A pók - Joona Linna utolsó csatája?

Jurek Walter. Ez a név minden Joona Linna-rajongót kísért, és bár Jurek meghalt, hatása a síron túl is jelen van - ebben a kötetben is. Évek teltek el azóta, hogy Saga megkapta azt a fenyegető képeslapot, évek, és semmi sem történt. Aztán egyszercsak eltűnik egy nő. Valaki, akit mi is megismertünk és meg is szerettünk az egyik előzménykötetben - a helyszínen, ahol utoljára látták, csak a vére maradt, és egy hófehér töltényhüvely. Később rábukkannak a holttestére: egy régi szigeten, a koleratemetőben megtalálják a szinte teljesen lebomlott holttestét. Hamar kiderül, hogy a gyilkos a végletekig kegyetlen: hátulról, közelről lövi le az áldozatait, általában úgy, hogy lebénuljanak, felcsévéli valamilyen jármű platójára a testet, majd erős zsákba kötözi, és nátrium-hidroxidot, erős, maró lúgot önt rá, ami megkezdi a test lebontását sokszor még az áldozatok életében. A testet aztán valami egészen más helyen hagyja.

A gyilkos nem felejt el kommunikálni sem a rendőrséggel: minden eltűnés előtt egy kicsi, 2 cm-es ónfigurát küld Sagának, a figura a következő áldozatot ábrázolja, a csomagolás pedig a gyilkosság helyét és/vagy a holttest helyét jelöli, természetesen bonyolult, rejtvényes módon. Minden alkalommal egy-egy fehér köpenyű töltény is szerepet játszik, és tudjuk, hogy kilenc van belőle - az utolsó Joonának szánva. 

Ki ez a gyilkos, aki újra felszínre hozza Észak-Európa egyik leghatékonyabb sorozatgyilkosának, Jurek Walternek a történetét? Lett volna egy csendestársa? Valaki, aki most előlép, és bosszút áll a haláláért? Bárki is ez, egy lépéssel mindig a nyomozók előtt jár, és Saga és Joona körül pedig csak úgy hullanak az emberek - csupa olyan, akinek valami köze volt hozzájuk, konfliktusa velük, vagy valami módon részt vettek a Walter elleni hajszában. Így nem csoda, hogy bár ők is a noymozócsapat része, mégis folyik egy titkos nyomozás utánuk is. 

Sodró lendületű, magával ragadó krimi, sőt mi több, bosszú-thriller, ahol sorra hullanak olyan szereplők, akiket mi is ismerünk korábbi kötetekből. A házaspár nagyon jól tudja adagolni a feszültséget, a leírások még mindig teljesen magával ragadják az olvasót, ott vagyunk a rettegés, a fájdalom perceiben is.

Rossz volt látni, mi történt Sagával azóta, hogy megküzdött Jurekkel, hogy hogyan próbálja büntetni és tönkretenni magát, de talán egy szebb jövő elé néz. Joona élete sínen van, a kapcsolata többé-kevésbé kiegyensúlyozott Valeriával, aki sokkal többet tud és lát róla, mint a nagy nyomozó hinné.

Az a hír azonban, hogy elképzelhető, hogy ez az utolsó Joona Linna történet, elszomorított. De nem kell az Ahndoril házaspár nélkül maradnunk a jövőben sem, ugyanis azt tervezik, hogy a saját nevükön kezdenek írni ismét, és megpróbálnak így betörni a nemzetközi könyvpiacra. Lars Kepler sikere után semmi kétségem, hogy menni fog nekik. Nem tudom, melyik rész kinek köszönhető, vagy hogyan dolgoznak, írnak együtt, de tény, hogy működött, és az évek során Lars Kepler az egyik legnagyobb kedvencemmé vált a skandináv krimik területén. Ez pedig főleg a hangulatnak, a csavaros, mégis logikus történeteknek, az érzékletes leírásoknak, a feszült akcióknak köszönhető, ez pedig tök jól működhet bármilyen más történetben is. Várom, mit hoz a jövő. Hozzáteszem, a Kepler-könyvek számára kialakított polcrészre még éppen elfér A pók - ha kicsit vastagabb lenne vagy főleg ha lesz még egy kötet, az már nem fog odaférni. De ez azért ne tartsa vissza őket, örömmel keresek nekik valami nagyobb helyet, ha ezen múlik. :)

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, a kiadó oldalán megtalálható a Joona Linna-sorozat összes kötete is, és mindegyik e-könyvként is elérhető. 

Kövess minket Facebookon!

Ami még érdekelhet