Dereng a világ

 Könyvajánló - Werner Herzog: Dereng a világ

A ​díjak sokaságával kitüntetett filmes, Werner Herzog első regényében egy japán katona, név szerint Hiroo Onoda rendkívüli történetét beszéli el, aki a második világháború lezárulása után még huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet.

Herzogot 1997-ben Tokióba hívták, hogy rendezzen meg egy operát. Vendéglátói azt kérdezték tőle, kivel szeretne megismerkedni. Hiroo Onodával, felelte Herzog gondolkodás nélkül. Onoda nem értesült arról, hogy a harcok véget értek, és kitartott a szigeten. Herzog és Onoda egyből megbarátkoztak egymással, és órákon át beszélgettek a történtekről.

A Dereng a világ Onoda hosszú háborúját örökíti meg. Elképzeli a katona abszurd, mégis eposzi nagyságrendű küzdelmét – Herzog hipnotikus stílusú szövege álmokat, dokumentarizmust és költészetet sző egybe. Nyelvezete és megoldásai azonnal ismerősek lesznek azoknak, akik filmjeit kedvelik. Modernkori robinzonád ez a regény, egy teljesen egyedülálló alkotás, amelynek végső témája, hogy miként adhatunk értelmet életünknek, és találhatunk valódi életcélokra.

A történet elég ismert: egy japán katona, név szerint Onoda Hiroo egészen 1974-ig nem értesült arról, hogy véget ért a második világháború, ezért ő tartotta az állását és harcolt. A könyv az ő életébe enged egy kis bepillantást, mindezt gyönyörű, lírai szöveggel, amely végső soron a legnagyobb kérdésekre keresi a választ: mi az élet értelme?

Onoda Hiroo 1922-ben született, gyerekkora rövid és hányatott volt, majd dolgozni kezdett, végül 1942-ben katonai szolgálatra hívták, ekkor hazatért Vuhanból, hogy felkészüljön a kiképzésre. Az alap katonai kiképzés után gerillahadviselésre oktatták, majd 1944 decemberében a Fülöp-szigeteki Lubang szigetére vezényelték, ahol 200-250 katonával kellett megszerveznie a sziget védelmét. Az embereit néhány fős csoportokban szétszórta a hegyekben.

Itt, a dzsungelben bujkálva nem értesültek a két Japánra dobott atombombáról és a kapitulációról, aztán bár találtak röplapokat, amelyek a háború végéről értesítették őket, és egy japán tiszt rádióbeszédét is hallották, amire a legtöbben megadták magukat, Onoda és három közvetlen társa úgy vélte, mindez csak az ellenség megtévesztése, és nem adhatják fel a harcot most, amikor hazájuknak a legnagyobb szüksége van rájuk. 1949-ben végül egyik embere lemerészkedett a hegyekből és megadta magát, ezután hárman maradtak. Az ötvenes években egy társa meghalt egy fülöp-szigeteki biztonsági erőkkel vívott tűzharc során, majd 1972-ben utolsó életben maradt társát, Kozukát is lelőtték. Ezután Onoda még két évig bujkált a hegyekben, amikor is találkozott egy fiatal japán egyetemistával, aki az ő keresésére indult. Kijelentette azonban, hogy nem hajlandó letenni a fegyvert, amíg a felettese nem szólítja fel erre. Megtalálták a volt felettesét, akit azonnal a szigetre küldtek, és aki végül felszólította a megadásra. 1974 március 9-én átadta a kardját Ferdinand Marcosnak, a Fülöp-szigetek elnökének, aki visszaadta neki, és kegyelemben részesítette. 

Fuvallat suhan át az őserdőn, pókhálók szálai lebegnek tova, és hónapok telnek el velük, semmi sem tartja fel őket, se a remegő ágak, se a szemerkélő eső. Nem volt semmi se, csak néhány lélegzet.

A helyiek szerint nagyjából ötven emberrel végzett a bujkálása során, Onoda szerint kizárt, hogy ennyi volt, esélyesebb, hogy minden egyes eltűnést és más balesetet a hegyekben bujkáló katonára akartak fogni. Onoda Hiroo nem igazán volt elégedett a számára teljesen új Japánnal, ezért Brazíliába költözött, aztán a nyolcvanas években visszatért Japánba, és a fiatalok számára oktatótáborokat szervezett. 2014-ben, 92 éves korában hunyt el. 

A Dereng a világ az ő különleges történetét meséli el, de nem életrajzi könyv, ahhoz túlságosan rövid is, sőt. Sokkal inkább mondanám egyféle inspirációnak a történetét Herzog számára, aki rajta keresztül és a különös barátságukon keresztül meglátott valamit az élet értelméből, és ezt próbálta meg leírni. Rövid pillanatokat villant fel csupán a megmaradt maroknyi katona különös harcából, majd Onoda magányos küzdelméből, a belső világából, gyorsan pörögnek az események, de ebben a 112 oldalban is rengeteg mélység van. Egyszerre szomorú, ugyanakkor felemelő történet is az övé, amely a hiábavaló, ellenség nélküli harcról és a hihetetlen emberi kitartásról egyaránt szól, de közben nem feledkezhetünk meg a természetes emberi reflexiókról sem, hogy mit tettek azért, hogy életben maradhassanak, és ki mire és hogyan szeretne és tud visszaemlékezni akár saját magával, akár a társaival kapcsolatban.

Werner Herzog

Az álomnak megvan a maga ideje, villámgyorsan előre-vagy hátratekeredik, megakad, áll, visszafojtja lélegzetét, hirtelen ugrásokat csinál, mintha felriasztottak volna egy vadállatot. Kiált egy éjjeli madár, és egy egész év eltelt. Egy csepp víz egy viaszos banánlevélen magába zár egy pillanatra egy napsugarat, és eltelt egy újabb év. Milliónyi hangya kezd vonulni egy éjjel a semmiből indulva a fák között, anélkül, hogy meglehetne találni az eredetüket vagy a végüket; egyre csak vonulnak napokon keresztük, aztán ugyanolyan hirtelen és rejtélyesen eltűnnek, és megint eltelt egy év.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!