a teljes rendelkezésre álló anyagnak mindössze 4%-ából épül fel. Ha ez igaz, mi a maradék, mi az ismeretlen?
A tér és idő természete
"Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom." Hippói Szent Ágoston
Földi életünkben fontos szerepet játszik az idő. A tegnap, a holnap, a jövő hét, az 1473-as esztendő, a 2024-es év, a reggel 8 óra és az este 22 óra, az egy perc, a tíz perc, a húsz év. Ezek mind átlátható, mérhető egységek, a gyerekek hamar megtanulják leolvasni az órát, és tudják, mikor minek van itt az ideje. Az idő az életünkben az események folyamatos történése, változása, láncolata során érzékelhető. De összességében nem ilyen egyszerű a dolog. Einstein szavaival:
„Az idő a természet módszere a mindennek egyszerre való történésének megakadályozására.”
Stephen Hawking szerint maga az idő az ősrobbanással kezdődött, minden más, ami az előtt történt, az egy másik időkeret része volt. Ha sokat feszegetjük a témát, hamar a relativitáselmélet, a húrelmélet és a kvantumfizika területén találjuk magunkat. Feynman szerint:
"Egy időben az újságok azt írták, hogy a világon csak tizenkét ember érti a relativitás elméletét. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna ilyen időszak. Elképzelhető olyan időpont, amikor csak egyetlen ember értette, mert ő volt az, aki kitalálta, de még nem írta le. Amint azonban az emberek elolvasták közleményét, ilyen vagy olyan módon sokan megértették, bizonyosan többen, mint tizenketten. Másrészt viszont azt hiszem, nyugodtan elmondhatom: a kvantummechanikát senki sem érti."
Az univerzum végtelensége is érdekes kérdés, miközben meg szokták becsülni a méretét. Nagyjából 13,6 milliárd fényév távolság az, ahová képesek lehetünk "ellátni", ennél távolabbi objektumot a fény és a fénysebesség korlátozottsága miatt nem láthatunk. A legtávolabbi galaxis, amit megtaláltunk, 12,8 milliárd fényévre van tőlünk, a legtávolabbi egyéb objektum pedig egy 13,1 milliárd fényévnyire lévő gamma-kitörés. Egyelőre ennél távolabb nem látunk, nem találtunk semmit. 93 milliárd fényévnyire becsülik az univerzum méretét egyesek, de nem egészen világos számomra, hogy mi alapján. A relativitáselmélet szerint a tér gyorsabban képes tágulni, mint a fénysebesség. És akkor még nem esett szó a multiverzum elméletéről sem... Én egyébként nagyjából úgy képzelem a végtelenségét, ahogy egy bizonyos szempontból a Föld is végtelen. Egy egyszerű halandó számára technológiai eszközök nélkül végtelen a Föld. Ha elindulunk gyalog/úszva vagy akár járművel a Földön bárhol, mondjuk az egyenlítő mentén, örök időkig - vagyis halálunkig vagy a bolygó végéig - mehetünk körbe-körbe. Egy idő után eljutunk ugyanoda, de attól még mehetünk tovább, végtelen időkig - oké, halálunkig. Valami ehhez hasonló lehet az univerzum is. Lehet, hogy néhány (tucat) milliárd fényév megtétele után visszajutunk ugyanoda, de ettől még a tér nem szűnt meg létezni, mehetünk tovább. A kiutat ebből - amennyiben a multiverzum elmélete helyes - a féreglyukak jelenthetik, de az is elképzelhető, hogy a féreglyukak segítségével lehetővé válik a hatalmas térben való utazás egy pillanat alatt. Persze mindez csupán egyszerű feltételezés.
És hogy jön ide a tér, sőt, a téridő? A téridő egy matematikai modell, egy négydimenziós koordináta-rendszer három tér- és egy idődimenzióval. Oké, ez még világos, fogjuk rá. De mi az a téridő görbülete, mi okozza, a tömeg vagy az anyag, vagy mindkettő, és egyáltalán: hogyan lehetséges?
Az idő véleményem szerint olyasmi, mint a szín: számunkra létezik, mert látjuk, mérjük, de valójában elvont fogalom. A szín csupán a fény hullámhosszának eltérése, ezt fogja fel a szemünk - és az agyunk - úgy, mint eltérő színek. Az időt pedig mérjük és számoljuk, e köré építjük és szervezzük az életünket, de kozmológiai értelemben nem létezik, vagy nincs jelentősége.
"Még nem jöttem rá, hogy mi, emberek miért úgy képzeljük el az időt, mint egy hátulról előrefele tartó vonalat, amikor pedig minden irányba mehet, éppúgy, mint minden más a világ rendszerében." Ferruccio Busoni
Sajnos a korlátainkon nem tudunk átlépni, egy átlagember valószínűleg sosem fogja - esetleg nem is akarja - megérteni ezeket a dolgokat. Nem, én sem értem. De nagyon szeretek róla olvasni, tudósok és gondolkodók elméleteit látni. Sok elmélethez tisztán matematikai módszerekkel jutottak el, a számok pedig nem tévednek, csak a számoló ejthet hibákat. Bevallom, tőlem távol állt a matematika az iskolai rendszerben legalábbis, de az elméletek mindig is nagyon érdekeltek, és úgy gondolom, hogy a világunk, a felépítése, a mi felépítésünk, sőt, még a jövőbeli cselekedeteink is leírhatóak és megjósolhatóak tisztán matematikai módszerekkel. Hiszen minden valaminek az oka, és minden valaminek a következménye - vagyis több, sok valaminek.
Mindazonáltal egyetértek Richard Dawkins és Richard Feynman következtetésével: nincs olyan emberek által kitalált mese, legenda és mítosz, történet, vagy emberek által alkotott, megfestett, létrehozott mű, ami csodálatosabb és varázslatosabb lenne a valóságnál. És ezzel a gondolattal zárnám is eme agymenést. Feynman szavaival:
"A költők az mondják, hogy a tudós elhatárolja magát a csillagok szépségétől - egyszerűen gázatomokból álló gömböknek tartja őket. Semmi "egyszerűen". Magányos éjszakákon én is látom a csillagokat és érzem szépségüket. Többet vagy kevesebbet látok-e, mint a költők? Az égbolt végtelensége kiterjeszti a képzeletemet, s mintegy csodahintón utazgatva, saját kis szememmel akár egymillió éves fényt is megláthatok a végtelen csillagrendszerben, amelynek én is része vagyok... talán az én testem anyaga éppúgy dobódott ki valamilyen elfelejtett csillagból, mint ahogyan lám, most is anyag lökődik ki ott, abból a csillagrobbanásból. (...) A világmindenség nem lesz kevésbé misztikus, ha tudunk egyet-mást róla. Sokkal csodálatosabb az igazság, mint azt a múltban bármelyik művész megálmodhatta!"
Könyvajánló - Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve
Jötunheim peremén az erdő egy barlangjában él egy boszorkány, aki egy napon a csínytevés istenét választja férjéül, amivel eléri, hogy egy veszedelmes jövendőlés Damoklész kardjaként lebegjen családja és a világ felett...
"Egyszer régen, amikor az istenek még ifjak voltak, Ásgard pedig egészen új, felbukkant egy boszorkány a világ pereméről..."
Genevieve Gornichec debütáló regénye, A boszorkány szíve egy különleges kalandra invitálja az olvasót. Már a fülszöveg és a szép borító elvarázsolt, szerencsére a beltartalom is pazar. A kötetben megismerjük Angurboda történetét, aki nem volt hajlandó kiszolgálni Ódint, amiért kivágják a szívét és máglyára vetik. Angurboda elszökik és erejét vesztett, sebesült boszorkányként bújkál az erdőben, amikor Loki rátalál és visszaadja a szívét.
Innen indul kettejük különös szerelmi története, amely bővelkedik tréfás párbeszédekben. Eleinte Loki csak azért látogatja a barlangban élő boszorkányt, mert unatkozik, majd egy nap a nő segítségére szorul, s fura kapcsolatuk egy új szintre emelkedik. Garantáltan jókat fogtok derülni kapcsolatukon, melyből végül három gyermek is születik.
Aki ismerős a skandináv mitológiában jól ismeri ezt a három nevet: Fenrir, az óriás farkas,Jormungand, a midgardi kígyóés Hel, a holtak leendő ura. Az istenek haragja elől nehéz elbújni és erre akkor ébred rá Angurboda, amikor képességei elkezdenek visszatérni és bár igyekszik figyelmen kívül hagyni, a szeme előtt lebeg a jóslat, miszerint gyermekeinek fontos szerepe lesz, amikor elérkezik a Ragnarök.
Ezt a bolondos idillt váltja fel végül egy tönkrement, válságos élet, vándorlás, útkeresés, az elkerülhetetlenül közelgő világvége előli kétségbeesett menekülés. Vajon van lehetőség, esély elkerülni a végzetet? Létezhetnek kiskapuk, amelyek megmentik a világot és vele a családját?
Ez egy nagyon hangulatos, olykor humoros, olykor pedig szívszorító, lírai történet, mely elrepít a mitológiák világába, de egy kicsit modernizált formában, hogy bárki örömét lelhesse benne. Barátság, szerelem, árulás, veszteség, remény. Minden, ami egy erős regényhez kell. Ezt pedig csak tovább erősítik a parádés párbeszédek. Nagy kedvencem Skadi és kifejezetten élveztem a két nő, Angurboda és a vadásznő gyönyörű kapcsolatát, amikor a kitaszított boszorkány még egyedül bújkált.
Nagyon jó ötlet és remek kivitelezés, hogy nem a jól ismert istenek körül forog a történet, hanem egy fontos női főszereplőt választott a szerző a skandináv mítoszok világából. Izgalmas újragondolása ez ennek a páratlan világnak, ennek az ősi mitológiának. Szerintem bárki örömét lelheti ebben a könyvben.
Zárásként pedig egy kis extra a végére: október 24-én jelenik meg a szerző A vér szövetsége című kötete, ami hasonlóan jónak ígérkezik. Érdemes lesni a kiadó honlapját szeptemberben és lecsapni rá előrendeléssel. Én izgatottan várom, hogy milyen új kalandra visz majd minket Genevieve Gornichec.
Köszönöm a lehetöséget az Agave Könyvek csapatának!
A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.
A nagyobb jó elérése érdekében a cél szentesíti az eszközt? Megbocsátható-e egy ilyen lépés, amikor kiderül? Mindenható-e a szerelem, tisztázhatók-e a félreértések tíz év távlatából? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Karen Swan kalandos, izgalmas, nyomokban romantikus regénye Rejtett ösvény címmel.
Könyvajánló
Karen Swan
A rejtett ösvény
Alex mindössze négy hónapos viharos ismeretség után megkéri Tara Tremain kezét, aki szédülten igent mond. Jobban nem is különbözhetnek egymástól: Alex szókimondó, nincsenek gátlásai a mindennapi élettel kapcsolatban, amit nem akar, arra egyszerűen nemet mond - míg a 20 éves, éppen egyetemista Tara egészen más, végtelenségig udvarias brit, aki a nemet mondást még nem szokta meg. Ráadásul Tarának van két titka, amelyeket a lánykéréskor még nem osztott meg Alexszel. Az egyik esetében az elhallgatás nem eget rengető titok, pusztán arról van szó, hogy a lány szülei kőgazdag emberek, akik megtanították Tarát arra, hogy mindenkiben hozományvadászt vagy egyéb módon a pénzére aspirálót feltételezzen. Tara úgy érzi, ez most más! Itt most őszinte szerelemről van szó. Az angol rózsa azonban téved. Vagy mégsem? A másik titok kicsit kínosabb és fájdalmasabb végeredménnyel jár.
Alex Carter felmenői csóró hippik, akik büszkék a pénzzel kapcsolatos véleményükre: léte, nemléte nem számít. A férfi biodinamikus gazdálkodásokban és kommunákban nevelkedett, a szülei mintha kimondottan csóróságra utaztak volna egész életükben. A férfi tehetséges, szenvedélyes, meglátásai ösztönösen jók. Egyszerűen csak jobbá szeretné tenni a világot. Az egyetemi képzésen, amin részt vesz, még alapdiplomája sincs, amiért sokan cikizik és lenézik diáktársai közül - emiatt rettenetes dühöt érez, de megvan a magához való esze. Soha nem ment bele hatalmi harcokba, nem érdekelte, ki viszi oda a kávét a professzornak, egyszerűen csak tanulni, cselekedni és változtatni akart. Biológusként végtelenül ambiciózus ebben az ügyben, bármire képes céljai eléréséhez. Karizmatikus, bárkit magába tud bolondítani, férfit, nőt, öreget és fiatalt anélkül, hogy ennek tudatában lenne. A vele egy szakon lévők úgy gondolják, van benne valami könyörtelenség is, ami miatt nem mindig képes a kompromisszumra. Tara csak eszköz lenne céljaihoz?
Mindenesetre 10 év múlva Tara még hajadon, egy komoly udvarlóval, aki nem Alex. A lánykérés óta nem járt a család szokásos nyaralóhelyén, Costa Ricában, de idén nem lehet megúszni az utat - az apjának egy nagyon fontos projectje valósul meg, amin a családi összetartást demonstrálni szükséges: minden biológusok álma valósul meg egy óriási nemzeti park képében. Az ország egészen más kulturális értékekkel bír, mint Anglia, és amikor az orvos képzettségű Tara a dzsungelben felfedez egy gyógyításra váró beteg gyereket, akit különleges módon lehet csak kezelni, egy valaki képes segítségére sietni: Alex.
Kifejezetten érdekes mű, egyharmadában az elit angol rózsa naivitásával és a hippi szülők gyerekének dörzsöltségével. Minden olvasó sejti e rész végkimenetelét, hiszen akkor miről szólna a következő kétharmadnyi szöveg, ha nem a keletkezett konfliktus magyarázatáról és a karakterek fejlődéséről? A romantikus vonalat különféle útvesztők és kételkedések, gyanakvások teszik érdekessé, hozzáadva Costa Rica esőerdőinek fülledt levegőjét, kultúrájának sokszínűségét és eltérését a nyugati értékektől. A nemzeti park létesítése nem tetszik mindenkinek, plusz izgalmat és bonyodalmat beletéve a cselekménybe.
Mik az igazi értékek? Hogyan lehet kicselezni a politikusok és a nyerészkedők aljas szándékait, hogy a nemzeti park éccája valamennyire sértetlen legyen és az őslakók megőrizni vágyott életformája és élettere is sértetlenül maradjon? Mi lesz Tara jelenlegi partnerével, és a sokat próbált orvos hogyan oldja fel a nyugati orvoslás, életmód és a bennszülöttek hiedelemvilága és gyógyítása közötti szakadékot? Alex könyörtelen törtető, vagy valóban igaz érzésekkel fordult 10 évvel ezelőtt Tara felé? És most is csak kihasználja? Megbocsátható-e árulása?
Az igazság mindig attól függ, kinek az igazsága. Nem lehet mindent megtartani egyszerre, ha érdekütközések következnek be, de ugyanakkor Tara részéről a feltételezés és a kommunikációhiány a kudarc szülőanyja. A valóság fájdalmas felismerésekre és lépésekre kényszerítik a főhősöket, megértetve velük azt, hogy mindent nem kaphatnak meg, valamit fel kell áldozni a nagyobb jó érdekében. De mi a nagyobb jó, és milyen felismerésekre jutnak a főszereplők?
Tara Tremainnek húszévesen megvan mindene: rezidens orvosként dolgozik, és jegyben jár álmai férfijával, egy szenvedélyes amerikaival, Alexszel, aki biológiaszakon tanul. De épp, amikor minden tökéletesnek tűnik, Alex a lehető legbántóbb módon elárulja Tarát.
Tíz évvel később a nő már túltette magát a dolgon – pályáján sikeres, jó barátai vannak, egy férfi szerelmes belé. De, amikor gazdag családja révén egy partin vesz részt Costa Rica szívében, nehéz helyzetben találja magát: egy kisgyermek válságos állapotba kerül, és a gyógyszer többnapi járóföldre található, a dzsungel mélyén.
Csak egyvalaki segíthet: de Tara vajon képes lesz megbízni abban a férfiban, aki összetörte a szívét?
Karen Swan (a képen) Sunday Times bestsellerszerző, méghozzá a három legkelendőbb szerzőjének egyike. Korábban divatmagazinnál dolgozott. Tizennyolc könyvet írt, Sussexben él férjével, három gyerekük és két kutyájuk van. Könyvei hangulatos helyszíneikről ismertek, és Karen az utazást minden egyes történet létfontosságú kutatásának tekinti. Szereti a mély és bonyolult szerelmi történeteket, melyeket váratlan fordulatokkal fűszerezve ábrázol.
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Könyvajánló - Sarah J. Maas: Ég és lélegzet háza (Crescent City 2.)
"A #1 bestseller FÖLD ÉS VÉR HÁZA szexi, akciódús folytatásában Sarah J. Maas lebilincselő történetet sző egy robbanásközeli állapotban lévő világról és azokról, akik bármit megtennének, hogy megmentsék." (részlet a fülszövegből)
Sarah J. Maas szereti bő lére ereszteni a könyveit, amit a romantikus fantasy rajongói nem is bánnak, hiszen világépítésben és izgalmas karakterek megalkotásában is parádés a szerző, amit már több sorozatával igazolt az olvasóknak. Crescent City című sorozatában is különleges világba kalauzolja el az olvasókat, ahol a mágia és az általunk is jól ismert hétköznapi valóság keveredésébe repít el minket. Ha még nem hallottál a sorozatról a címre kattintva kaphatsz egy kis ízelítőt az első részből:
De most nézzük mit hozott nekünk a folytatás, az Ég és lélegzet háza. A sztoriról nem igazán tudok többet írni spoiler nélkül, mint amit a fülszöveg már elmondott. Hasonlóan az első részhez itt is szép apránként épül fel a történet, zúdulnak ránk a régi és új karakterek. Az első rész végén Bryce és Hunt voltak a hős megmentők, most azonban pihennének, de amikor egy olyan világban élsz, ahol elnyomás és lázadás találkozik, nem tudsz nyugodtan ülni és várni, hogy mi lesz ebből. Pláne nem ezek ketten.
A szerző elég sokat elmesélt a világról az első részben, ehhez ezúttal csak árnyalatokat kaptunk, hogy teljes képpé álljon össze előttünk. A történetvezetés közben sem unatkoztam, bár, ha egészen őszinte akarok lenni, akkor elég sokáig húzta, hogy végre beinduljon a történet. Az első kötet a világépítésről szólt, ez a kötet pedig határozottan a karakterekre épít. Visszatérnek a kedvencek és közben számos új szereplőt kapunk. Olyannyira, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket, hogy ki kicsoda.
Váltott nézőpontból láthatjuk, hogy kinek miként alakul az élete, megismerjük kicsit jobban Bryce-ot és baráti körét. Bryce és Hunt love story-ja számomra már-már idegesítő volt, s bár Bryce parádés volt az első részben ezúttal szerintem bőven lekörözte Ruhn. Koronahercegként az elvárások az égben, miközben a jóslat kikészíti, aztán egy rejtélyes nő is felbukkan az életében. Az ő fejezetinél lehetetlen unatkozni.
És sokszor a holtak is hihetetlen hatást tudnak gyakorolni az élőkre, főleg, ha súlyos titkokat őriztek. Nem is értem, hogy volt képes Sarah J. Maas egy halottat ilyen fontos karakterként fenntartani a regény során. Zseniális.
Több romantikus kapcsolat, szoros testvéri kapcsolatok, hűséges barátok, a végén pedig ütős kis függővég, hogy biztosan várja az ember a folytatást. Rengeteg választ kaptunk, de ütős kis kérdőjeleket hagyott hátra a szerző. A regény időnként picit vontatottnak tűnt, mégis képes beszippantani, olvastatja magát, de határozottan messze van a legjobb írásaitól. Néha a kevesebb több érzésem volt tőle.
Erőteljes karakterek, sárkányok, farkasok, tűzszellemek, tündérek, intrikák, szerelmek, szövetségek, barátságok, traumák, családra találások. A világ és a benne élők, s velük a titkok is egyre csak gyarapodnak. Összességében egy érdekes, a végére pedig nagyon izgalmas olvasmány. Remélem ütős folytatással készül a szerző, mert egy másik sorozatból érkezik egy kedvencem...
Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző Kiadónak!
Fordította: Szabó Krisztina
A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron a kiadó oldalán, ahol lehetőségetek van beleolvasni is a regénybe.
