Nápolyban járunk, egy bakfis felnőtté válásának három évét asszisztáljuk végig, ahogyan keresi önmagát, helyét a változó körülmények között, és döbben rá a felnőttek hazug világára. A vágyott fekete-fehér válaszok helyett mismásolást, majd megérted, ha nagyobb leszel elkenést kap kérdéseire, ami egyszerre vadítja meg és el a szüleitől, valamint keseríti meg mindennapi életét. 

Könyvajánló
Elena Ferrante
A felnőttek hazug élete

Hogy lesz apuka agyondédelgetett hercegnőjéből 13 éves korára csúf kiskacsa, aki az apa gyűlölt húgára, Vittoria nénire hasonlít?

Az apa teljes mértékben negligálja saját famíliáját. Ezek a rokonok Nápoly bugyraiban élnek, összejöveteleiket hamis ragaszkodás, erőltetett kedélyesség jellemzi. Nyers, szókimondó társaság, akik folyton szapulnak valakit valamiért. A kislány magában csak hangoskodó bugrisoknak hívja őket, akik romlott nyomorúságban élnek, és valamennyiük között Vittorio nagynéni a legnyersebb modorú. És őhozzá hasonlítana a lány?! Mindenesetre megrémül, és kutatni kezd a nagynénje után. A szekrény mélyéről kotor elő fotókat, és döbbenettel tapasztalja, hogy valaki (valószínűleg az apja, ki más?) valamennyi Vittoria nénit ábrázoló fotóról lesatírozta a a nő fejét. Ő is így fog járni? - retteg Giovanna, a 13 éves főhős.

A történet a bimbózó kamaszlány három évét öleli fel, a felnőtté válás küszöbén kell olyan fontos dolgokkal megbirkóznia, mint önazonosság, önreflexió, megfelelési kényszer, ártatlan szexuális játékok, a test felfedezésének rögös útja, szégyenérzet a rügyező mellek miatt, de megérteni olyasminek a hátterét is, hogy miért tiltják a nápolyi nyelvjárás használatától, vagy a családfő rokonságától. Az apa gyerek és fiatalkora ugyanis rettenetesen küzdelmes volt, kiemelkedni abból a közegből sok erőfeszítést igényelt, a családja pedig nehezen viselte és viseli a férfi generációs és társadalmi mobilitását, kiemelkedését onnan. A szülők szerint Vittorio néni a legrosszabb valamennyiük közül, aki nemcsak irigy a testvérére, de gonosz is. Cselédkedik, 5 elemije van, és ezért is a bátyját okolja. Az egész családot Giovanna apja ellen hangolta és hangolja folyamatosan - a lány azonban eltökélte, hogy találkozik vele. Hamarosan fény derül arra, hogy igazság nem az apja és nem is a néni oldalán van, hanem valahol középen... Így veszíti el Giovanna a szüleivel, de a felnőttekkel szembeni hitét az igazmondásban. Persze, óvatos a lány, hiszen nem akarja elveszíti nagynénjét, akinek ő egyben cinkostárssal egybekötött barátnő, az első ember, aki felnőttszámba veszi őt.

Csúnya dolgok nélkül a szépek sem léteznek, egyszerre vagyunk etikusak és gyarlók. A bakfis azt a pillanatot akarja elkapni, amikor egyébként a normális, felelősségteljes emberek józan esze egyszer csak hipp-hopp - eltűnik és baromságot baromságra halmoznak. Mert így kellett történnie, hiszen a komoly apja, aki Nápoly egyik legtekintélyesebb gimnáziumának irodalom- és filozófiatanára, a város közismert entellektüeljeinek vezéralakja, a diákok nagy kedvence, felelősségteljes ember, hogyan is cselekedte volna meg azokat a dolgokat, amelyek kiderülnek róla, ha valami el nem vette volna a józan eszét? És az anyja, vele mi történt? Latint és görögöt tanított a III. Károly Gimnáziumban, másodállásban pedig szerelmes regényeket szerkesztett, akit a jelen aggasztott inkább, és olyan depresszió kerítette hatalmába a bekövetkező magánéleti krízis miatt, hogy tanárként és szerkesztőként egyaránt hasznavehetetlenné vált. Hová lett a régebben erős, határozott asszony?

Elena Ferrante, a kitalált név mögé bújó író, ebben a regényében a felnőtté válás nagy misztériumát járja körbe, sűrű identitászavarral megspékelve. A fiatal  lány kénytelen elengedni szülei, rokonai mindenhatóságába vetett hitét és meglátni gyarlóságaikat, érdekből elkövetett hazugságaikat, amik egyszerre szomorítják, vadítják és keserítik el. A nem fekete-fehér reflektálások, amelyek az őt feszítő problémákra válaszok lehetnek, egyszerűen gyűlöletesek számára, és azzal a szlogennel sem tud mit kezdeni, hogy üdv a való világban! A szerző kontrasztot teremtett a karakterekkel, az értelmiségi, kifinomult család és a tájszólásban beszélő, iskolázatlan, komoly kérdéseket érzelmi alapon eldöntő, temperamentumos rokonok között. Nyers, szókimondó párbeszédei nem valók cizellált lelkületű olvasók számára, csak megbotránkoznak rajta. Magam, aki az apához hasonló nyomorbugyorból vergődtem ki a keservesen megszerzett diplomával és a hozzá kapott széles látókörrel, ezekre a keresetlen ki és beszólásokra csak megvonom a vállam, hogy "ez az élet, Babolcsai néni"...

Szerintem olvassátok!