Könyvajánló - Lucy Clarke: Egy a lányok közül
Ölni tudnánk egy vakációért!
Megérkeztünk hatan arra a gyönyörű görög szigetre, napsütötte beachekről és vérvörös naplementékről álmodoztunk, készen álltunk, hogy belevessük magunkat a szabadságba, vadul, csak mi, együtt, barátnők.
Első éjjel úsztunk a csillagos ég alatt.
Második éjjel elkezdtük a játékot a teraszon, a szikla tetején.
Harmadik éjjel az idill darabokra hullott, titkokról és hazugságokról sugdolóztunk a langyos szellőben.
Utolsó éjjel ott volt a holttest odalent, a sziklákon.
Ki volt hajlandó még ölni is?
A hideg télből kivételesen a mediterrán tengerpartra menekültem, de még most sem tudom, jó döntés volt-e.
A regényben hat nőt ismerünk meg, váltott szemszögből, hat barátnő, akik egyikük lánybúcsúját készülnek megtartani a festői görög tengerparton egy négy éjszakás vakáción - de az utolsó éjszakán valaki meghal. Vajon a hat nő közül ki és miért volt képes ölni? Már ha valóban közülük volt valaki a tettes...
Rengeteg rövid fejezettel operál a regény, ami van, amikor nagyon bejön, mert növeli a feszültséget, hangulatkeltő, atmoszférateremtő eszköz lehet, itt viszont valamiért úgy éreztem, hogy csak széttördeli a történetet, érthetetlenebbé és érdektelenebbé is teszi. A thrillerektől megszokott klisékkel találkozhatunk, de némelyik valóban jól működik, és a lassan hömpölygő cselekmény végül egy egész jó lezárásba fut bele. Emlékeztek azokra a szabad, forró nyári napokra, amikor csak vánszorog az idő, semmi dolgod, de igazából energiád és kedved sincs hozzá, hogy izzadtságtól ragadósan a lüktető hőségben bármit is csinálj? Na, ezeket a napokat idézi a történet és az írásmód, ezeket a lassú, lusta, forró napokat, amelyekben csak a felszínre törnek az elhallgatott titkok, az eltitkolt ellenszenvek, hazugságok és régi sérelmek, melyek rétegről rétegre bomlanak ki.
Ezzel együtt nem nevezném lebilincselő thrillernek: egy nagyjából egynapos olvasmány, egy forró nyári napra vagy épp egy hideg télire, amikor a nyárba menekülnénk, tökéletes kikapcsolódást nyújt, a leírásai hatására pedig ott érezhetjük magunkat mi is a gyönyörű épületben a görög tenger partján.
A hat nő közül nagyon nehéz - nekem legalábbis - azonosulni bármelyikükkel is. Sokan mondják, hogy a nők ilyenek, meg a női barátság ilyen meg olyan - nos, nő vagyok, sok nőt ismerek és vannak női meg férfi barátaim is, de egyikük sem ilyen, és ezeket a barátságokat nem jellemzi semmi ilyen "sztereotíp női" dolog. Tudjátok, mikor dívott ez? 13 éves koromban az osztályom lánytagjai két csapatra oszlottak és nagyon komolyan gyűlölködtek egymás felé. Mi ketten egy gyerekkori barátnőmmel egyikkel sem voltunk, ezért ránk mindkét oldal fújt, hogy biztos kihallgatjuk őket meg megyünk jelenteni és kémkedünk... Aztán nyolcadikban rájött mindenki, hogy ez az utolsó együtt töltött évünk. Nagyon sajnálnám, ha a felnőtt nők tömegét valóban ez a kamaszkori viszálykodás, gyűlölködés jellemezné...
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
Megjegyzés küldése