Az idő bogárlábakon

Kevésnek sok vagy, sorsnak egyszerű,

férfinak gyenge, nőnek önfejű.

(Kivet)

Könyvajánló
László Noémi
Pulzus

Versek a bizonytalanságból, a folytonos változásból, a sosem megértettből, a mindig többnyelvűségből, az unásig gyakoroltból, ami mégsem mindig megy - ez László Noémi verseskötetének lényege, a változás, a soha célba nem érés, a soha teljesen készen nem levés - az út. 

(Igen, a főkép kétszer került behúzásra. Direkt.)

"Világra hoztam egy lányt, egy fiút.
Nem éreztem, hogy ne lenne kiút.
Bármi szakad nyakamba, talpra állok.
Keringenek arcok, nevek, halálok,

Ezt a helyet meg merem érteni,
mert nem túl nagy, és nem is
túl kicsi."
(Az idő bogárlábakon)

Bingó! Aki szült gyereket, mind önazonosságot képes vállalni Az idő bogárlábakon című László Noémi vers fent citált 7 sorával. "Nem éreztem, hogy ne lenne kiút." Nem bizony! Egy anyának nincs ideje, módja kilátástalannak érezni az életét, mert felelős másokért, nemcsak önmagáért. (Azt hiszed: túlzok? Hát nem.) "Bármi szakad a nyakamba, talpra állok." Naná, hogy talpra! Éhes szájak, kialvatlan éjszakák, dühös dackorszak, véresen komoly kamaszok felénk áramló utálata, amit csak túlélni lehet, mind-mind valamiféle kezelésre, megoldásra vágynak. Senkit sem érdekel, hogy kezdők vagyunk életünk valamennyi szakaszában, hogy velünk is először fordul elő, hogy csecsemőnk van, kisgyerekünk van, kamaszunk van, hogy mi is együtt botladozunk-tanulunk a csemetékkel együtt, miközben tanuljuk saját esendőségeinket is, bocsátjuk meg magunknak gyarlóságainkat, tudatlanságból, tájékozatlanságból, de sokszor lustaságból elkövetve. Sőt, ami az egyik gyermeknél sima pipa, a másiknál holt biztos, hogy nem válik be. Na, hogy ízlik a talpon maradás? "Keringenek arcok, nevek, halálok." Bizony, bizony, ölünk és ölelünk, szóval, tettel, mulasztással. Ez ugyan nem dolgunk, ha már születtünk, szültünk, de gyakran így sikerül. "Ezt a helyet meg merem érteni" - micsoda megfogalmazása a helyünkre kell kerülnünk éccájának, a hely, ami hozzánk való, amit érdemes bátorsággal kezelni, hogy itt vagyunk itthon, és nem máshol, ahol meg merjük érteni, mi micsoda, mi miért olyan, mert nekünk való, nem túl kicsi és nem túl nagy. A túl kicsiben szoronganánk sokadmagunkkal, élőhelynek alkalmatlan, a túl nagy meg sok irigyet és ellenfelet szül (meg rohadt macerás takarítani), minek kéne az nekünk? Ott lenni otthon, ami pont megfelel. "Itt megtörtént a létezés velem." Kolozsvárról szól a vers, ahol "Elvagyunk, de ez / nem vidám barakk." Utalás Ceausescu Romániájára, ahol a megszorítások miatt szinte éhezett a nép, majd folytatja a költő: "Nem látnak el a jövő századig,  / hol unokáik ölnek / a parkolás miatt. / Az idő bogárlábakon elszaladt." Megtanulunk meghalni is. Sokaknak nem is olyan kis tudomány ez, míg mások (a szerencsések) csak összeesnek vagy elalszanak és meghalnak. Micsoda ajándék!

"Bárcsak a világmegváltó,
bátor gyerek láthatna itt,
két gyönyörű gyermekkel!

Ha nyugodt szívvel 
befejezni nem tudod,
ne kezdd el.

(Nyugodt szívvel)

Ki tudja, mi miért történik egy párkapcsolatban, amikor egyedül marad az ember két gyermekkel? Ki a hibás, van-e hibás? Ahogy az ezelőtti versben, a Még egy helyben írja: 

"amikor menni kell, marad, 
maradni kell, megindul,
nem lát előre vágyain,
hátra sérelmein túl,

rámondják, kispályás,
megbízhatatlan,
félnótás, hazug.

Az egy főre jutó
keserű kortyok száma
túl sokra rúg."

Számomra itt a legjelentősebb mondatrész az, hogy "nem lát előre vágyain, / hátra sérelmein túl". Annyira igaz ez a két sor! Fiatalon, vakon a valóságra, a naivitás oszlopaira felcsavarodva, belátási képesség nélkül, önmagamat sem ismerve mennyi bolondságot, tragédiát okoztam. Egészen másképpen alakulhatott volna a házasságom, ha képes vagyok ésszel kezelni a problémákat, és az anyósom.. ha nem is a tenyeremből evett volna, de sokkal emberibb lehetett volna a kapcsolatunk. Ha túlláttam volna vágyaimon és nem a sérelmeim határozták volna meg a látásmódomat. Ugye, utólag mennyire egyszerű az egész?

"Azt mondják, itt sokkal 
több nő lakik, mint férfi.
Aki emberhez jut, a dolgát
nagyon érti. Ez a nő dolga,
a jó nő rá figyel egészen. ...

... Szép terület, kudarctól 

kudarcig csúszkálni épp elég.

Telik az idő, aztán kiderül,

hogy a fényes siker is szakadék.

Tejből, vajból, selyemből -
bársonyból bűvölt odú.

Szűköl benne az aranyélet,

piszokul szomorú."
(Pulzus)

Csak nézz magadba vagy nézz szét a környezetedben! Hány emberre igazak a fenti sorok?

Érdemes lelassulni a kötet verseinek olvasásakor. Oda kell tenni azt a vékony kis könyvet az ágyunk mellé, és néha csak úgy felkapni, belekapni csak úgy az egy cím alá eső versbe, finoman ízlelgetni, hagyni elkalandozni a gondolatainkat, miközben áteresztjük magunkon a költő szavakba szedett érzeteit. És hogy mi az ő valódi akarata a verssel? Ki tudja azt? Ilyet irodalomtudósokra érdemes ráhagyni, én, a mezei olvasó, egyszerűen csak engedem, hogy a költemény katalizátorként való használatával saját életemre reflektáljak, olyan szép szavakkal, kifejezésekkel, rendezett egységbe foglalva, amelyeket magam sosem tudnék megfogalmazni, de a költő igen. Érzékeny antennájával rátapad az ütőeremre, és számolja a szívdobbanásokat. S amikor együtt ver a szívünk, az olyan intim, olyan megható, annyira inspiráló. Kikacsint a sorokból, hogy ugye? Ugye, hogy te is így érzed? 

Ami biztosan kipipálható érzés, az a folyamatos változás érzékletének papírra öntése. Minden mozgásban van, természet, épített környezet, jelen-múlt-jövő és az életünk is. A versek mindegyike egy-egy városhoz, tájegységhez vagy utcához kötődik Erdélyben vagy bárhol a világon, lényegük, hogy az élethez rugalmasan érdemes hozzáállni, kíváncsiságunk az egyén személyiségének kivetülése, aki térben, időben sokfelé kalandozik, amit lát, értelmezi; ha szükséges, nézőpontot vált mind az öröm megéléséhez, mind a túlélés érdekében. A világot nem érdekli személyünk (pontosabban azt sem érdekli), jelenségei puszta figyelmetlenségből is eltaposhatnak - muszáj olyan kapaszkodókat találni, amelyek hozzásegítenek bennünket a derűs szemlélődéshez.

A Pulzus László Noémi életművi számvetése: onnan indult, ide érkezett, és megy tovább, közben megélte teste-lelke-környezete változásait, amire akkor úgy reagált, ma meg így reagál - nincs itt semmi látnivaló, tessék haladni szépen, és közben csócsálgatni a verseket. Érdemes! Ahogy a költő írta a kötetről Facebook oldalán:

"Próza? Nem. Vers? Majdnem. Kötött? Is.
Szabadvers? Ki tudja? Erdély? Igen!
Budapest? Igen. Világ világa? Az is.
Utazz velem! Szeptember végétől,
a végtelenbe, és tovább."

Szerintem olvassátok! Már rendelhető László Noémi új verseskötete, a Pulzus a Prae Kiadó és a Lector Kiadó közös gondozásában.

Fülszöveg

Minden verseskötet utazásra hív, de van, amelyik sokféle útra invitál. László Noémi Pulzus című kötetének valamennyi verse egy-egy városhoz, tájegységhez vagy utcához kötődik, és mindegyik – Erdélyben, Magyarországon és szerte a világon – személyessé tett tereket nyit és mutat meg olvasóinak. A költemények azonban nemcsak térben, de időben is sokfelé kalandoznak, ősi mitológiákat idéznek meg és tesznek jelen idejűvé, miközben könnyen és magától értetődőn lépnek kapcsolatba a folyamatos változással.

A Pulzus vitathatatlanul a költő eddigi életművének számvetése, és így mindenekelőtt arra kérdez rá, hogyan viszonyult egykor, és hogyan viszonyul most a létezéshez. „Nem vagyok végleges”, jelenti ki a versek beszélője, és ezt támasztja alá az egész kötet: az élethez rugalmasan hozzáállni, kíváncsinak lenni, megfigyelni, értelmezni és nézőpontot tudni váltani mind olyan kapaszkodók a mindennapokban, amelyek derűt és tudatos megélést képesek vinni a hétköznapokba és a művészetbe.

László Noémi versei játékos és klasszikus formákba öntve oly könnyedén siklanak olvasás közben, mint „futó habok szíjas hidak alatt”.

Orosz Annabella rajzaival.

Borító: Szabó Imola Julianna

László Noémi

Kolozsváron született, magyar-angol szakon végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Tolmácsfordítóként dolgozik. Több verseskötete jelent meg, ezen kívül közölt antológiákban, illetve számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban (Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Korunk, Látó, Magyar Napló, Napsugár, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld, Szivárvány). Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának választmányi tagja.

2020 őszétől a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztője.
(Forrás: Wikipédia)

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Lector Könyvek / Prae Kiadó!

Kövess bennünket Facebookon!

A képek László Noémi facebook oldaláról származnak.

Termékadatok

Cím: Pulzus

Eredeti cím: Pulzus

Szerző: László Noémi

Kiadó: Lector Könyvek & PRAE

Oldalak száma: 140

Megjelenés: 2023. október 06.

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786156675026

Méret: 100 mm x 100 mm x 50 mm