Bizarr történetek

 A Nobel-díjas szerző ebben a kötetben tényleg azt adja, amit a címe ígér: bizarr, furcsa történeteket.

„Éjszakánként ​szinte akaratom ellenére más, még tarkább ösvényekre vitt az internet – felvonultatta előttem a szentek, vagyis inkább földi maradványaik halál utáni sorsát, az ujjak, bokák, hajfürtök, a testből kivágott szívek, lenyisszantott fejek imádatát. (…) És a szent testek elrablását, a halottak felosztását, a csodásan megsokszorozódó szíveket, kezeket, sőt, a Kisjézus fitymáit (sacrum preputium). Egy aukciós oldal archív ajánlatai között szentek testének darabkái szerepeltek. Az első megjelenített találat Kapisztrán János ereklyetartója volt a belezárt ereklyével együtt – 680 złotyért kínálták az Allegro honlapon.”

Petneki Noémi fordítása

Azután figyeltem fel erre a kötetre, miután elolvastam a norvég Bjarte Breiteig Fantonfájások, majd a svéd Karin Tidbeck Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről c. köteteit. A kettő között, azon túl, hogy skandináv és novelláskötet, nem sok hasonlóság van: Breiteig élő, létező és emberi érzelmeket fest meg; Tidbeck történetei azonban a svéd folklórból táplálkoznak, és nagyon furcsa, misztikus és bizarr novellákat tár elénk. Mivel korábban sosem voltam nagy novella-rajongó, viszont mostanság nagyon jó - kortárs - novelláskötetekbe futok bele, elkezdtem keresni a hasonló, meglepő, furcsa történeteket felvonultató novellásköteteket. Így akadtam az akkor még csak Nobel-várományos lengyel Olga Tokarczuk Bizarr történetek c. kötetére.

Sok összehasonlítási alapom nincs, mert egyelőre nem olvastam a szerző többi könyvét, szóval mint író, csak ezt az oldalát ismerem. A Nobel-díj körül elhangzott pár nyilatkozata alapján egy kissé sznobnak és egy kissé, bizonyos szempontból talán szűk látókörűnek tartom, de ez csak egy előzetes ítélet mélyebb ismeret nélkül. Annyit mindenesetre sejtek, hogy a Bizarr történetek egészen más, mint a többi könyve.

Gyerekeknek készítem az alkotásaimat, mert csak ők olvasnak igazán. A felnőtteket bűntudattal tölti el a logofóbiájuk, amit azzal kompenzálnak, hogy gyermekkönyveket vesznek a kislányaiknak és kisfiaiknak.

Mindenféle írás akad ebben a kötetben, és sajnos a legkevésbé a leghosszabb tetszett: egy áltörténelmi, napló- és útleírás-szerű történet, ami az újkori lengyel területekre repít vissza, egy faluba, ahol valami furcsa és szörnyű dolog történik. De akad itt rövidebb írás is egy 40-es, anyján élősködő férfiról, aki az öregasszony halála után egyre furcsább és furcsább befőtteket talál a pincében; vagy egy öregemberről, aki zoknikat varr, és közben bosszankodik, hogy mennyi mindent elszalasztott. Egyetlen történetet, az egyre bizarrabbá váló, de kissé nehézkes 17. századi álnaplót kivéve az összes történet gyors, pörgős, valódi novella, egy szálon futó történet, ami biztos kézzel halad az egyre bizarrabb végpont felé. Szórakoztató és elgondolkodtató művek, kedvencem egyértelműen az "Eltéve" lett.

Undorodnak és iszonyodnak a mi világunk harsányságától, amit különben is egyfajta fatamorganának tekintenek, mert soha egyetlen tatár, egyetlen muszka el nem ért hozzájuk. Azt gondolják, mi nem is élünk igazán, hogy rossz álom vagyunk csupán.

Tokarczuk stílusa könnyed, szépen vezeti az olvasót a groteszk történetek tárházában, és sokszor a gondolatai nagyot ütnek. Mégis átérzek valamit abból a múlt vélt vagy valós szépségébe révedő, a jelent ostorozó nosztalgikus jellemvonásból, ami érzésem szerint őt magát is hatalmába kerítette.

Olga Tokarczuk 1962-ben született Lengyelország azon részén, amelyet a második világháború után elcsatoltak Németországtól. A családja aztán Felső-Sziléziába költözött. Tokarczuk a Varsói Egyetemen tanult pszichológiát, ami mellett önkéntesként dolgozott, viselkedési problémákkal küzdő fiatalokon segített. Terapeutaként dolgozott, majd sorra kapta az irodalmi elismeréseket, amelyeket 2018-ban a MAN Booker-díj, majd a 2019-ben kiosztott 2018-as irodalmi Nobel-díj koronázott meg. Ez a kötet a Vince Kiadó Living Bridges kiadói sorozatában jelent meg a Waczlaw-Felczak Alapítvány támogatásával 2019-ben, Petneki Noémi fordításában.

A kötet elérhető a borítóra kattintva