Gyilkosságok, kaland, humor - de a sírva röhögős fajtából -, a Csütörtöki Nyomozóklubban résztvevő négy idős, valószínűtlen barát újra alkot, miközben saját öregedésükkel is szembe kell nézzenek, és a vérre menő megoldások mellett el kell fogadniuk, hogy mindenki másképpen távozik az életből: ki önként, ki más keze által. Az elsőt tiszteletben kell tartani, a másikat ki kell nyomozni. Egyszerre briliáns, megható, rafinált, emberséges és bölcs. 

Könyvajánló

Richard Osman

Fordító: Orosz Anna

Az utolsó ördög

A Csütörtöki Nyomozóklub tagjai - egy volt ápolónő, egy volt kém, egy volt szakszervezetis és egy időnként még mindig praktizáló pszichiáter - újabb kalandokra indul, mert emberölés áldozata lett egy kedves ismerősük, Kuldesh Sharma, a régiségkereskedő. Hamar rájönnek, hogy a nyolcvanas fickó a boltjában nemcsak antik holmik kereskedelmével foglalkozott, hanem időnként hagyta, hogy az alvilág bizonyos elemei csomagküldési letétraktárként hasznosítsa üres polcait. Ebből támad a bonyodalom, mert... nos, ezt a "mert"-tet kell kiderítenie a négy idős nyomozónak, ahol kalandokban, sajátos humorban és eszmefuttatásokban nincs hiány. Közben érkezik egy új lakó is a luxus idősotthonba, akit - isten se tudja, miért - szimpatikusnak találnak, és megpróbálják integrálni kis csapatukba.

Egy kicsit melankólikusabbra sikerült ez a rész a többihez képest, ami az egyik témája kibontása miatt érthető is, ugyanakkor még mindig meghökkentést okoz sorozatos beköpéseivel, ahol az olvasó a hasát fogva röhögcsél, hogy ezt nem hiszem el. Végül is, ki gondolná, hogy egy öregotthon - jó, luxus öregotthon, de akkor is - olyasmiket rejthet, mint gyémánt egy teáskannában, vagy heroin a mikrohullámú sütőben? Senki, nem igaz? Vagy hogy léteznek emberek, akik olyan természetességgel hamisítják Picasso aláírását, mint ahogy mások aláírnak egy szerződést? Vagy egy hivatásos rendőrnyomozó folyton verseng az idősekből álló kommandóval, akik sajátos eszközeikkel küzdenek a bűn ellen (a bűn szót sajátosan értve), és bármikor tűzharcba keveredhetnek mondjuk egy kihunyt vulkánban, mert miért ne?

Míg az első három rész a szerző akarata szerint akciódúsabb volt, ahol a karakterek kihegyezve járták táncukat, ez a rész lágyabb, líraibb az egyik szál mondanivalójából fakadóan - de ez semmit nem von le a kötet sikeréből, sőt, inkább hozzáad valamit, tanít valamit a kötetet kézben tartójának, az idősebbet tartásra inti, a fiatalabbnak meg AHA élményt okoz. Osmann nem tűri a kliséket, egy nyomozás közben is képes mélységekkel és lehetetlen helyzetekkel meglepni olvasóit, akik tátott szájjal merednek a lapokra, hogy nebassz... (Tényleg.) (Én is - pedig ez nagy szó.)

Szerintem olvassátok!

A kötet előző részeiről itt lehet olvasni:

A csütörtöki nyomozóklub - Itt mindenkinek megvan a maga története - Kultúrpara (kulturpara.hu)

A járókeret slankít - Kultúrpara (kulturpara.hu)

Az eltévedt golyó - Kultúrpara (kulturpara.hu)

Fülszöveg

Karácsony napján veszélyes szállítmány érkezik Angliába, és amikor köddé válik, a csütörtöki nyomozóklub sokkoló hírt kap: valaki megölte egy barátjukat.

A banda a gyilkos nyomába ered. Műkincshamisítók, internetes csalók és drogdílerek keresztezik útjukat, ráadásul a halottak száma is egyre nő, de az eltűnt csomagnak továbbra is hűlt helye.

Vészesen fogy az idő, egy gyilkos tart Coopers Chase felé, a csütörtöki nyomozóklubnak pedig fel kell tennie a kérdést: végül mégiscsak kifogytak a szerencséből?

És vajon ki lesz az, aki utoljára marad?

Richard Osman író, producer és televíziós műsorvezető. Az első három regénye, A csütörtöki nyomozóklub, A férfi, aki kétszer halt meg és Az eltévedt golyó világszerte több millió példányban kelt el, és több könyveladási rekordot is megdöntött. Az utolsó ördög a negyedik könyve. Osman jelenleg Londonban él feleségével, Ingriddel és macskájukkal, Liesllel.