A családomban mindenki gyilkos

 Könyvajánló - Benjamin Stevenson: A családomban mindenki gyilkos

A ​családomban mindenki gyilkos. Néhányan – az eszelősebbek – többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian.

Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs.

De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni.

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.

Egy érdekes, rendkívül humoros meta-krimi, amiből a szereplő és narrátor kibeszél az olvasókhoz is időről időre. Nem feltétlen kedvelem ezt a stílust, de ennek a könyvnek nem állt rosszul, mert a laza, csevegős-fecsegős hangvétel mellé illett, nem éreztem sem lekezelőnek, sem túlságosan erőltetetten humorosnak ezt a kibeszélősdit. 

Figyeljetek, a mi családunkban nem nyüzsögnek a pszichopaták. Vannak köztünk jó emberek, vannak rosszak, és vannak egyszerűen csak pechesek. Hogy én melyik csoportba tartozom? Erre még nem jöttem rá.

Adott egy viszonylag szimpatikus szereplő, akinek a családjában mindenki gyilkos. Persze nem úgy, ahogy először gondolnánk, de nagyon találó jellemzés. Ez a szereplő Ernie, a narrátorunk, aki szépen sorban bemutatja nekünk a családtagjait, régi sztorikkal tarkítja a jelent, amikor is egy elzárt síparadicsomban rekednek mindannyian. Adott egy elszánt sorozatgyilkos... meg néhány bűnügy. Ha ezeket összekeverjük Benjamin Stevenson érezhetően jó stílusával, máris egy olyan laza hangvételű, sok fekete humorral operáló, a feszültséget mégis ügyesen keltő - bár azt nem sokáig megtartó - gyilkosságokkal tarkított sztorit kapunk, amely egyszerre szól a ma olvasójához, figurázza ki a klasszikus krimiket, mindezt a legnagyobb tisztelettel és szeretettel, ami kellően humoros ahhoz, hogy szinte bárki számára élvezhető legyen. Annak is, aki nem kedveli a thrillereket túlzottan. 

Viszont kellően okos és ügyesen vonja el a figyelmet az apró kis nyomokról, hogy fejtörést okozzon a gyakorlottabb krimiolvasóknak is.

Eléggé világosak tűnt, mit kell tennem: csak úgy hozhatom újra össze a családomat, ha kiderítem, melyikük a gyilkos.

Ami azt illeti, mind azok vagyunk, mint azt már mondtam nektek. Úgy értettem, hogy melyikünk gyilkolt mostanában.

Tetszett, hogy betette az elejére a klasszikus krimik 10 alapszabályát, amelyet Ronald Knox írt össze 1929-ben.

Ronald Knox: A detektív történetek tízparancsolata (1929)

1. A bűnözőről szó essék már a történet korai szakaszában, és a bűnöző ne legyen olyan személy, akinek a gondolatát az olvasó követni tudja.

2. Minden természetfölötti vagy természeten túli erő a dolog természeténél fogva mellőzendő.

3. Egynél több titkos helyiség vagy rejtekfolyosó alkalmazása tilos.

4. Tilos ismeretlen méreg, valamint olyan eszköz alkalmazása, amelyet a könyv végén terjedelmes tudományos magyarázat keretében kénytelen ismertetni az író.

5. A történetben nem szerepelhet kínai.

6. Véletlen esemény nem jöhet a detektív segítségére, s a detektív nem rendelkezhet kellően meg nem alapozott megérzéssel, amely végül is igaznak bizonyul.

7. Tilos magának a detektívnek elkövetnie a bűncselekményt.

8. A detektív nem fedezhet fel olyan nyomot, amelyet azonnal be ne mutatna, hogy az olvasó megszemlélhesse.

9. A detektív ostoba barátjának – Watsonnak – tilos titokban tartania azt, ami az eszébe jut; intelligenciájának valamivel, de csak valamicskével az átlagolvasó intelligenciaszintje alatt kell maradnia.

10. Ikrek és alteregók ne szerepeljenek, hacsak az olvasót alkalmasan elő nem készítettük jelenlétükre.

 Benjamin Stevenson

Szerencsére ma már túlhaladtuk ezt a tízparancsolatot, és a legjobb, legérdekesebb krimik eltérnek ettől, ám Stevenson többé-kevésbé tartotta is magát hozzá, de nagyon tetszett, ahogyan sikerült időről időre elvonni az olvasó figyelmét az igazán lényeges dolgokról némi mellébeszéléssel. Ha ezeken a pontokon sikerrel jár, akkor a vége hatalmas meglepetést tartogat, de ha tudtunk kicsit figyelni a részletek között megbúvó információmorzsákra, akkor rájöttünk a megoldásra. Igazi rejtély, ami megmozgatja az agytekervényeket, de mindezt alig vesszük észre a laza stílusa és eltalált humora miatt. Sejtettem, hogy a szerző humorista, de csak a végén vált mindez biztossá a köszönetnyilvánításból számomra. :)

A család nem azt jelenti, hogy kinek a vére folyik az ereidben, hanem hogy kiért vagy hajlandó vért ontani.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron. 

Kövess minket Facebookon!