Az emlékezet gyermekei

A bűntudat, a paranoia és a bűnbakkeresés egészen éteri síkokba emeli Adrian Tchaikovsky legújabb űroperáját, Az emlékezet gyermekeit. Adott egy fenyegetésekkel teli idegen bolygó, küzdelem az emberi létért, egy kutatócsoport tagjai, akik rejtve igyekeznek megfejteni a bolygó és a látszólag pusztulásra ítélt emberek titkait - de ők is csaknem rajtavesztenek a vállalkozáson. Varjak, pókok, polipok, emberek, akik valamennyien beszélni és cselekedni képesek, próbálják megérteni a történéseket, miközben a helyiek rettegnek az idegenektől, titokzatos Figyelőkről hadoválnak, akik nem a kutatók, és egyre kevesebb a termés... 

Könyvajánló
Adrian Tchaikovsky
Az emlékezet gyermekei

Adrian Tchaikovsky ismét nagyot ment a sci-fi témát tartalmazó prózájában, Az idő gyermekei-sorozat harmadik részében, ami Az emlékezet gyermekei címet viseli. Az Arthur C. Clarke-díj nyertes író ismét átgázol mindenen, ami a sorozat jellemzőit alkotja, nemzedékeken, fajokon, évezredeken és galaxisokon átnyúló történetet nyújt át az olvasóinak.  Alaphelyzet: a Föld nevű bolygó halott. Annak idején sok űrhajó rajzott ki a világűrbe és a megfelelő éghajlatú, emberi-növényi élet elviselésére alkalmas bolygókat terraformálták, hogy mire a Földről elmenekült emberek ideérhetnek, addigra kialakuljon egy élhető környezet faunával és flórával. Jelen történetben hajózó Holt kapitány kétségbeesetten keres új célpontot a mélyalvásba helyezett emberi rakományával, mert a hajó szétesőfélben, így a legközelebbi célpontot lövi be lehetséges leszállóhelyként.

A bolygó azonban elég kezdetleges formában várja őket, messze nem idilli állapotokkal. Úgy néz ki, mintha valami nagy törés következett volna be bolygóformálás közben, és az alkotók fejvesztve menekültek volna el, töredék munkát végezve a teljes helyett. Ráadásul Heroes Holt kapitány a bolygó keringési pályájára érve, valami nagyon különös fenyegetést észlel a bolygó mélyéről. De nincs mese, le kell szállniuk, szállítóeszközük végzetesen megrongálódott, ezzel innen már senki nem képes sehová sem repülni.

A bolygó minimális részét tudják csak belakni a betelepülők, évekig az életben maradásért is küzdeni kell a fejletlen körülmények miatt. Végül beáll az egyensúly, de tudja isten, milyen áron. Az idősebbek átadják paranoiájukat a fiatalabb nemzedéknek, ahol a Figyelők bosszújától tartanak (de soha senki sem mondja meg, kik ők és miért állnának bosszút), és rettegnek az idegenektől. Holt kapitány unokája talpraesett, okos kislány, Liff a neve. Olyan eseményeket lát, ami zavarba ejti a település lakóit, szülei nem győzik őt csillapítani, csendesíteni, és amikor nem megy szép szóval, meggyőzéssel, egyszerűen megtiltják neki a városka környékén való csatangolást és a közösséget irritáló kérdések feltételét. Persze, az élet ettől még nem áll meg. Például az iskolában olyan tanárhoz kerül oktatásra, aki értékeli a kíváncsiságot, és fura történeteket mesél a diákjainak. Liff megállíthatatlannak tűnik, pedig nem is tudja, hogy a tanára tényleg idegen és csak antropológiai kiránduláson (?!?) van a bolygóján: tudományos érdeklődése miatt tanulmányozza a település életét, és próbálja megfejteni a lakók rejtélyeit, a hiedelmeik mögött húzódó valóságot. Nincs egyszerű dolga, ugyanúgy csapdába esik, mint maguk a lakók, ugyanis generációkkal azelőtt Holt kapitány megérzése a bolygó általi fenyegetésről egyáltalán nem volt téveszme.

Olyan kérdésekkel kell szembenézni a szereplőknek, mint csapdába eshet-e egy MI? (Mesterséges intelligencia) Félni kell-e az idegenektől? Mi a helyzet a belső bajokkal, amelyekről következesen nem beszélnek a bolygó betelepült lakói? Kik azok a "Figyelők" és mi lehet az a fenyegetés, amit Holt kapitány érzett bolygóra szállás előtt? 

Olvass bele a műbe (kattints!)

A kötet olvastatja magát. Eleve a törékeny emberi élet, a bolyónk sérülékenysége alapból érdekessé teszi az alapötletet, hogy új életteret kell keresni az emberiség fennmaradása miatt - és ez nem légből kapott ötlet. Ha csak arra gondolunk, hogy galaxisunk mintegy 2 millió kilométer/óra sebességgel száguld egy nagy anyag sűrűségű terület felé, ahol a Nagy Attraktor, egy galaxishalmaz-család, mindenekelőtt pedig a Shapley-szuperhalmaz, a galaxisoknak egy valóságos megapolisza található tőlünk mintegy 600 millió fényévnyire, és hogy rohanás közben is ezernyi bekövetkező, előre nem látott cucc miatt komplett emberiségileg bekakukkolhatunk, hát még a már előre tudott témák miatt! Például nagyon úgy tűnik, őrült száguldásunk ütközési pályára sodor bennünket a nagy Androméda-galaxissal. Bingó, nem? És akkor arról szót sem ejtettünk, hogy menetközben kinyírjuk magunkat valami elcseszett környezetszennyezéssel, háborúval, akármivel. (A tények Guido Tonelli Idő című könyvéből származnak.)

Tehát az emberiség menekül akár évezredeken át, mélyalvásban konzervált emberi rakományával. Az előző kötetekből tudjuk, hogy létezik egy MI, Avrana Kern, aki saját emberi tudatát töltötte fel egy számítógépbe, és azóta is óriási felelősséget érez az értelem iránt, legyen annak bármilyen megtestesülése. A sorozat korábbi darabjaiban olvashattunk komplett pók-polip-varjú társadalmi berendezkedésekről, akik Avrana hathatós közbenjárására képesek az együttműködésre mind egymással, mint az emberiséggel, és vica versa. Követői óriási utakra hajlandók, hogy újabb terraformált bolygókat keressenek fel, és tanulmányozzák, ha lehet, segítsék is az ott lakókat útjukon. De Holt kapitány bolygójával valami nagy baj van, amin képtelenek segíteni, sőt... nemcsak a bolygó van halálra ítélve, hanem talán ők, a kutatók is. Mi történhetett? Mintha elárulták volna a Föld múltját saját jövőjükért - kolóniájuk bukása elkerülhetetlennek látszik, a lakosság pedig bűnbakokat keres. Pedig az univerzum nem büntet, nem dicsér, csak halad saját törvényszerűségei mentén. Aki belefér, belefér, aki nem, nem. Mindeközben valaki figyel, akinek köze sincs Avrana Kernhez vagy a csoportjához...

A mű kellemesen humoros, érdekfeszítő, erősen bonyolult dramaturgiával. Nagyon figyelnem kellett, hogy éppen melyik idősíkon járok olvasás közben, nagyon őszintén, bele is gabalyodtam, de olyan erős a történetfűzés, hogy csak legyintettem, mindegy, haladjunk, jobban akarom tudni, mi történik, mint hogy az idősík rejtélyeit bogozzam. A végére azért összeáll a történet, a pergő párbeszédek egy paranoiás rendszert festettek elém, annak minden nyűgjével, bűnbakkeresésével, tehetetlenségével. A titkok megnyomorítják a közösség lelki erejét, bűntudatuk eleve behatárolja cselekvési képességeiket. A történet kulcsa Liff Holt, aki kénytelen egyensúlyozni környezete elvárásai és kíváncsisága között. Neki kell megfejtenie, ki az a boszorkány, mit akarnak tőlük a beszélő varjak, és egyáltalán, mire megy ki a játék. Avrana Kernnek is megvan a maga szerepe, de nagyon nincs egyszerű dolga. Nagyon-nagyon nincs, majdnem ő maga is rajtaveszt a vállalkozáson. Hja, kérem, ha egyszer nincs más körülötte, csak az átverés, nehéz szabadulni belőle.

Tobzódtam az idegen létformákban, élveztem a különbözőségekben rejlő erőt, és azt is, ahogy az együttműködéshez egálba tudták hozni ezeket a különbözőségeket. A Liff bolygóján uralkodó helyzettől elszomorodtam, nincs mese, ha az első lépések elhibázottak, előbb-utóbb minden gajra tud menni. Kifejezetten érdekfeszítő olvasmány, szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Az ​Arthur C. Clarke-díj nyertes, elsöprő sikerű Az idő gyermekeit folytató regény Adrian Tchaikovsky nemzedékeken, fajokon, évezredeken és galaxisokon átnyúló sci-fi sorozatának harmadik kötete.

Az emberiség egykor hatalmas birodalma elbukott, maga a Föld is halott. Az emberi faj kénytelen utolsó reményét a már feledésbe merült egykori bolygóátalakítási program által lakhatóvá tett égitestekbe vetni. A kétségbeesett menekülési kísérletek egyik résztvevője az Enkidu bárkahajó és kapitánya, Heorest Holt, aki a lehetséges új éden felé repül értékes emberi rakományával.

Bár nem egészen azt találják, amit vártak, nemzedékekkel később Holt kapitány törékeny kis kolóniája még mindig létezik, kemény munkával hasítva ki a túlélést biztosító életteret a kegyetlen Imir bolygón. Ám a múló évekkel egyre több tudás vész el, és zord körülmények lassan felőrlik a telepeseket.

Liff, Holt kapitány unokája hallja mindazt a szóbeszédet, amelyek a városban felbukkanó idegenekről szólnak. Emberfeletti képességeiket talán egy másik világról származó technológiának köszönhetik. De még az is szóba kerül, hogy talán nem is egészen emberek… Túl sok a kérdés, és az esetleges válaszok magának a kolóniának a túlélését is kockára teszik.

Adrian Tchaikovsky idén 51 éves, lengyel származású brit író. Kedvenc műfajai, amikben alkot, a sci-fi és a fantasy. Munkásságáért jelölt és elnyert díjait felsorolni is nehéz, a teljesség igénye nélkül: Arthur C. Clarke-díj, British Fantasy Award, BSFA-díj (több is).  

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Fumax Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Az emlékezet gyermekei

Eredeti cím: Children of Memory

Szerző: Adrian Tchaikovky

Fordító: Habony Gábor

Kiadó: Fumax Kiadó

Oldalak száma: 496

Megjelenés: 2023. június 19.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634703044

Méret: 198 mm x 142 mm