Az őszinteség és a hazugság egyaránt képes elvezetni az igazsághoz - állítja Éric-Emmanuel Schmitt Elveszett édenek című regényében, az özönvíz legendáját feldolgozva. A mű tele izgalmakkal, kalandokkal, családi drámákkal, amelyben az emberiség mítoszain, keletkezés- és hanyatlástörténetein keresztül egy mindent elsöprő szerelem és az ősi gonosz ropja egymással táncát. A monumentális, nyolc részesre tervezett munka első és részemről letehetetlen darabját tartja kezében az olvasó.
KönyvajánlóÉric-Emmanuel SchmittElveszett édenek
Éric-Emmanuel Schmitt arra a vezérfonalra fűzi fel nyolcrészesre tervezett regényfolyamát az emberiség mítoszait, keletkezés- és hanyatlástörténeteit feldolgozó sorozatában, hogy kultúrák összeomlása közben érhető tetten legjobban, hol sikeredett annyira félre a tárgyalt társadalmi berendezkedés, hogy a fejlődés ledöntse a korábban sokkal erősebbnek tetsző irányítási szerveződést és hiedelemrendszert. A káosz teremtőerejét nem szabad lebecsülni, igaz, azok hatását sem, akik képesek urai lenni annak.
A kötet három főhőssel, így három fő karakterrel dolgozik:
A szerző az első részben az özönvíz legendáját dolgozza fel, családi tragédiákon, kalandokon és izgalmakon keresztül hogyan változik és fejlődik a világ, miből lesz mítosz, legenda, és ezek hogyan hatnak a társadalmi berendezkedésre és az egyes emberekre. Bár - állapítja meg a szerző -, a fejlődés nem csak a tudás története, hanem legalább ennyire a tudatlanságé is, mert az új technológiák, ideák feltalálóinak az esetek 99%-ban sejtelme sincs a fenyegető következményekről. A sors három lehetőséget tartogat az egyének számára: gazdagságot, szegénységet, boldogságot; a gazdagnak több jut, mint amire szüksége van, a szegénynek kevesebb, a boldog embernek pedig annyi, amennyire szüksége van.
- új kőkorszak és özönvíz,
- Bábel és Mezopotámia,
- Egyiptom és Mózes,
- Görögország az I.e. IV. században,
- Róma és a kereszténység kialakulása,
- középkori Európa és Jeanne d'Arc,
- reneszánsz és Amerika felfedezése,
- újkor - forradalmak (politikai, ipari, technikai).
Őszintén remélem, hogy mind a hét részt elhozza nekünk a Helikon Kiadó, mert nagyon érdekelnek a sorozat további darabjai, egyrészt a történelmi események kontextusba helyezése miatt, másrészt a szerelmi szál és az ősgonosz metodikája is izgat.
Miért születnek legendák? Mert az emberiségnek erre van szüksége, nem az igazságra. Az egyes megtörtént részletek csak bekavarnak, ha az nem illeszthető be a totális jó vonalába, a tömegek a fekete-fehér igazságokat szeretik. Aki az egyes legendákról lehántani szándékozik a sallangot, legjobb esetben is udvariasan meghallgatják, majd legyintenek és hirdetik tovább saját hiedelmüket. Ki a jó vezető? Aki mindent megtesz a rábízottak érdekében? De mi ez a minden? Belefér-e hazugság, elhallgatás, erőszak? Noámnak zaklatott lélekkel kell felfedeznie, hogy az őszinteség és a hazugság egyaránt képes elvezetni az igazsághoz, a jó vezetőnek minden eszközt meg kell ragadni, pláne krízisek idején, hogy a közösséget összetartsa és a túlélés érdekében engedelmességre szorítsa.
Azt mondják, a letelepedés és a földművelés szükséges jó az emberiség életében, de a főhős (és a szerző) vitatkozik ezzel. Ha jobban megnézzük, a régi világ a közös tudás időszaka volt, az újat viszont a közös tudatlanság jellemzi: ettől kezdve egy mesterségéhez értő falusi kitűnt a szomszédai közül és csak az általános tudatlansága révén hasonlított rájuk. Minél többet tud az emberiség, annál kevesebbet az egyes ember. A szakterületek elkülönülése védelmet nyújt azoknak akik kevés dologhoz értenek: a civilizáció végső soron lehetővé teszi a zsenik és az idióták fennmaradását. Az idióta semmihez sem ért, a zseninek meg csak egy valamihez. Hogy ez jó-e vagy rossz? Mindenki képzelje el, hogy nincs töbé áram, internet, infrastruktúra, és képzelje el, mihez tudna kezdeni ilyen körülmények között a képzettségével. Na? Bingó!
Nem tudtam ellenállni a fenti bölcsességek, filozófiai kérdések citálásának, egyszerűen folyamatosan bólogattam olvasás közben. A fentiek egyáltalán nem zavaró jelenségek, mert kontextusba helyezve se szájbarágósnak, se pátoszosnak, de még túl soknak sem tűntek számomra. Nyilvánvaló, hogy ilyen jelentős témát boncolgatva nem kerülhetők el az általános igazságok, még akkor sem, ha egyének szintjére bontja vissza a szerző. Minden ilyen mögött ezrek és ezrek tapasztalatai sűrűsödnek össze, és bár az egyes ember belátási lehetősége és tapasztalata különbözhet tőle, mert nem vagyunk egyformák, de a gondolat esszenciája benne van a levegőben.
A nyár (remélhetőleg) utolsó kánikulájakor vettem kezembe Éric-Emmanuel Schmitt Elveszett édenek című regényét, és kiváló dramaturgiájától, remek cselekményvezetésétől, nyelvezetének stílusától, mondanivalója letisztultságától ájult csodálkozással tobzódva maradtam meg benne a klíma duruzsolta szoba mélyén. Mindenekelőtt a témaválasztása tartott fogva: mai klímakatasztrófa által sújtott világunkban a legtöbb embert érdekli, hogyan juthattunk el idáig? Keretesnek is felfogható a mű, hiszen az első lapokon a jelen Bejrútjában ébred fel Noám, éppen egy kataklizma kiváltására alkalmas terrorcselekmény középpontjában. A dupla függővégtől izgatottan várom a következő rész megjelenését!
Szerintem olvassátok!
Termékadatok
Megjegyzés küldése