Nem az ember a legintelligensebb a Földön? Lehet, hogy néhány állatfaj tagjainak kognitív viselkedését tanulmányozva alulmaradunk a megmérettetésben? Erre a kérdésre keresi a válasz J. R. dos Santos Állati lelkek című thrillere, amely remekül ötvözi magában a krimi és ezotéria rejtélyeit, valamint a nyomozás kalandjait az etológia legfrissebb kutatásainak tényeivel.
KönyvajánlóJ. R. dos SantosÁllati lelkek
Dos Santos legújabb regénye, Az állati lelkek, olyan tudományos thriller, amely elképeszti az etológia tudományára éhes olvasókat. Tomás Noronha ebben a műben a feleségéért harcol, aki belekeveredik Noé Vandenbosch professzor által gründolt kísérletbe. A férfi becsvágyó, fanatikus meggyőződéssel igyekszik tudományos elképzeléseit bizonyíthatóvá tenni az etológus társadalom számára. Az a fixa ideája, hogy az állatok intelligensebbek lehetnek, mint az emberek. E célból jelentős állatseregletet figyel meg, de az állatok és a nekik kialakított élettér, valamint egyéb járulékos költségek rettenetesen sokba kerülnek anyagilag, a finanszírozó pedig egyszerűen kiszáll a buliból, magával víve az állatokat. Noé professzor őrjöng haragjában, és kockázatos lépésre szánja el magát Noronha feleségével, Maria Florral karöltve. A professzort azonban nem sokkal később gyanús körülmények között holtan találják, legfőbb gyanúsított Maria Flor. Ő azonban letartóztatása során megszökik, hogy kideríthesse, ki áll dolgok mögött és miért. Váltig állítja: nem ő az emberölés tettese.
A váltott szemszögű és idejű thrillerben a jelenben loholunk Tomás Noronha és Maria Flor nyomában, ahogy az események rekonstrukciójára törekednek, a másik szemszög Maria és Noé Vandenbosch professzor cselekedeteit, érzelmeit fedi le, ahogyan az állatsereglet etológiai tudományossággal megspékelt valóságát ecsetelik. Létező tudományos kísérletek tömegeiről olvashatunk, és ámélkodhatunk meglepő (és dokumentált) etológiai anomáliákról, eredményekről. A másik oldalon Tomás Noronha képeszt el bennünket a különféle rejtélyek, ezoterikus jelek és történések citálásával, egyben megfejtésükkel is. A professzor szobája ugyanis tele van ezoterikus utalásokkal, amelyek a rózsakeresztesek társaságára utalnak, egy olyan szextáéra, akiknek tagjai Hieronymus Bosch legezoterikusabb festményének, A gyönyörök kertjének rejtelmeit kutatják. Nem elég, hogy Maria Flor a hatóság orra elől elszökve felbőszítette a rendőröket és állandóan a nyomukban loholnak, hanem még a szexta titokzatos és halálosan veszélyes tagjai is folyamatosan keresztezik útjukat.
Mindenképp le kell szögezni, hogy akit nem érdekel az etológia tudománya és az ezotériáért sincs oda, az semmiképpen se vegye kezébe a kalandokkal teli, izgalmas könyvet, mert a sok tudományos adat, kísérlet leírása számára unalmas lesz, de aki kicsit is fogékony (a helyenként) a természettudomány határán ingadozó fejtegetéseknek, nos, az az ember falni fogja a művet (mint én is). A váltott szemszög páratlan dramaturgiát kölcsönöz a regénynek, egyszerre lehetünk egy rohanásos-üldözéses nyomozás körömrágó szemlélői, valamint egy tudományos kísérlet ámélkodó résztvevői, megspékelve mindenféle emberi gyarlóság következményeivel. A tudományos kísérletek és az ezoterikus rejtélyek leírásai terjengősek és roppant gyakoriak, pontosan írtam a bekezdés első mondatában, hogy az olvasóknak a krimiszál izgalmai mellé oda kell rendelni a tudomány és az aktuális ezoterikus (vagy bármilyen) rejtély alapos kivesézésének szeretetét is - ahogy van ez minden dos Santos műben.
Idézet a könyvből:
„...történt, hogy 1960-ban egy antropológus, aki a csimpánzokat tanulmányozta Tanzániában, a brit Jane Goodall, felfedezte, hogy a főemlősök, akiket megfigyelt a Gombe Stream Nemzeti Parkban, ágakat készítenek: leszedik a leveleiket, és botot csinálnak belőlük, beszúrják őket a földbe, hogy kiszedjék a termeszeket a föld alatti fészkükből. Ráadásul megrágják a leveleket, és úgy köpik ki őket, hogy szivacsként tudják használni, így nyernek vizet azokból a résekből, amelyekhez a szájukkal nem férnek hozzá. Más szóval a tanzániai csimpánzok készítettek és használtak eszközöket. Gondolhatod, hogy Jane Goodall adatai lökéshullámként érték a tudományos közösséget. A megrázkódtatás olyan erős volt, hogy egy antropológus azt magyarázta, ez a tanzániai felfedezés azt jelenti, hogy ha egyedül az emberi lények képesek eszközöket készíteni, akkor vagy az eszköz fogalmát kell újradefiniálni, vagy azt, hogy mi egy emberi lény, vagy tudomásul kell venni, hogy a csimpánzok végső soron emberi lények.”
Érdemes a kötet végén citált Köszönetnyilvánítást és Utószót is megrágni, mert számos utalás található bennük a regénybeli vonalra. Tabukat döntöget (ki az, aki belenyugszik, de legalábbis nem meghökkenéssel fogadja, hogy nem az ember a legintelligensebb lény a Földön?), és bár a történet fikció, de a leírt tudományos tények az állatok kognitív képességeiről, érzéseiről kiállják a valóság próbáját.
Ki a tettes, aki megölte a professzort? Barátok vagy ellenségek a rózsakeresztesek tagjai? Mi a rejtély kulcsa? Mi lesz az állatokkal és a kutatással?
Nálam alig letehető műnek bizonyult a regény, kifejezetten odáig voltam Cariocaért (papagáj) és Guidáért (majom), ámulattal vegyes hitetlenséggel olvastam a különféle rejtélyekről, kalandokról. Ezt a könyvet mintha csak nekem írta volna a szerző.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
A lisszaboni óceanárium egyik tartályában a vízben lebegő holttestet találnak. Minden nyom Maria Flor bűnösségére utal, így le is tartóztatják. Egyetlen ember segíthet rajta: a férje, Tomás Noronha. Hogy bebizonyítsa felesége ártatlanságát, Tomásnak meg kell találnia a valódi elkövetőt. Ez vezeti el az áldozat titkos projektjéhez – és Hieronymus Bosch legezoterikusabb festményének, A gyönyörök kertjének rejtelmeihez. A kutatás végén a természet egyik legcsodálatosabb titka áll: az állatok intelligenciája, érzelmei és tudata.
Az Állati lelkek című könyvében a tudományos thriller mestere egy olyan kalanddal tér vissza, amely leleplezi az ember bestialitását, és feltárja az állati intelligenciát. José Rodrigues dos Santos az etológia legújabb tudományos kutatásaira alapozva arra késztet minket, hogy szembenézzünk az emberiség legsötétebb oldalával.
José Rodrigues dos Santos (Mozambik, 1964. április 1. –) portugál író, egyetemi tanár és népszerű televíziós személyiség, több tudományos és újságírói díj tulajdonosa. Azért kezdett el írni, mert egy irodalmi magazinnak dolgozó kollégájának tartozott egy szívességgel, aki cserében novellát kért tőle. Amikor rövid időn belül már a 200. oldalon járt, rádöbbent, hogy akár regényírással is foglalkozhatna.
Az oldalon beleolvasó is található a műbe.
Megjegyzés küldése