Egy család tragédiája ismert világuk és az Univerzum összeomlása közben, fantasztikus világépítés, körömrágásra késztető dramaturgia, izgalmas kalandok, expedíció a Szupraverzumba - dióhéjban ez Markovics Botond Felfalt kozmosz című könyvének tartalma. A vaskos könyvet minden szabadidőmben olvastam, nekem letehetetlennek bizonyult. 

Könyvajánló
Markovics Botond (Brandon Hackett)
Felfalt kozmosz

Az alaphelyzet, hogy 2426-ban a Földtől távol eső Tanzer bolygón észlelésre kerül egy roppant fényes jelenség, ami egyre növekvő tendenciát mutat. Ezen a bolygón él száműzetésben egy csonka család, apa és három gyerek, az anyjuk lázítás miatt került hosszú börtönbüntésre, ahol öngyilkos lett. Az apa az átélt traumák hatására elvarázsolt a hétköznapi teendőkkel kapcsolatban, a tényleges szülői szerepet legidősebb lánya, Emily Schroeder veszi át, nevelgetve tőle sokkal fiatalabb testvéreit, Dialit és Kaitot. Egy családi összejövetelen vannak éppen, amikor első jeleit látják ismert univerzumuk haldoklásának. 

Az apa kutató, és szinte az egyetlen, aki képes átlátni a fénnyel kapcsolatos dolgok lényegét, róla nevezik el a jelenséget is ("Schroeder szeme") - ezért a földi vezetők "megbocsátanak" neki és visszarendelik a Földre családostól. Emily azonban köszöni szépen, nem kér a kegyelemből, a Tanzeren marad.

A Föld az események kezdetekor három nagy, egymással vetélkedő szuperhatalom játékszere, ahol a biztonságért cserébe számos szabadságjog kerül mellőzésre - a legtöbb állampolgár hallgatólagos egyetértésével (Alfa, Zöld Utópia, Hindusztáni Protektorátus). Úgy néz ki, a rendet csak diktatúrával lehet fenntartani.

A szokatlanul nagy fény fényessége egyre csak erősödik, a pontszerű jelenség néhány másodpercen belül túl ragyog minden más csillagot, hamar akkorára nő, mint egy pénzérme, és nem áll le a növekedése. A tudósok azonnal elemezni kezdik a helyzetet, amire egészen egyszerűen jelenlegi ismereteik alapján egyelőre képtelenek ésszerű magyarázatot adni - ezért anomália címkét biggyesztenek rá. A jelenség nem szupernova, nem gammavillanás és nem is csillagrobbanás. Döbbenetükre a növekedés, a csillag tágulása egészen egyszerűen nem ér véget: "Schroeder szeme" két hónappal később már az éjszakai égbolt tizedét elnyeli, bizonyítva, hogy egyáltalán nem átmeneti csillagászati jelenség. Óriási a riadalom, az éjjeli világosság teljesen felborítja a természet rendjét, új klímát generál. Az emberek álmatlanságra panaszkodnak, mások ingerültebbek lesznek és sokan vannak olyanok is, akik atavisztikus félelemmel tekintenek a fényre. Teljesen nyilvánvaló, valamit össztársadalmilag lépni kell: de mit? A tudóstársadalom teljes tanácstalanságban létezik a jelenséggel kapcsolatban. A tömegek egy része rettegi a fény által bekövetkező világvégét, mások vallási fanatizmusba menekülnek. Halhatatlan földi diktátorok, fanatikus vallási vezetők küzdenek egymással a túlélésért, miközben briliáns elméjű tudósok futnak versenyt a fénnyel, szupertechnológiák kifejlesztése és kivételes űrexpedíciók képében.

Itt lép képbe Emily, a legidősebb Schroeder lány, aki még a Tanzeren kifejleszt egy hathatós hírvívő technológiát, amellyel iszonyú távolságokból elképesztő sebességgel lehet információkat továbbítani, valamint megépítenek egy asztrohajót, amely képes elérni és akár be is hatolni a később Szupraverzum elnevezést kapó fénybe. Szóba kerül még a Földpajzs megépítése, de a Vonulás is egy szenzációs felfedezés okán. Vajon megoldást jelentenek ezek a problémára? 

Markovics Botond ebben a regényében elképesztő dramaturgiával, pompás világépítéssel, századokon át ívelő időtényezővel törte rá az olvasókra az ablakot, már akinek nem volt annyi előrelátása, hogy eleve kinyissa azt. Az ábrázolt földi diktatúrák éles társadalomkritikát tartalmaznak, az egyéni szabadság határait feszegetve, nem ítélve, csak bemutatva, hová vezethetnek a társadalmi egyenlőtlenségek és az autokrácia, a személyi kultusz vadhajtásai, a szólásszabadság korlátozása. Képet alkothatunk arról, milyen az, amikor az emberek sorsát igazgató hatalom túl régóta regnál, továbbmenve sértődékeny, és nem számít az egyén emberi méltósága. A cél szentesíti az eszközt? A hatalom személyiségromboló, ereje földi országok szintjén is tarol: stratégiák, árulások, ipari kémkedés, önzés színesíti, de még inkább torzítja a kataklizmával fenyegető helyzetet. A három szuperhatalom féltékenyen figyeli egymást, széthúzásuk csak súlyosbítja a tömegek túlélésének arányait.

A szabad akarat boncolgatása is  terítékre kerül, jó, nem jó, kell, nem kell, túl sokat adunk rá és nem ér annyit, amennyit fel kell áldoznunk érte? Külön kitér arra az esetre is, amikor valódi választása nincs az egyénnek azt illetően, mit akar: vagy meghal, vagy teszi, amit kell. És itt a természet közömbös ereje lép be tényezőként: nem érted és nem is ellened léteznek törvényszerűségei, hanem csak úgy, léteznek. Úszol az árral vagy beledöglesz - a szó legszorosabb értelmében. A Szupraverzum ellenség vagy lehetőség? Dacolni vagy alkalmazkodni?

A társadalmi egyenlőtlenségek és a diktatúrák okozta szembenállások következményei durva töréseket okoznak a főhősök sorsában, akikkel a Tanzeren találkoztunk először. Az apa komoly eredményeket ér el a Földön az Alfa nevű szerveződés keretében, de a bekövetkező családi tragédiák elveszik egészségét, míg egyik lánya, Diali átkerül az Utópiába és ott törik derékba karrierje, fia pedig az Einstein-expedíció tagja lesz, aki a fény felé repül, felfedezni annak sajátosságait. Mindhármójuk sorsa tragédiába torkollik, kérdés, ki hogyan képes kikerülni ezekből a helyzetekből. Emilyt is megtapossa az élet, hiszen korszakos felfedezése mit sem jelent, amikor szembehelyezkedik az Alfa által meghatározottakkal:  csak éles esze és újabb felfedezése menti őt meg önmagától, és ítéli kizárólagos feladok teljesítésére. Emily ezen felül erős érzésekkel fordul családtagjai felé, de képes-e bárkit is megmenteni belőlük?

Szerintem olvassátok! Számomra letehetetlennek bizonyult.

Fülszöveg

A ​távoli Tanzer bolygón a tudományos pályára készülő Emily Schroeder és két kistestvére, a csillagközi felfedezésekről álmodó Kaito és a táncművészetért lelkesedő Diali az elsők közt észlelik az égbolton szupernóvaként felragyogó kozmikus jelenséget, amely ahelyett, hogy elhalványulna, egyre csak növekszik, és mintha az egész világmindenséget akarná felfalni.

Egyesek szerint ez az Univerzum haldoklásának elsőként észlelt pillanata. Az elmélet sokakat rettegéssel tölt el, míg másokat vallásos fanatizmusba kerget, mert senki nem tudja, mi történik, amikor a vakító fényár eléri a Földet. Emily, Kaito és Diali a maguk módján próbálnak szembeszállni a fenyegető apokalipszissel, és kénytelenek megkérdőjelezni mindazt, amit Univerzumról, létezésről és szabad akaratról gondolnak.

Markovics Botond (Brandon Hackett) évszázadokon és fényéveken átívelő regényében meghökkentő kozmológiai elméletek, nagyszabású szupertechnológiák és felfoghatatlan világokba tartó űrexpedíciók sorakoznak fel a civilizáció védelmében, miközben briliáns elméjű tudósok, halhatatlan diktátorok és elszánt vallási vezetők küzdenek vélt igazukért.

A Brandon Hackett álnéven író Markovics Botond 1975-ben született, és közgazdászként szerzett diplomát. Az első írásai 2002-ben jelentek meg nyomtatásban, amit az évtizedben több regény is követett. Az írói álneve is ebből az időszakból származik, elválasztandó az írást a hivatalos munkájától. Hackett regényeit 2012 óta az Agave Könyvek jelenteti meg: Az ember könyve egy olyan idegen világba kalauzolja az olvasót, amelynek lakói szagokkal kommunikálnak, és ahol az evolúció egészen más utat választott magának; Az időutazás napja és Az időutazás tegnapja szédítően vad kísérletezés az időutazás feltalálásával és annak következményeivel, míg a Xeno idegen fajok és kultúrák egymásra gyakorolt hatását tanulmányozza egy rendkívül sodró cselekményű történeten keresztül.Hackett jelenleg Budapesten él feleségével és két macskájukkal.