Sokáig szerepelt a hírekben, hogy Budapest fővárosa nagyszabású irodalmi alkotást gründol egy jelentős alkalomból, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója apropóján. 23 kerület, 23 alkotó vette kezébe a pennát sok hónappal ezelőtt, hogy Budapest 150 évét novellákban megjelenítse. Így lett 23 fejezetes a Budapest Nagyregény, amelynek vezérfonala: „Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel."
Könyvajánló
Budapest Nagyregény
„Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel."
Az idén novemberben megjelenő mű így lett a szlogen szerint "a mi sztorink", ahol a hely és név kötelez. Tasnádi István felelős a dramaturgiáért, februárban annak alapján dolgozta ki a 23 író az alkotói játékszabályokat, majd márciusra készítették el a fejezetek szinopszisait. Az egy könyvben megjelenő történeteket valamilyen módon összehangolták, hogy kapcsolódási lehetőségek és motívumkincsek mentén összeilleszthetőek legyenek a szövegek.
Az olvasónak fel kell kötnie a gatyát: kortárs szerzőink nem mindegyike részesíti előnyben a könnyű megérthetőséget, helyenként groteszk, máskor szürreális stílust követve gyakran hagymázos álomnak tetszik egy-egy írás, átmenve a gördülékeny olvashatóságból a küzdj meg minden soromért kihívásba. Nyilvánvalóan nem vagyunk egyformák, van, aki minden sorát áhítattal fogja abszolválni, jó magam (az átlagos olvasó, ha létezik ilyen egyáltalán) néha csak átfutottam egyes novellák sorait, mert értem én, hogy magas irodalom, csak nem könnyen fogyaszthatók, nem biztos, hogy tömegeknek szánt műbe valók. Persze, egy novelláskötetben mindig lesznek olyan írások, amiket csak átfut az ember, ezeket pedig kiválóan ellensúlyozza az egyén által szerethető történetek sokasága.
A szerzők és a kerületek
I. kerület: Cserna-Szabó András
II. kerület: Krusovszky Dénes
III. kerület: Vámos Miklós
IV. kerület: Tompa Andrea
V. kerület: Bartók Imre
VI. kerület: Fehér Renátó
VII. kerület: Kemény Zsófi
VIII. kerület: Szvoren Edina
IX. kerület: Simon Márton
X. kerület: Mán-Várhegyi Réka
XI. kerület: Nagy Gabriella
XII. kerület: Háy János
XIII. kerület: Németh Gábor
XIV. kerület: Tóth Krisztina
XV. kerület: Karafiáth Orsolya
XVI. kerület: Kiss Noémi
XVII. kerület: Grecsó Krisztián
XVIII. kerület: Dunajcsik Mátyás
XIX. kerület: Závada Péter
XX. kerület: Szabó T. Anna
XXI. kerület: Szécsi Noémi
XXII. kerület: Kemény István
XXIII. kerület: Dragomán György
A szerzők névsora javarészt látatlanban garantálja a míves időtöltést, és öröm megismerni ritkán hallott neveket is a szerzők sorában. Sok a helytörténeti hivatkozás, gyakran inkább leírójellegű, kicsit sótlan, olvasható híres emberekről anekdotázás, vagy hogy a múltban ismert módszerek (pl. a lefelé buktatás) ma is kedvelt eszköztára a pártembereknek, közigazgatásnak. Nem változik itt semmi, ha nagyon mélyre kaparunk, csak a megnevezések, címkék íródtak át az idők folyamán. Nagyrészt jó kis történetek ezek, lesznek, amik maradandóan beleragadnak az olvasók agyába, lesznek, amik nem, és sohasem ugyanazok strigulázhatók egyénenként, ez előre borítékolható.
Sok novella elég depressziós beütésű - de ennél sokkal nagyobb problémának látom a külcsín kialakítását. Egyszerűen feszélyez a spórolás, a semmilyen fedélillusztráció (ami legfeljebb szokatlan betűtípusával hívja fel a figyelmet magára), a gyenge kötés, hogy nem jutott hely a lapok tetején a szerzőnek és címnek az oldalakon, hogy (részemről legalábbis) nehezen észrevehető macskakapás-szerű jelzés van csupán a lapokon, hogy hányadik kerületről van éppen szó, hogy helyenként a szövegből (is) úgy kell találgatni, hogy a kérdéses 150 évből éppen melyikben játszódhat a történet. Ez a kötet, hacsak nem fóliázzák be és teszik vitrinbe, nem fogja a következő 150 évet megérni, gyenge minőségű kiadása miatt. Szegénykém külcsínre csúnya (bocsánat), belbecsre pedig nagyrészt depresszióba hajló, alig találni benne valami ünnepit, aminek pedig szánták a művet. Nem azt mondom, hogy hajrá hurráoptimizmus, de nem lehetett volna kicsit... örömtelibb? Legalább helyenként? Halványan vidámabb, hogy ne akarjak eret vágni magamon minden harmadik novellánál?
Fülszöveg
„Budapest formáját az adja meg, hogy milyen hangulatban van, aki nézi. Gyere, gyere, bárki vagy is, csinálj egy Budapestet.” Ez az Esterházy Pétertől származó idézet lett a Budapest Nagyregény mottója, egyben kulcs a város megértéséhez, játékszabály a könyv megírásához és útmutató az olvasásához.
A város története ugyanis elbeszélhetetlen. Folyamatosan alakul, formálódik, miként a város szövete Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése óta, és vég nélkül hömpölyög, ahogy az eredeti részeket hol elválasztó, hol összekötő nagy folyó. Ahány korszak, ahány kerület, ahány család, annyi nézőpont, annyi kapcsolódás és annyi élmény.
A regény fejezeteit ugyan 23 szerző írta, a Budapest Nagyregény mégis igazi közösségi alkotás. A kötet megszületését hónapokon át tartó kutatómunka és civil legendárium-gyűjtés előzte meg. Az így előkerült történetek fontos támpontot és inspirációt is jelentettek a könyv megírásához, megidézésük tisztelgés mindazok előtt, akik valaha budapestinek tartották magukat.
A városegyesítés 150. évfordulója alkalmából készült alkotás egyszerre pillanatkép és szellemi emlékmű. Ebben a városregényben a szövegek térképek: az olvasó Budapest különböző kerületeit, korszakait, utcáit, épületeit járhatja be, és közben mindenhol emberekkel, sorsokkal találkozik. S bár bőven merít az elmúlt másfél század élményeiből, a jelen hangulatáról, világképéről, kihívásairól és álmairól is mesél.
Szerzők:
A könyvterv kreatív koncepciója: Salát Zalán Péter, Bényi Lilla, Huber Júlia Kíra, Szabó Eszter Sára
Borítóterv: Salát Zalán Péter, Molnár-Barabás Örs
A kötet ára: 4990 Ft
Oldalszám: 496
Kötés: Cérnázott
ISBN: 978-615-01-8757-0
Méret: 130mm x 185mm x 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése