Cécile Pivot A kis francia könyvesbolt című regényének alapja a megismerési folyamat, ami képes olyan idegeneket összekovácsolni, akik eltérő véleménnyel bírnak az élet sarkalatos kérdéseiben, semmi közös sincs bennük, más és más fontos számukra, és mégis nagyra becsülik egymást. A szereplők mindegyike megrekedt életének valamelyik állomásán - útkeresés közben kénytelenek önmagukkal szembenézni, feldolgozni a múltat, megélni a jelent és nem elárulni a jövőt.
Könyvajánló
Cécile Pivot
A kis francia könyvesbolt
Levélíró műhely egy franciaországi könyvesboltban, ahol Esther Urbain levélíró műhelyt indít kreatívírás-fejlesztés céljából. Az ötlet onnan származik, hogy micsoda öröm volt az apjával levelezni, amíg az élt. A halála hatalmas űrt hagyott az asszony lelkében, céltalanná és elveszetté vált, kell valami keretet adni a napjainak, amit a levélíró műhellyel gondol kitölteni. Ahogy figyeli a folyamatokat, rájön, hogy a fejlesztő tanfolyam résztvevői nemcsak az írásuk jobbá tétele miatt vesznek részt a meghirdetett kurzuson, hanem egyfajta krízishelyzetkezelő megoldásnak is tekintik a levelek írását.
A karakterek:
- Jean Beaumont krízisben lévő üzletember, aki ennek ellenére sikeres a munkájában, ugyanakkor megbukott férjként, szeretőként és apaként. Úgy röpköd össze-vissza a világban, mint ahogy más lemegy bevásárolni a sarki közértbe. Útjain nagy szerkezetátalakításokat vezényel le (magyarul számos munkavállalót kirúg), új piacokat kutat. Leveleit repülőútjain fogalmazza meg.
- Elidegenedett házaspár. A feleség szülés utáni depresszióban szenved, 16 együtt töltött év után elköltözött a férjétől és 9 hónapos csecsemőjétől.
a) Nicolas Esthover séf egy jól menő étteremben. Döbbenten tapasztalja a felesége életében beálló idegrendszeri változást - a szülés utáni depressziót nem érti és képtelen elfogadni tüneteit: számára az egész nem több, mint nyafkaság. A felesége viselkedésével együtt járó változások óriási nehézségek elé állítják őt a mindennapi létfenntartás és a csecsemő miatt, ezért semmi együttérzéssel sincs felesége állapotával kapcsolatban. Egyszerűen egyik napról a másikra valaki nem változhat meg ennyire, rázza a fejét, valahányszor a felesége számára elfogadhatatlan viselkedésére gondol.
b) Juliette Esthover pék-cukrász, 2 jól menő bolttal. 38 évesen esett teherbe. A szülés után szorongással és pánikrohamokkal küzd, úgy érzi, mintha élve eltemették volna őt. A kislányára képtelen örömforrásként nézni, sőt, attól tart, hogy bántalmazni fogja a magatehetetlen csecsemőt. A fentiek miatt annyira megbénítja a szégyen, hogy senkinek sem tud beszélni a kiváltó okról. Juliette ugyanis örökbe lett fogadva, és a terhesség, valamit az újszülött döbbenti rá őt arra, hogy feldolgozatlan saját traumaélménye: ki volt képes őt csecsemőként eldobni magától?! Miért nem érdemelte meg, hogy neki is legyen saját, vérszerinti anyja?
- Jeanne Dupuis idős hölgy, aki egyedül sem érzi magányosnak az életét. Ingatlanosok folyamatosan a nyakára járnak a kéglije miatt, de rendre elzavarja őket. A kertje, szőlője és a kőháza útban van egy nagyszabású területfejlesztésnek, amitől neki kiütései vannak. Özvegy, zongorázást tanított. Karakán, szókimondó, nagyszerű asszony, akinek minden deklarációja ellenére azért mégiscsak jól esik a társaság.
- Samuel fiatalságának nihiljében vergődik, aki képtelen irányítani az életét, nincsenek tervei, nem vár semmit és keveset remél. Kisebbrendűségi érzéssel küzd, önérvényesítésre alkalmatlan. Nagyon elkeseredett, küzdenie kell a késztetés ellen, hogy ne verjen szét maga körül semmit. Nemrégiben elvesztette a bátyját, amit az egész család gyászba süppedve próbál túlélni, a szülők pedig a trauma miatt képtelenek fiatal felnőtt gyerekük egzisztenciális és egyéb problémáit helyi értéken, de főleg hatékonyan kezelni.
A tanfolyam 2019 február 4-től május 3-ig tart. Mi történik ezidő alatt hőseinkkel? Valamennyien képesek a megismerésre helyezni a hangsúlyt, hiába annyira különbözőek, a megismerési folyamat csiszolni képes rajtuk. A karakterek fejlődése egyértelmű, a levélírás valamennyiüket önmagukkal való szembenézésre, de egyúttal a másik szempontjainak akceptálására is kényszeríti, készteti. Gyakran kommunikációs hibákból való félreértések nyomják rá bélyegüket a szereplők különböző személyiségére. Mindegyikük utat keres, feldolgozni a múltat, megélni a jelent és nem elárulni a jövőt. Ez óriási munkát kíván valamennyiüktől. Például nézzük a kőgazdag üzletembert! Bárki bármit is mond, a kiégésért meg kell dolgozni, azt nem árulják minden sarkon. Nemtörődömséggel, kíméletlenséggel, a józan ész elhallgattatásával, a váltás igényének elhanyagolásával, saját testi-lelki ereje kihasználásával érte el, hogy immáron nem lel örömet az életében. Hiszen bírja ő ezt! Mindig új élményekre és új tárgyakra volt éhes, hajtotta a társadalmi - főnöki elvárás és a fogyasztás, teljesítés istene. Aztán egyszer csak ott áll az ország egyik legfelkapottabb helyén lévő lakásában, a Tulériákra néző erkélyén és semmi öröm nincs benne, ennyi erővel egy sikátor mélyén is lakhatna. Már látja hibáit, de még nem tudja, hogyan tovább.
A regény rádöbbenti az olvasót a megismerés fontosságára, a sokszínűség kezelésének jelentőségére. A kommunikáció közelebb hozza egymáshoz a szereplőket: bár semmi közös sincs bennük, véleményük is eltérő a legtöbb témában, mást és mást tartanak jelentősnek az életükben, de ettől függetlenül nagyra becsülik egymást, bizalmat szavaznak a másiknak, rokonszenvet éreznek iránta akkor is, ha a levelezés előtt szóba sem álltak volna a másikkal. Nem kell túlgondolni az életet, inti a szerző az olvasót: jelentéktelenek vagyunk. Egy élet pár óra leforgása alatt nyomtalanul eltűnhet, törékenyek és múlandók vagyunk. Ha ettől a gondolattól nem akasztjuk fel rögvest magunkat, akkor megérthetjük, hogy csak az emberi hiúság hitetheti el a fenti gondolatot. Ezzel jobb megbékélni, és valóban nyitottnak lenni más emberekkel való kapcsolatra, nem ítélkezni első pillantásra és helyén kezelni válságainkat, traumáinkat.
Mindannyian várunk valamire, mondja Jeanne a szülés utáni depresszióban szenvedő Juliette-nek, Samuel arra, hogy a szülei figyeljenek rá, Jeanne a felnőtt lányára, Juliette, hogy gyógyulva hazatérhessen önkéntes száműzetéséből, Nicolas végtelen örömére, aki pont őrá vár, Jean arra, hogy végre elszánja magát az életével kapcsolatos döntésre, Esther pedig arra vágyik, hogy végre valakinek pont őrá legyen szüksége. Lényegben a lényeg: a traumáink nem határozhatnak meg bennünket, legfeljebb csak ideig-óráig, aztán valamerre el kell lépni onnan, persze, a levont tanulságainkkal, megszerzett tapasztalatainkkal bölcsebben. Ha megy. És miért ne menne?
Persze, a ma embere már nem ír leveleket, a kütyük korában ezernyi hatékonyabb, gyorsabb üzenetküldési lehetőség adódik. És mégis... egy borítékban érkező üzenetnek sokkal nagyobb súlya van. Más a ritmusa, egy offline levélért áldozatot kell hozni, tényleg akarni kell, törődni a másik személyével. Kell levélpapír, boríték, bélyeg (ami pénzbe kerül), megírás után el kell menni vele a postára. Egy papírra írt levelet meg kell fogalmazni, nemcsak odavetni 3 szót, mint online cseten, hogy a te anyádat, ha dühösek vagyunk a másikra. Van helye az érveknek, az érvek meggondolásának, a levél mondanivalójának csiszolgatására. Szóval külön műfaj. (Őszintén? Totál közömbösen fogadom a virtuális felköszöntéseket, amolyan "mivanfeldobtaafacehogyszülinapom van...?", és nem értékelem a gesztust. Pontosabban: nem tudom értékelni a gesztust. Bár igyekszem hozzászokni, mert semmiféleképpen sem szeretnék anakronisztikusnak hatni. Értem, hogy a virtuális valóság IS valóság, és az e-maileknek, egyéb felületeken írt leveleknek is létjogosultsága van.)
Szerintem olvassátok! Mert én örömmel olvastam első betűtől az utolsóig. Sajnáltam a szülés utáni depresszióst, értettem férjének kirohanásait, akkor is, ha a szülés utáni depresszió valóban betegség (de aki sosem hallott róla, annak eleinte nem) és drukkoltam nekik, ciccegtem a kőgazdagon, mosolyogtam Jeanne karakánságán, ráncoltam a homlokon Samuelen és derűs lettem Esther személyétől.
Fülszöveg
Egy történet szerelemről, reményről, rejtélyről és összetartozásról
Az apja emlékére Esther levélíró műhelyt indít egy franciaországi könyvesboltban, hogy másoknak is megmutassa a szavak erejét. Igencsak meglepődik, amikor tucatjával érkeznek a jelentkezések a tanfolyamra, és hamarosan egy idős hölgy, egy kiábrándult üzletember, egy egymástól elhidegült házaspár és egy szomorú kamasz fiú leveleinek a társaságában találja magát. Ahogy Esther diákjai felfedezik a sorok között megbúvó reményt, álmokat és félelmeket, Esther is egy új, váratlan kalandokkal teli világba kerül.
Termékadatok
Megjegyzés küldése