Mi az idő? Az átlagember által ismert idő beleilleszthető-e a Földön kívül ismert bolygók, galaxisok és egyéb képződmények időfogalmába? Nem bizony. Az idő valójában anyagi szubsztancia, ami rezeg, deformálódik, széttöredezik. Izgalmas, mi? 

Könyvajánló

Guido Tonelli

Idő - Khronosz megölésének álma

Hányan és hányféleképpen szerettük volna az időt siettetni, lassítani vagy akár eliminálni, mert valami okból nagyon fontosnak éreztük a fentieket? Érzékeljük a földi mindennapok körforgásán keresztül, hogy ezek bizony dőre kívánságok, senki kedvéért nem áll meg, nem vár meg és nem érdekli a földi valóság. Olyannyira nem, hogy egy kísérleti fizikus finom fejcsóválás közben dönti meg az átlagember teóriáit, amely erre a képlékeny fogalomra, az időre vonatkozik. Mert ugye, mi a helyzet odakinn?

"Mi az idő?" - teszi fel a kérdést Guido Tonelli kötete bevezetőjében. "Képesek leszünk-e valaha is legyőzni könyörtelen előrehaladását? Visszafordítható-e az időnyíl? Valós létező-e, vagy csak hatalmas érzékcsalódásról van szó?" A kérdések megválaszolásához a szerző először azt igyekszik megértetni az olvasóval, hogy a múltban hogyan jött létre az időérzékelés, mikor érezték először távoli őseink a jelent-múltat-jövendőt, és hogy mit jelent az anyagi világ számára az idő. 

Amióta azonban a világűr rejtett zugaiba is eljutunk és akár szubnukleáris dimenziókban megjelenő jelenségeket is képesek vagyunk elemezni, egyértelműsödött, hogy a mi bolygókon általánosan értelmezett idő arrafelé nem létezik, egészen más jellemzőket vesz fel adott körülmények között, mint amilyeneket mi megszoktunk: a kiegyensúlyozott, állandó sodrású idő megcsavarodik, széttöredezik, cseppfolyóssá válik, a tér és idő állandósága rezgésével, hullámzásával, deformálódásával ezernyi változatosságot kínál az érdeklődőknek.

Guido Tonelli fantasztikus világba vezeti el az olvasókat: van, ahol megáll az idő (el tudod képzelni?), máshol szoros kapcsolatban áll az energiával, olyannyira, hogy a vákuumból képes anyagi világot építeni. A görög mitológiában Khronoszt az idő urának tartják, aki megette saját gyerekeit trónjának megőrzése céljából. Persze, nem sikerült neki, Zeuszt az anyja csellel megmenekítette ettől a sorstól, aki felnőve sikeresen felvette a harcot a titán ellen és végzett vele. Vajon ugyanígy végezhető a valóságban az idővel is? Semmiképpen sem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy egy tökéletesen megalkotott, örök és megváltoztathatalan gépezet középpontjában vagyunk és uraljuk a helyzetet - á, dehogy! Naprendszerünk törékeny, rettenetesen kevés változás is romba döntheti. Hogy ez szorongással tölti el az embereket? Bizony, bizony, így van ez, nem másképpen. Ám miután a hétköznapok emberének a fentiek meghaladják a megoldásra vonatkozó gondolatait, így sokkal helyesebb a problémát bezárni egy fiókba, a kulcsát pedig eldobni. Magam legalábbis fatalistaként állok hozzá: az lesz, ami lesz.

Guido Tonelli így vezet át bennünket, olvasókat, az idő varázsos fogalmán. Járunk emberi múltban, jelenben és jövőben, galaxisok között túrázunk, ahol minden másképpen alakul az idővel, mint ahogy azokat szokványos elképzeléseink diktálnák; fekete lyukakba nézünk be, noha ez jelenlegi tudásunk szerint lehetetlen, az asztrofizika bugyraiban kotorászunk, entrópiáról értekezünk, és egyáltalán: fantasztikus világok jönnek-mennek a lapokon, amelyek ugyanúgy elvarázsolják az embert, mint az idő fogalmának feldolgozása. És hogy megölhető-e Khronosz? Nos... nem. Vagy nem feltétlenül. Egy esetben lehetséges: ha úgy döntünk, hogy az időn kívül élünk. Na, de ez lehetséges-e egy ilyen magamfajta átlagembernek, akinek az a legnagyobb gondja, hogy mit olvasson; az újonnan beszerzett tyúkjai pedig alkonyatkor éppen hol dekkolnak a tyúkól helyett, és hasonló, rettenetesen fontos egyéb kihívásokkal szembesül...? Porszemek vagyunk, feleim, porszemek.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Megölhetjük-e ​Khronoszt, azaz megállíthatjuk-e valaha is az idő feltartóztathatatlan sodrását? Khronosz, a megszemélyesített Idő nem csak a fizikusok számára rejtély. Az volt már elődeink számára is, és nincs ez másként napjainkban sem. Az idő nem elvont fogalom, hanem anyagi szubsztancia: elfoglalja az egész világegyetemet, deformálódik, rezeg, hullámzik. Viharos volt a születése, nem szokványos a fejlődése. De akkor most halad előre vagy áll? Létezik vagy sem? Hogyan mérhető? Hogyan lassítja le a gravitáció? Hogyan állítják meg a fekete lyukak? És mi, emberek, megvagyunk-e nélküle? Az idő kiváló eszköz a környezetünkben való túléléshez, de amint megpróbáljuk megérteni, hogyan működik a mi bolygónkon kívüli világ, máris a feje tetejére áll minden. Ott a mi időnk szabályos ritmusa átadja helyét a turbulenciának, a kaotikus jelenségeknek és a felfoghatatlan méretű katasztrófáknak. Ha a távolságok nagyok, vagy ha a végtelenül kis léptékek világában járunk, a kronológia fogalma, az idő egymásutánisága értelmét veszti. Ezekre az örök és sokszor felfoghatatlanul rejtélyes kérdésekre keresi a választ Guido Tonelli olasz fizikus a tudomány mai állásával alátámasztott, ugyanakkor rendkívül szórakoztatóan megírt könyvében.

„A szerző nem csupán teoretikus, hanem kísérleti fizikus is, aki hozzájárult a Higgs-bozon felfedezéséhez a genfi CERN-ben. Ennek köszönhetően új kötetének minden sorát áthatja az empirikus és az elméleti felkészültség.” (Riccardo Manzotti)

„Tonelli nagy érdeme, hogy szenvedélyes érdeklődést kelt egy mindig is nehéznek látszó téma iránt, a kötet végén szembesítve az olvasót: akárhogy is igyekszünk, az időt sem megállítani, sem visszafordítani nem tudjuk, hacsak nem döntünk úgy, hogy azon kívül élünk.” (Maria Teresa Olivieri)

„Tonelli, mint igazi kísérleti fizikus, eredményesen megbirkózik az egyik legbonyolultabb és legmegoldatlanabb kérdéssel, amellyel nekünk, sapienseknek valaha is szembe kellett néznünk: mi az idő? Világosan és – nemcsak a tudományból, hanem a mítoszokból, a művészetből, az irodalomból is példákat merítve – meggyőzően megkérdőjelezi azt, amit mi 'normálisan' időként érzékelünk.” (Bruno Arpaia)

Guido Tonelli kísérleti fizikus, a pisai egyetem tanára, a Genfben működő Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN kutatója. Főként a szuperszimmetrikus részecskék kutatásában vett részt, továbbá a részecskék standard modelljével kapcsolatos precíziós méréseket végzett. 2012-ben részese volt a Higgs-bozon felfedezésének, amiért 2013-ban többedmagával elnyerte az Alapfizikai díjat. Olaszországban magas állami kitüntetések birtokosa. Olaszul és más nyelveken számos, nagy sikert aratott tudományos-ismeretterjesztő könyve jelent meg. Magyarul ez az első kötete.