Maczó Balázs a Népszínház utcáról: ,,...az 1910-es évek Budapestjének legmodernebb utcájában vagyunk, ahol nemcsak lakni volt sikk, de idejárni vásárolni vagy igénybe venni valamilyen szolgáltatást is. A házak homlokzatai szinte vetekednek egymással: melyik a legbátrabb, legnagyobb, legkreatívabb, egyszóval: melyik a legmodernebb. Az itteni bérháztulajdonosok városszerte azzal reprezentáltak, hogy ki tudja megfizetni a legnevesebb tervezőt, akitől rendre ötletes, újszerű építészeti megoldásokat vártak el."

Imádok sétálni, imádok gyönyörködni az építészeti kincsekben, már több mint húsz éve élek Budapesten, de a mai napig képes vagyok úgy sétálni a városban, hogy észreveszek apró csodákat. Egy különleges kapualj, egy vízköpő, egy izgalmas erkély és még hosszan sorolhatnám.

Legnagyobb örömömre ezzel nem vagyok egyedül. Ezt igazolja, hogy egyre több olyan nem hétköznapi útikönyv kerül a könyvesboltok polcaira, ami sétára buzdít. Séta előtt vagy akár közben pedig elolvashatjuk a látott műtárgyak, utcák, terek történetét.

Az Athenauem Kiadó gondozásában megjelent Sétakönyvek sorozata pont erről szól. Ez a sorozat negyedik kötete, amely Maczó Balázs lelkiismeretes munkáját dícséri. Már nem először sétálhatunk Balázs útmutatása alapján. Ha nem ismeritek korábbi írását, ajánlom figyelmetekbe az alábbi könyvet, amely a sorozat nyitókötete. Mi jót sétáltunk vele és láttunk mesés helyeket Újlipótvárosban:

Séták ​a Szent István park körül

Ezúttal a főváros egy olyan utcájába kalauzol el minket, amiről sajnos a kétes alakok jutnak először az ember eszébe, pedig az 1910-es években a Népszínház utca Budapest legmodernebb utcája volt, ahol azon vetélkedtek a bérháztulajdonosok, hogy ki tudja a legnevesebb tervezővel a legmodernebb, legimpozánsabb épületet megálmodni.

A kötetben először megismerkedünk az utca történetével. Láthatjuk miként jutott el a patináns házakig onnan, hogy egykor itt disznóólak álltak, ami miatt Fleischergasse (Hentes utca), majd 1850-től pedig Sertéskereskedő volt az utca neve. Aztán apránként ezeket a telepeket egyre jobban űzték a város széle felé és helyüket átvette a fejlődés, a modernizáció.

Mai nevét is akkor kapta, amikor megépült az utca elején, a Blaha Lujza téren a Népszínház (később Nemzeti Színház, sajnos ma már nem láthatjuk, mert 1965-ben lebontották ezt a gyönyörű épületet). A szerző végigvezet minket a környék, a házak fejlődésén, de nem maradhatott ki az 1838-as árvíz története és annak hatása sem, majd bemutatja miként nyíltak meg sorban a kávéházak a csodás bérházak aljában, hogy aztán megteljen pezsgő élettel az utca.

Ezután elindulunk az utcán, hogy megnézzük milyen volt egykor és milyen ma. Bőven akadnak omladozó homlokzatok, amik csak sejtetik, hogy egykor milyen meghatározó épülete lehetett az adott ház az utcának, de látunk olyan pazar sarokházakat is, melyek ma is ragyognak. Érdekes kalandozás ez a múltba. Aki szokott arra járni, biztos ismerős neki az ázsiai étterem a Népszínház utca 15-ös szám alatt, amely egykor Halászcsárda volt. Felismeritek az utcarészt ez alapján a fotó alapján?

1977. Halászcsára (Forrás: Fortepan)

Végigsétálva az utcán, a szerző mesél a házakról, a múltjukról, közben pedig megmutatja, hogy mik azok az apró (vagy éppen hatalmas), különleges dolgok, amik kiemelik ezeket a polgári házakat a tömegből. Ha pedig magunktól nem bukkanunk rá a leírtakra, számos fénykép segít még jobban bemutatni ennek az utcának a szépségét. Érdemes végigsétálni az utcán és megcsodálni ezeket a 100 éves alkotásokat, közben pedig reménykedni, hogy egyszer régi fényében fog ragyogni.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

A kötet a borítóképre kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.