Könyvajánló - Richard Powers: Rémület
A Pulitzer-díjas Égig érő történet szerzőjétől
Theo Byrne asztrobiológus, aki a Földön kívüli élet jeleit kutatja a világűrben, felesége halála óta egyedül neveli kilencéves fiát. A melegszívű és kedves Robin rajong a természetért, az állatokért, a növényekért, de rendkívül furcsa gyerek. Ki akarják rúgni az iskolából, mert behúzott az egyik osztálytársának. Theo nem szeretné, ha egyre zaklatottabb fiát pszichoaktív szerekkel kezelnék. Tudomást szerez egy kísérleti szakaszban lévő, neurofeedback nevű technikáról, amelynek segítségével Robin megtanulhat jobban uralkodni az érzelmein – az eljárás részben az anyja agyáról rögzített működésmintákra szoktatja a fiút.
A szárnyaló természetleírások, a távoli világok fájdalmas látomásai és a szenvedélyes szeretettel teli apa-fiú viszony ábrázolása Powers legbensőségesebb regényévé teszik a Rémületet, melyben mindvégig ott bujkál a kérdés: Hogyan mondjuk el a gyerekeinknek az igazat erről a gyönyörű, de veszélyeztetett bolygóról?
A fiam imádta a könyvtárat. Élvezte, hogy az interneten félretehetett magának köteteket, és hogy ott várnak rá, rajtuk cédula a nevével, míg be nem megy értük. Élvezte, hogy a könyvhalmok jó szándékúan kínálják magukat, az ismert világ általuk megrajzolt térképét. Élvezte a svédasztalos kölcsönzési lehetőségeket. Élvezte, hogy minden könyv elejére be van pecsételve a kölcsönzéstörténet, mindazon idegenek listája, akik korábban már kivették a kötetet. A könyvtár volt a legjobb labirintusjáték: szabad rablás minden megtalált dologra.
Richard Powers ebben a gyönyörű, megkapó és megható regényben ismét az érzések és a természet életének és pusztulásának a legmélyebb rétegeit tárja elénk. A főszereplő Theo Byrne, egy asztrobiológus, aki felesége halála után egyedül neveli kilencéves kisfiát, Robint, aki imádja a természetet, az állatokat, egy végtelenül kedves és szuperérzékeny kisfiú, aki küzd édesanyja hiányával és az állandó félelemmel és szorongással a jövőtől. Aztán amikor elveszíti a kutyáját is, teljes érzelmi válságba kerül és folyamatosan problémákba üzközik az iskolában is, ahol egyre kevésbé képes kezelni az érzelmeit.
Az apa bármit megtenne a fiáért, de azt nem szeretné, ha gyógyszerekkel tömnék, ezért jelentkezik egy még kísérleti stádiumban lévő kezelésre, amely a neurofeedbacken alapszik, amely egy (egyébként létező) valós idejű agyi visszacsatoláson alapuló terápiás módszer. Ennek keretében az egyre inkább pusztuló világtól távol, a vadon egy békés, csendes, már-már paradicsomi kis szigetén apa és fia létrehozzák a mesékből szőtt gyönyörű kis világot, a személyes édenkertjüket.
[…] az esztendők hossza nem egyforma. Az idő hol fölgyorsul, hol meg lelassul, […]. Akadnak öregemberek, akik fiatalabbak a fiataloknál. Régmúlt történések olykor közelebb vannak a tegnapnál.
Gyönyörű leírások szakítják meg a cselekményt, melyek során hol ebben a kis édenkertben, hol egy távoli bolygón, hol a jelen puszuló Földjén járunk, és látjuk mindazt, ami szép és mindazt, ami rossz, az emberek közönyét a pusztulásra. Nem egy idealista regény ez, sajnos Powers maga is elég reálisan látja az emberiséget, így már az elején tudható, hogy ennek a természetszerető és érzékeny kisfiúnak esélye sincs a közönnyel, figyelmetlenséggel és pusztítással szemben, mindazzal szemben, amit mi, emberek okozunk és teszünk. Ennek láttán ezek a gyönyörű természeti leírások inkább fájó pontként működnek, és nem a béke apró reménysugaraiként.
Én is realistának tartom magam, és tudom, hogy a folyamatok, amiket elindítottunk, visszafordíthatatlanok, és még csak a mérséklésük sem lehetséges. Már csak egy dologban reménykedem: hogy az én életem nagyobbik része még viszonylagos békében, viszonylagos normalitás mellett telhet - legyen ez utóbbi bármi is. Meggyőződésem, hogy a tudomány az, ami megváltoztathatja ezt a helyzetet és megállíthatja a kihalási hullámot és a klímaváltozást, amelyet elindítottunk. Képtelen a bolygó eltartani ennyi embert. Tizedennyivel boldogulna. De mindig az megy, hogy "mi" fogyunk, "ők" szaporodnak... de a bolygót marhára nem érdekli a mi meg az ők, mert egyetlen bolygón élünk, egyetlen faj vagyunk, és ennek az egyetlen bolygónak szipolyozzuk ki minden létező erőforrását, nem gondolva a jövőre.
Minden élet. Szabaduljon meg. Tőlünk.
Gyönyörű, lírai, rendkívül érzékeny és sokrétű történet, amely mikro- és makroszinten is bemutatja a lét, az élet csodáit, egy színes bolygóközi utazásra invitál, miközben a jelen földi pusztaságát is bemutatja, amelyet leginkább az emberiség lelki sivársága okoz. Nagyon szép és aktuális kérdések tökréből dolgoz fel több világhírű irodalmi művet is, és a kis csonka család kapcsolatát, apa és fia érzéseit is tökéletesen tükrözi.
Emlékszel még, hogy a papó folyton csak rosszabbul lett, de nem volt hajlandó orvoshoz menni, és a végén meghalt?
Emlékszem.
Hát ezt csinálja most mindenki.
Richard Powers 1957-ben született az amerikai Illinois állambeli Evanstonban, 1985-től napjainkig jelennek meg regényei, írásai, amelyekben sokszor megeleníti a természetet és a technológiát is. Magyarul a Pulitzer-díjas Égig érő történet jelent meg tőle elsőnek, majd ez, a Rémület c. kötete. Mindkettőnek Barabás András a fordítója, aki tökéletesen fogta meg a kötetek lírai hangját, és ültette át ezt a mi nyelvünkre.
Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Ami még érdekelhet
Megjegyzés küldése