Könyvajánló - Karen Blixen: Utolsó történetek
"Ha nincs és nem is volt semmiféle történeted, vagy ha árulást követsz el ellene, a végén a csönd nem lesz más, mint puszta űr – de ha a mesemondó mindhalálig hű a történethez, akkor a csönd megszólal."
Különleges novellákat tartalmazó könyv ez, a történetek mélyen önéletrajzi ihletésűek, de mindegyiket átjárja egy olyan mély szimbolika, amely feledhetetlenné - és halhatatlanná is teszi őket. Azok a témák bukkannak fel leginkább, amelyek a különös, kalandos életet élő dán írónőt a leginkább foglalkoztatták: az anyaság, a természet, a kapcsolatok, a vallás. A számtalan bibliai, mitológiai, irodalmi és művészeti utalással átszőtt történetek nyelvezete nehézkesebb, a megértést pedig nehezítik ezek a több szinten jelenlévő szimbolikus kerettörténetek, amelyeknek ha nem ismerjük az ihlető eredetijét, egy fontos jelentésréteget veszíthetünk el.
Ám ezek ismerete nélkül is olvashatóak és élvezhetőek Karen Blixen történetei, mert a középpontjukban egy-egy mindenki által ismert, mindenkit foglalkoztató probléma áll, legyen szó akár az emberi kapcsolatokról, a szerelemről, a házasság kérdéseiről, az anyaság nehézségeiről, a természetről és annak védelméről, vagy akár a vallás és hit kérdéseiről és kételyeiről.
Rendkívül gondolatébresztő, gazdag novellafüzér ez, és a többrétegű jelentéstartalom minden rétegét külön élvezet lehántani a szöveg rejtett értelméről. Ehhez hozzájárul a gördülékeny fordítás is, amely Kertész Judit munkáját dicséri - már több fordítását olvastam, mindig minőségi szöveget ad ki a kezei közül.
Karen Christence Dinesen 1885-ben született Rungstedlundban, a Koppenhágától északra fekvő Rungsted városka családi házában. Az épület ma a szerző életét bemutató múzeum. A családja Tanne néven szólította, de ő ezt a nevet nem kedvelte. Unokafivérével kötött házassága révén lett a neve Karen von Blixen-Finecke, de élete során több álneve és beceneve is volt. Sírján a Karen Blixen név szerepel. Különös, kalandos életet élt, ami során több mint 17 évet töltött Afrikában, Kenyában, ahol több száz családnak nyújtott védelmet. Férjével, Bror von Blixen-Finecke báróval, aki jó kapcsolatokat ápolt a svéd királyi családdal - maga Vilmos herceg volt a tanújuk - az volt a tervük, hogy kávéültetvényt telepítenek. Ezt az első világháború kitörése kettétörte, ráadásul csapodár férjétől, aki előszeretettel látogatta a helyi maszáj nőket, elkapta a szifiliszt. Életében és írásaiban fontos szerepet töltött be a betegség is, csakúgy, mint a farmon töltött évek. Életének ezen szakaszáról 1985-ben Távol Afrikától (Out of Africa) címen Sydney Pollack rendezett filmet, Meryl Streep főszereplésével.
Életének Afrikában töltött éveiről a Különleges sorsok - Regényes életek sorozatban is megjelent egy kötet Lea Kampe tollából, erről itt olvashattok bővebben.
Karen Blixen (1885-1962) dán írónő talán legmerészebb könyve az Utolsó történetek, mely korábbi elbeszélő művészetének nagystílű meghaladása, egyben saját élete művészetté való átalakításának vakmerő kísérlete. Például az egyik új téli rege, az Ib és Adelaide megtörtént eseményt dolgoz fel, Blixen édesapjának, Wilhelm Dinesennek ifjúkori boldogtalan szerelmét unokatestvére, Agnes Frijs iránt. Pellegrina Leoni fiktív alakja pedig az Új fantasztikus történetek Visszhang című elbeszélésben összeolvad a valóságos Blixen alakjával, amennyiben saját boldogtalan viszonyát ábrázolja Thorkild Bjornvig költővel – a főszereplő, a több személyiséggel rendelkező operaénekesnő egy kis hegyi városkában saját, újjászületett hangját véli felfedezni egy kórista kisfiú, Emanuele hangjában. Ahogy Bjornvig elhagyja Blixent, a kisfiú is elhagyja az énekesnőt az elbeszélésben, amikor az vérszerződést akar kötni vele.
Az üres lap című elbeszélés mesemondója szerint „ha a mesemondó mindhalálig hű a történethez, akkor a végén a csönd megszólal”. A történet Karen Blixen számára nem csak egy történet volt, amolyan esti mese vagy izgalmas krimi, hanem maga a Történet, így, nagy T-vel. A történet volt számára az élet és az élet volt a történet. Blixen írásművészete egyszerre poétika és színtiszta poézis, elbeszélés az elbeszélhetetlen elbeszélésről. De hogyan értsünk meg egy történetet az üres lapról?
Talán erre a kérdésre nem is Karen Blixen válaszol nekünk. Szókratész mondta e híres szavakat: „Az egyetlen, amit tudok, az, hogy nem tudok semmit”. Szókratész nem ismeri a választ – módszere abban a különös művészetben rejlik, amelyet ő maga a bábaasszony tudományához hasonlít. Szellemi bábaasszonynak és lélekgyógyásznak tekinti magát, aki megment minket a feledéstől.
Az Utolsó történetek nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nevét a legnagyobb írózsenik között tartsa számon a világirodalom. Ez a könyve bekerült a The Readers' Subscription elnevezésű intellektuális amerikai könyvklubba, és az írónőt tiszteletbeli tagjává választotta a The American Academy és a National Institute of Arts and Letters. Dániában megkapta a Kritikusok díját és a Svéd Akadémia Nobel-díjra jelölte.
Köszönöm a lehetőséget a Polar Egyesületnek! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
![](http://pinterest.com/pin/create/button/?url=https://www.kulturpara.hu/2023/12/utolso-tortenetek.html&media=https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgocewpOoh5dxBKTIrIFkvqBf0oewYXffMRMICk-lm8ZoZDR2WC1-oPDkeZYaq_pInirZyBYT_VJNiZsDf3ga0GpsrfzYUCAFKwKMaQ3XZubSu7C0PTy-s1cEtq21KgbbnNIZRSCKZapA60Xgq0fc_yDtPmlsqEjns2wnuJ9Lmcx4AHWsvbgdjQ1aoh/s72-w640-c-h426/3.jpg&description= Könyvajánló - Karen Blixen: Utolsó történetek "Ha nincs és nem is volt semmiféle történeted, vagy ha árulást követsz el ellene, a végé...){kind=link}
Megjegyzés küldése