Nyugodtan szemlélődni, dolgozgatni, várni a halált - nyolcvanévesen van-e bármi, ami jobban izgatja az embert, mint az elmúlás?
Könyvajánló
Oravecz Imre
a megfelelő nap
Meghalni nehéz, elmúlásra várni magányos dolog, a végtől való rettegést ki kell beszélni - részemről ez a legfontosabb mondanivalója Oravecz Imre A megfelelő nap című verseskötetének. Olyannyira jelentéktelennek érzi egyúttal a fenti félelmen túl a halál gondolatát, hogy a mű címe csupa kis betűvel került szedésre: a megfelelő nap. Hiszen a világegyetemhez, de egy rigó füttyéhez képest is mi az egyén elmúlása? Semmi. Akkor meg?
A bökkenőt ott érzem, hogy mégiscsak a rettegésé a főszerep, a keserű nyűgé, hogy már nem sokat érek ebben a világban, mégis itt vagyok, senki sem tudja megmondani nekem, hogyan lesz az az elmúlás, mit fogok érezni, mire figyeljek oda, hogyan viselkedjek, mi lesz utána - erre mondják az okosok, hogy vannak dolgok, kiskomám, amiket nem lehet se irányítani, se kontrollálni. Majd megtudod - mint az először szülő nő, aki rettegve gondol a pár hónappal arrébb lévő szenvedésre, aminek végén azért ő legalább (többnyire) életben marad. (Elégikus, fogalmaz a hozzáértő a versek hangulatát illetően, de nekem ez több a bánatos-borongósnál, nekem ezek a versek többségükben szorongók, rettegők, keserűek.)
Miért tekintünk az elmúlásra szenvedéssel? Mert testi valóságunk leépül és az fájdalommal jár? Ki fogjuk bírni. Úgy, ahogy sikerül. A félelem részének elengedésével máris nagyot léptünk előre - mondanám ugyanezt a költőnek is, de kizárt, hogy elolvasná a fentieket. Ja, hogy közben itt fáj, ott fáj? Nekem is. A lényeg, hogy a lelkem ne fájjon, a többit megoldjuk.
Oravecz Imre nem mai gyerek, 1943-ban született, tehát betöltötte a nyolcvanadik évét. Ilyenkor már természetes a várakozás, a mindenről AZ jut az eszébe attitűd. Nagy erőssége a tárgyias költészet objektív világának átszellemesítése, líra és epika, vers és próza poétikailag termékeny szintézisének egybegyúrása - 2003-ban ezzel az indokolással kapta meg a Kossuth-díjat.
Amikor bele-belekapunk a megfelelő nap című verseskötete alkotásaiba, a fentiekről győződhetünk meg. Hétköznapi témák, hétköznapi gondolatok, egy fa, egy madár, egy tájrészlet, egy csupor, egy hamu, egy karácsonyfa-állítás elmaradása, mind-mind keserves araszolással halad a maga útján, helyenként erős öniróniával fűszerezve. "Mindez volt egykoron / de mikor volt / még nem voltam rá kész, / hogy van, / most meg, hogy már nincs, / a volttal nem tudok mit kezdeni." - írja mintegy összegzésként az Öregedő igric visszatekint életére című versében.
Tűnődő látlelete ez valamennyiünknek. Csak utólag döbben rá az ember (például régi fotóit nézegetve), hogy ott akkor még szaladni tudott, és mennyire nem értékelte azt... hogy milyen jól nézett ki, de akkor is micsoda nevetséges eseményeket érzett traumának, hogy nagynak találta az orrát, hogy sérelmesnek lelte a rokon beszólását. Mind nem érdekes, döbbenünk rá életünk alkonyán, nyugalom, békesség, meleg fedél a fejünk fölött, tele has, kis pikáns visszanyúlás emlékeinkhez, derűs szemlélődés: mi kéne még? Rohanás a Park Avenuen? Minek, hová? Óriási szexcsata valakivel? Ha van kivel, van mivel, miért ne, de amúgy minek? Újra házasnak lenni, vagy partnert felvállalni, törődni valakivel? Már magamnak is nyűg vagyok néha, de isten neki, fakereszt, ha még él, ha még élek, miért ne? Oké, én mondjuk, inkább nem, főleg azért nem, mert kiválóan megvagyok magamban is, a magányt sosem azonosítottam az egyedülléttel. De aki nem így érez? Miért ne?
"Jövő nincs,
a jelen megszűnt,
A múltat mint reves fát felaprítottam,
és azzal tüzelek,
melengetem kezem a lángoknál,
és életem magányos barlangjából ki-kitekintek a világra."
(Öregség)
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
A megfelelő nap Oravecz Imre életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. Egyfajta zajlás, átrendeződés figyelhető meg: a Töredékpótlás ciklus mintha a Halászóember kiegészítése lenne, egy másik ciklus, a Madárnapló motívumai pedig a Távozó fa természetmegfigyeléseire rímelnek. A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma. A hangoltság alapvetően elégikus, mindezt a költőre jellemző szikár önirónia ellensúlyozza.
A Magvető Kiadó A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét.
Oravecz Imre (Szajla, 1943. február 15.)
Kossuth-díjas költő, prózaíró, műfordító. 2006-tól a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Megjegyzés küldése