"Olyan egyszerű gyalázni a férfiakat."

Alapvető különbségek állnak fenn a nők és a férfiak között, de ez egyáltalán nem válik a világ kárára - jelenti ki Nina Power a Mit akar a férfi? című könyvében. Azt állítja, a nyugati világban háború zajlik a nemek között, a férfiak ellen. A popkultúra negatív jelzőket aggat rájuk, erőszakosnak, önzőnek és lustának kiáltja ki őket, a maszkulanitásról pedig, mint méregről értekezik. Igazuk van-e vajon? A szerző fő üzenete a művel: a férfiak démonizálása előnytelen a nők számára is. De akkor végül is mit akar a férfi? 

Könyvajánló

Nina Power

Mit akar a férfi?

Szögezzük le, minden emberi élet a földön abból származik, "hogy a férfiak és a nők - legalábbis néha - jól megférnek egymással", és az életünk pont a két nem különbözőségéből fakad. De akkor miért nem tudunk tartósan egymás mellett, egymással élni? A fejlett nyugati társadalmak arról értekeznek, hogy nem számítanak a nemi különbségek - és bizonyos szempontból tényleg nem számítanak, de ha társadalmi szerepeken kívül, a biológiai jellemzőket nézzük: nincs mese, igenis, számít, ki férfi és ki nő, a biológiai valóság közömbösen köp arra, hogy milyen mázzal kívánjuk leönteni.

Napjainkban a pár éve, évtizede kezdődött folyamatban már a biológia valóságra hivatkozni a nemek közötti különbözőségek alátámasztása nem ildomos, aki ilyen cselekedetre vetemedik, bajt húz a fejére: kiközösítik, lenézik, verbálisan fenyegetik maradisága és vaskalapossága miatt, kockáztatja munkahelyét, barátait, mert különböző vérmes kampányok indulnak ellene, hogy megbüntessék véleménye miatt. Így járt (a teljesség igénye nélkül) egy genderkritikus professzor vagy J. K. Rowling is, hogy csak a hírességek háza táján nézzek szét az ügyben. Jól van ez így?  "Olyan egyszerű gyalázni a férfiakat" - jelenti ki Nina Power, sokkal egyszerűbb, mint a hosszú távon kifizetődőbb konstruktív együttműködésre, hatékonyabb együttélésre koncentrálni.

Mind a két nem egyetért abban, hogy harmóniában, szükségtelen bántások nélkül sokkal eredményesebben, nyugodtabban lehet megélni a mindennapokat és a krízisidőszakokat egyaránt - a végrehajtás módozataiban lehetnek különbségek. A megoldás, hogy nem struktúrákban érdemes gondolkodni, hanem a kölcsönös tisztelet alapjára helyezni közös dolgainkat. A rendhagyó és szélsőséges nézetek nem általánosak, a béke valahol ingadozik középen, szükség esetén jobbra vagy balra hajolva. És pont ez a lényeg!

A kötet a könnyed játékosság szellemében íródott meg, szembeszállva azzal a nézettel, hogy uralkodni kell a kapcsolatokra való képességeink felett. Nem, nem kell! Az értelmetlen gyanakvás félelmeket, előítéleteket szül: nincs rá szükség. Nem arra buzdítom az embereket, hogy ne legyenek éberek kapcsolataikban, hanem arra, hogy az egészséges szinten túl éljék meg a férfi-nő együttélésének színeit, kapaszkodjanak a hullámvölgyekben és erősen kerüljenek ki belőlük. A kötet kitér a patriarchátus, a maszkulinitás, a férfias játékok, az elkülönülés problematikájára, a megbocsátás és a megbékélés lehetőségeire, és végül, de nem utolsó sorban választ ad arra a kérdésre: mit akar a férfi. Humoros, meghökkentő kontextusok, egyedi látásmód, erőteljes és szokatlan tartalom jellemzi a művet.

Szerintem olvassátok! 

Fülszöveg

„Power szerint a férfiak ellen indított totális háború túlságosan messzire ment... a férfiakat meg kell hallgatni. Ha kizárjuk őket kultúránk legfontosabb vitájából pusztán vélt kiváltságaik miatt, az csak fokozza a nemek közötti rossz érzéseket.” – Jay Elwes, Spectator

Oly korban élünk, amely minden részletében átszexualizált, sokszor mégis úgy tesz, mintha nemi különbségek nem is léteznének. Máskor ugyanezeket a különbségeket – főként ha a férfiakra irányuló neheztelés, olykor gyűlölet alapjául szolgálnak – nagyon is létezőnek tekinti a modern társadalom. Pedig ha azzal próbáljuk kárpótolni a nőket évszázados szenvedéseikért, hogy összemossuk a különbségeket, vagy most a férfiakra zúdítunk minden haragot, akkor még több kárt okozunk.

A férfiak és a nők valóban különböznek, állítja Nina Power. De mindig lehet új módon értelmezni ezeket az eltéréseket, és módosítani korábbi álláspontunkat arról, mikor tekintjük fontosnak, és mikor érdemes figyelmen kívül hagyni őket. Ám ha tudomást sem veszünk róluk, azzal saját emberi mivoltunk alapvető rétegétől zárjuk el magunkat.

Szeress, ne háborúzz! – a hippikorszak jelmondatát kissé átfogalmazva így foglalhatnánk össze egyetlen mondatban Nina Power gondolatébresztő javaslatait. A könnyű út, a kritikátlan, reflexszerű hibáztatás, a cancel culture visszafordíthatatlan kíméletlensége helyett mindannyiunknak érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy mitől férfi a férfi és mitől nő a nő, hogy mit gondolunk biológiai és társadalmi nemről, nemi szerepekről, nem és szexualitás viszonyáról, hogy milyen elvárások, előítéletek és érzések élnek bennünk mindezekkel kapcsolatban, és legfőképpen azon, hogy hogyan élhetnénk békességben, barátságban egymás mellett, ha már egyszer ugyanarra a bolygóra születtünk.

Nina Power brit filozófus, kritikus, kultúrteoretikus. Több kötet szerzője, emellett vezető szerkesztője a Compact nevű amerikai politikai online folyóiratnak.

Termékadatok