Itt a végső Architektúra című sorozat második darabja, az űropera, amely elképesztő világépítésével, remek dramaturgiájával felborzolja az idegeket, humorával, finom szabadszájúságával megmosolyogtatja olvasóit, akiket fantasztikus kalandokon, izgalmakon visz át az igényes külcsínnel megálmodott kötet lapjain keresztül. 

Könyvajánló

Adrian Tchaikovsky

Az üresség szeme

Végre, végre itt az új magyar nyelvű Adrian Tchaikovsky regény, amely a Végső Architektúra című sorozat második darabja. Emlékszünk még az első részre? Óriási háború, a Föld kihalt, az emberek onnan szerteszét spricceltek a világűr lakható bolygóira. Létezik egy Építészeknek nevezett entitás, amely a Földet kísérő Hold nagyságát éri el terjedelemben, és különféle lakott bolygókat pusztít el, bár meg kell hagyni, hogy egyfajta szemet gyönyörködtető műalkotás készít belőlük, de senki sem tudja, mivégre történik a pusztítás. Az emberekkel és egyéb élőlényekkel kapcsolatban közömbösek, mint amikor a gyermek a homokozóban játszik, és nem foglalkozik a hangyákkal, akikre rálép, akiket belegyúr a homokvárába.

Mint kiderült, az Építészek nagyon is okos és érző lények, de valaki mintha őket is hajtaná, uralná, és elérné náluk, hogy akár akaratuk ellenére végezzék a másokra kegyetlen sorsot és azok jelentős részének pusztulást is jelentő tevékenységüket. Felmerül a kérdés: ki van az Építészek felett? Milyen motívum alapján végeztetik el a piszkos munkát velük és mi értelme az egésznek? Kinek van / lesz haszna abból, ami történik?

Annak háborúnak vége lett durván 80 éve, a Közvetítők áldozatos munkája által - de a világegyetem lakott része kénytelen rádöbbenni, hogy csak tűzszünet volt az a béke, mert az Építészek visszatértek, és folytatják a pusztítást. Először Far Luxnál jelentek meg, és amit a háborúban megúsztak az ottani lakók, most nem sikerült, semmi esélyük sem volt a túlélésre, mert a nyolcvan évvel ezelőtti készségek, amik akkor rendelkezésre álltak a folyamatos fenyegetés hatására, mostanra kikoptak. A következő hónapok során maroknyi más kisbolygó egén bukkantak fel mindenféle előjel vagy felismerhető mintázat nélkül: a háború újrakezdődött vagy inkább folytatódott - az Építészek mintha elvesztették volna türelmüket az univerzummal szemben.

Aki olvasta az első részt, emlékszik a Keselyűisten nevű roncsmentő hajóra is, Idris Telemmier Közvetítővel a fedélzeten. Ő az a személy, aki komoly agyátalakításon, génmanipuláláson vett részt, és aki azóta egyetlen percet sem aludt vagy öregedett. Jelentős része volt a háború végét jelentő lezárásban, és miután galaxisszerte alig maradtak Közvetítők, akik az úgynevezett nemtérben képesek navigálni, így folyamatosan szövetségi ügynökök vagy fejvadászok vannak a nyomában. A férfit, de még inkább a vele járó tudáshalmazt, minden kisebb-nagyobb hadúr, bűnszövetkezet feje vagy állami szövetség magának szeretné tudni. Idris a nyomában járó veszedelmet csak úgy képes kivédeni, hogy magához kötött egy minden hájjal megkent ügyvédet, akinek egyetlen feladata ügyfele hátát védeni és  mindenféle slamasztikából, ha kell, tettlegességgel - de leginkább furmányos jogi megoldásokkal épen kihúzni őt.

Itt tartunk tehát a második rész elején: az Építészek tarolnak, a felkészületlen galaxislakók pedig pusztulnak, nincs összefogás közöttük. Vannak, akik szerint ez csak az emberiség problémája, hát küzdjenek velük meg csak ők, másokat pedig a végveszély lehetősége sem ingatja meg abban a hitükben, hogy amiből hasznot lehet húzni, abból hasznot kell húzni, cselszövések, árulások pettyezik a cselekményt. Idris természetesen hiába menekül saját sorsa elől, újra csatasorba kell állnia az Építészekkel szemben. Azonban képességei önmagukban már kevesek a győzelemhez, kell egy fegyver, amivel féken tartható az ellenség - ehhez azonban újra és újra be kell hatolni a nemtérbe, méghozzá annak olyan mélységeibe, ahová ezelőtt senki sem merészkedett. Az pedig konstans életveszély - de az eredmény, amire rábukkan, minden képzeletet felülmúl.

Igen - továbbra is azt kérdezem, mit szív ez az Adrian csóka, mert én is akarok belőle. Fantasztikus világépítése, minden képzeletet felülmúló kitalációi megborzongattatják az olvasók idegeit, karakterei vérbők, életszagúak, főhősei leírásai, mozgásai, észjárásai helyenként egyszerűen utánozhatatlanok. Párbeszédei pörögnek, enyhe szabadszájúságtól szaglanak, amiket teljesen helyénvalónak találtam. Amikor éppen életveszély forog fenn, az ember (és a többi entitás) nem tud úgy ügyelni a szabatos mondatfűzésre és megfelelő udvariasságra, nem? Vaskos, igényes kiadás, remek belbeccsel párosítva - bár a szerzőnél hozzászokhattunk az eredetiséghez, agymenései olyan éteri magasságokba küzdi fel magát, hogy az ilyen átlag képzelettel bíró emberke, mint én, csak tátja a száját és a meghökkenéstől elfelejt akár lapozni is, mert azon ragad le, hogy várjál... most mit is csinált a nemtudomki, akinek csápokon lóg a szeme és kitinpáncélja alól nyikorog elő a hangja? A mű remek dramaturgiája gondoskodik a mindenkori unalommentességről, űrcsaták, nemtér, pengeváltások, árulások, cselszövések, szabadszájúság és kalandok! Nemigen lehet letenni a művet, és akkor most megint ott vagyok, mint az első kötetnél: HOL A KÖVETKEZŐ RÉSZ MAGYARUL?!

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Az ​idő gyermekei Arthur C. Clarke-díjas szerzője kivételes űropera-trilógiájának második kötete

Nyolcvan évnyi törékeny béke után az Építészek visszatértek, és egész világokat pusztítanak el. Egykor egy rég letűnt civilizáció által hátrahagyott romok jelenléte még megmenthetett egy-egy világot ettől a sorstól, ám azóta az Építészeket már ez sem állíthatja meg, immár a Hegemónia bolygói sincsenek biztonságban tőlük.

Az emberiség egy ennyire súlyos fenyegetés ellenére sem tart össze eléggé. Bár csak az Építészekkel szembeni egységes kiállás adhat bármekkora esélyt, a nativisták arra hajlanak, hogy az emberi fajnak egyedül kellene megvívnia ezt a háborút. És persze akadnak olyanok, akik hasznot akarnak hajtani a háborúból és az egyre jobban szétforgácsolódó szövetségből, még az Építészek jelentette halálos fenyegetés sem riasztja el őket a cselszövéstől.

Idris hiába menekül évtizedek óta a saját múltja elől, ismét a csatatéren találja magát. Az utolsó Közvetítők egyikeként azon kevesek közé tartozik, akik kiegyenlíthetik az esélyeket még egy ilyen legyőzhetetlennek tűnő ellenséggel szemben is. A Keselyűisten roncsmentő hajó legénységével karöltve kutatni kezd egy fegyver után, amivel visszaszoríthatják az Építészeket, és megmenthetik a galaxist. Ám ehhez egyre mélyebbre kell hatolnia a rémálomszerű nemtérbe, amely még az ő átalakított elméjét is komoly próbatétel elé állítja. De amit ott talál, az minden képzeletet felülmúl.

Adria Tchaikovsky brit fantasy és science fiction író

Köszönöm a lehetőséget a Fumax Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

írta: Adrian Tchaikovsky

fordította: Habony Gábor

műfaj: sci-fi / űropera

keménytáblás

608 oldal

ISBN 978-963-470-344-0