Ennél abszurdabb dolgot nehéz elképzelni: az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborban huszonöt zsidó nő elegáns ruhákat varrt az életéért a náci elit, tömeggyilkosok asszonyai, lányai, szeretői számára.

Az elmúlt évtizedekben rengeteget megtudhattunk a Vészkorszakról, Lucy Adlington pedig egy újabb sötét foltját mutatja meg a korszaknak. Már a könyv címére is biztosan sokan felkapták a fejüket, mert egy olyan kínzásokkal, éhezéssel, rettegéssel és halállal teli helyen, mint amilyen Auschwitz volt, szinte képtelenség elképzelni, hogy létezett olyan, hogy divatszalon. Pedig bármennyire is lehetetlen dolognak tűnik, valóban létezett.

Lucy Adlington pedig rengeteg kutatás után és az auschwitzi haláltáborban működő varroda utolsó, még élő dolgozójával, Mrs Kohúttal is beszélgetett. A náci elit asszonnyai mind szerették a fényűzést, az elegáns ruhákat és az sem érdekelte őket, ha ezek a gyönyörű darabok általuk lenézett zsidók keze által készültek.

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen véráztatta helyen a kerítés melletti villában pazar kelmék között huszonöt éhező, sanyarú helyzetben levő, rettegő nő az életéért varrt. Többségük zsidó volt, de akadtak köztük néhányan, akik ellenállóként kiálltak hazájukért. Ez volt az ő egyetlen menekülési lehetőségük a gázkamráktól. A táborban a cél az volt, hogy elveszítsék önmagukat, elveszítsék a reményt, ám ezekkel a nőkkel nem ez történt. Összetartó közösséggé váltak, akik tartották egymásban a lelket.

Varrás közben beszélgettek múltról, családról, otthonról. Míg a táborban csak névtelen számok voltak, a műhelyben lehettek önmaguk. Minden nap 10-12 órára elszakadhattak a szögesdrót túloldalán rájuk váró rettenettől. Annyira nonszensz és beteg az egész. Ezek a nők estétől reggelig éheztek, fáztak, nyomorogtak, rettegve várták, hogy vajon mikor kerülnek sorra a gázkamráknál, aztán pedig reggel munkába álltak, hogy fényűző anyagokkal dolgozzanak.

Közben pedig olyan sztorik kerülnek elő a könyvben, mint amikor az egyik lány véletlenül megégetett a vasalóval egy ruhát, a többiek pedig egy emberként ugrottak, hogy mielőbb kijavítsák a hibát és nyoma se maradjon. Miért? Egy átlagos varrodában, ha hibázol, legrosszabb esetben is elküldenek és új állást kell találnod. De itt Auschwitzban, amikor tömeggyilkosok feleségeinek, szeretőinek varrtak...vajon mi vár egy hiba után az emberre, akit ráadásul ezek a szörnyek még csak emberszámba se vettek?

A kötetben megismerjük ezeket a nőket, az álmaikat, hogy kik voltak, mielőtt a kegyetlen fogvatartóik elragadták őket. Arról is olvashatunk, hogy miként szövögették terveiket a szökésre és hogyan segítették az ellenállási mozgalmat. De nemcsak róluk szól a kötet, hanem arról is átható képet kapunk, hogy miként igyekezett a náci vezetés meghatározni a divatot és hogyan használta fel azt saját brutális, elnyomó céljai érdekében.

Ez egy nagyon érdekes, hiánypótló írás. Lucy Adlington kiváló stílusban ír és parádés kutatómunkát végzett, hogy egy újabb, kevésbé ismert fejezetét mutassa meg egy sötét korszaknak. Felkavaró írás összetartásról, reményről, szeretetről, erőről és az őket ostromló színtiszta gonoszságról.

Köszönöm a lehetőséget a HVG Könyveknek!

A kötet a borítóképre kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.

Kövess minket Facebookon is!

Egy testvérpár ellenállásának igaz története a náci megszállás alatt

Levelek, sorsok és igaz történetek a haláltáborból

Egy zsidó kislány megrázó naplója a vészkorszakból

Történelmi nyomozás egy lány után, akit kitöröltek a családi albumból