Félig nyitott szemmel - A családon belüli erőszakról

 "Egy mentálisan egészséges ember nem kínoz és nem bánt másokat! Általában a megkínzottakból lesznek a későbbiekben a kínzók.Senki nem születik úgy, hogy kínozni fogja a családtagjait, gyermekét, ám ha saját maga átéli ezt, komoly az esélye, hogy ismételni is fogja.Tévedés azt hinni, hogy a rossz anyagi helyzetű és szociális státuszú családoknál van ilyen; EU szintű tapasztalat, hogy nem kizárólag a lecsúszott család a színtere.Hazánkban még mindig él sajnos az 'ami a családban történik, maradjon a családban' közfelfogás, miszerint mindez magánügy, a család belső ügye.Sajnos az sem ritka, hogy amikor segítséget kér valaki a családból vagy épp a hatóságoktól, a sértettet hibáztatják.A közreműködő hatósági szakemberek burkoltan ugyan, de sokszor éreztetik, hogy az áldozat hibájának tartják a bekövetkezett erőszakot, így aztán a sértettek, akár a gyermek is, végül a hatóságoktól is félnek. A gyermekjogok elismertsége és kultúrája hiányos, a megalázott helyzetbe jutottak nem kapnak biztatást. További problémák forrása a mindig hosszan elhúzódó büntetőeljárás: a sértetteteket újra és újra kihallgatják, mindegyre a bántalmazott lélek érzékenysége iránti hozzá nem értéssel. Nem járnak jobban az elkövetők sem; egyik oldal sem kap semmilyen mentális segítséget, sokkal inkább atrocitás éri őket...Az erőszak eszkalációja:- a folyamat mindig előrehalad, az erőszak szétterül, valamint fokozódik, különösen, hogy senki (ismerős, szomszéd, hatóság) nem reagál, nem mond ,,állj!-t",- igazolódik a módszer, a sértett közben leépül, idegileg kikészül, pl. alkoholistává válik.Évente több ezer nő veszíti el születendő gyermekét, negyedüket a várandósság alatt is bántalmazzák. Minden negyedik elvált nővel előfordult, hogy korábbi férje a házasságuk során megerőszakolta, és minden tizedik nőt és gyermekét bántalmazzák családon belül."

Így karácsony előtt néhány nappal is fontosnak tartom, hogy beszéljünk egy problémáról, amiről nem beszélünk eleget. Elvégre a szeretet ünnepe közeledik, az az ünnep, amikor az ember szívesen van együtt a szeretteivel, a családjával, megajándékozza őket, akár csak a jelenlétével, az együtt töltött idővel, vagy valami figyelmességgel. De nem szabad elfelejtenünk, hogy sok-sok ezer ember számára ez az ünnep is csak egy újabb gyötrelmes megpróbáltatás, mert a családja nem szerető, mert bántalmazzák, mert fél, hogy vajon mindent jól csinált-e, és több a lehetőség "hibázni", amiért súlyos árat fizet.

Magyarországon nagyon dívik az áldozathibáztatás, a társadalom előszeretettel csámcsog a bántalmazást átélt személyeken - miért ment oda, miért ment egyedül, miért úgy öltözött fel, miért nem hagyta el, miért nem jött el, miért, miért, miért. Hogy miért döntött úgy a bántalmazó, hogy bántalmazza, az a kérdés valahogy nem hangzik el. Hogy milyen pszichológiai utat járt be mindkét fél - a bántalmazó és a bántalmazott egyaránt -, hogy idáig jussanak, arra senki nem kíváncsi. Magyarországon egy megalázott, az önbizalmát elveszítő, elkeseredett és súlyosan bántalmazott ember nem nagyon kap segítséget, legyen akár nő, akár férfi, akár gyerek. A társadalom tehetetlen, azok, akik látják, tudják, sejtik, nem tudnak, nem mernek lépni, mert az ő dolguk, és az ún. igazságszolgáltatás és törvénykezés sem segíti az áldozatot. 

Annak ellenére, hogy néhány kirívóan erőszakos eset nyilvánosságra is kerül. Nem szoktam amúgy híradót nézni, egyáltalán, soha, semmilyet, de a családban akad, aki igen, ilyenkor kerülöm a tévét, amennyire tehetem. A minap volt szerencsém belefutni az első pár percbe: az első két hír két brutális családon belüli erőszak, egyik esetben a férj a két kislányuk szeme láttára halálra szúrta a feleségét, a másik esetben a férfi meggyilkolta a 19 és 14 éves nevelt lányait, akiket rendszeresen abúzált és szexuális aktusra kényszerített. Mindennapos, hogy a híradó 3-4 ilyen régebbi vagy friss hírrel kezdi, és valahogy mégsem tudunk felnőni a feladathoz, hogy kezdjünk valamit a problémával, csak a morbid kíváncsiság és csámcsogás marad.

Az idén jelent meg Kómár-Külüs Ágnes két könyve a témában, a Félig nyitott szemmel és a Veszélyes idegenek. Mindkettő az erőszak bizonyos fajtáit dolgozza fel, és saját és elmesélt példákon keresztül mutatja be, mennyire egyszerű belesétálni egy-egy problémás kapcsolatba, és mennyi formája van a bántalmazásnak. A példák egyszerre elkeserítőek és dühítőek, nem segítenek abban, hogy szeressem embertársaimat... főleg amikor rendszerszintű problémák és mulasztások okozzák egy-egy ember halálát vagy súlyos bántalmazását. 

A Félig nyitott szemmel nagyrészt egy nő történetét mutatja be, aki szerelmes lesz, férjhez megy, de csak később tudja meg, hogy ebben a házasságban bizony többen vannak: a férje komplett családja is, anyukával, húggal együtt. A férfi érzelmileg függő, egészségtelen viszonyban volt a családjával, aztán egy MLM-es cég hálójába is került, de a fiatal, árva, család nélküli nőnek túl későn tűnt fel, hogy alapjaiban tele volt red flaggel a kapcsolatuk. Végül odáig fajult a helyzet, hogy a férfi súlyosan bántalmazta őt a nyílt utcán - szerencsére azonnal mert és tudott segítséget is kérni. Az esete nagyon tanulságos, és megmutatja, milyen apróságok vezethetnek el végül a bántalmazásig, hogy mennyire fontos megismerni mindkét fél életét, mielőtt ítélkezünk. Az erőszak soha, semmire nem megoldás, és fontos lenne, hogy minden erőszakoskodó megbűnhödjön, de ha ki akarjuk gyomlálni a társadalomból az eőrszakos egyéneket, akkor meg kell ismerni, tudni kell, melyek azok a jelek, amelyek előre jelzik, akár már gyerekkorban, hogy milyen környezeti tényezők közül kéne azonnal kiemelni a gyerekeket, hogy minél kevesebbet sérüljenek. Mentség nincs, de magyarázat van, és ezeket meg kéne ismernünk. Bemutatja azt is, mennyire könnyű áldozattá válni, még egy erős, magabiztos nő is gyakorlatilag néhány hónap alatt eljuthat oda, hogy áldozat lesz belőle. Mert ne áltassuk magunkat: Magyarországon ma minden héten meghal egy nő kapcsolati erőszak miatt, és súlyos bántalmazás pedig több is jut, mint egy egy napra. De ugyanúgy lehetnek a férfiak is áldozatok, az ő helyzetük, bár számuk jóval kisebb, mégis rosszabb, mert még azt a minimális társadalmi támogatást sem kapják meg, amit a nők igen, és a büszkeségük miatt segítséget sem mernek kérni. Sok esetben a bántalmazás körbeér: a férfi veri a nőt, a nő a gyereket, a gyerek pedig állatokat kínoz vagy az iskolában tipikus bullying elkövetője. 

A Veszélyes idegenek c. kötet összetettebb, sokkal több ember történetét ismerjük meg, és ami nagyon fontos, gyakorlati tanácsok is vannak benne, mit tehetünk és mit ne tegyünk, hogyan vegyük észre, ha valaki bajban van, de nem mer segítséget kérni, hogyan segítsünk úgy, hogy azzal ne ártsunk, mennyi formája van a bántalmazásnak és mik a jellemzőik, stb. Nagyon fontos edukáció szempontjából, és azt hiszem, erre van a leginkább szükség mindenhol. Edukációra. Hogy túl tudjunk lépni a társadalom által belénk vert hibás kódokon, hogy felismerjük a jeleket. A bántalmazás, legyen az rendszeres vagy egyszeri erőszakos cselekedet, legnagyobb részben családon belül történik. Szabad utat hagyunk az erőszakos vagy abuzív családtagoknak, tanároknak, edzőknek, szomszédoknak és rokonoknak, miközben azt megtanítjuk a gyerekeinknek, hogy az idegentől félni kell. De azt nem, hogy mi a teendő, ha nem idegen, aki bánt. Nem tanítjuk meg nemet mondani, meghúzni a határaikat, felismerni, hogy mikor bántalmazás áldozatai, és hogy hogyan és hol kaphatnak segítséget, különösen akkor, amikor a legfontosabb, a legnagyobb szeretetet és biztonságot biztosító (legalábbis így kéne lennie) társadalmi egységen belülről, a családból érkezik a támadás. Ezek a gyerekek felnőve továbbviszik a mintát, és maguk is vagy bántalmazóvá, vagy áldozattá válnak - vagy mindkettő. Ezekben nyújt segítséget a Veszélyes idegenek c. kötet, hogy hogyan tehetjük ellenállóbbá a gyerekeinket, és hogyan segítsünk, ha arra szüksége van bárkinek a környezetünkben. 

A két kötet jelenleg csak e-bookként vásárolható meg bármelyik könyvesbolt oldalán, nyomtatott formában a szerzőtől, Kómár-Külüs Ágnestől érhető el karácsony után. Köszönöm, Ágnesnek, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a könyveit!

Ha az e-book érdekel, kattints ide!

Kómár-Külüs Ágnes írói oldalát itt érheted el.