Egy hatvan éve elveszettnek hitt könyv bukkan fel Berlinben, a nácik által elrabolt javak között. Egy idős hölgy a hírre Kaliforniában azonnal repülőjegyet rendel, mert látni kívánja a művet: II. világháborúban mentett zsidó csecsemők és kisgyermekek származásán túl egy üzenetet remél belőle régen volt szerelmétől. A könyvet azonban más is meg akarja szerezni magának...
KönyvajánlóKristin Harmel
Elveszett nevek könyve
Egy 86 éves asszony elfeledettnek hitt könyvet pillant meg egy újságban, amitől szinte eláll a szívverése: hatvan éve reméli, hogy egyszer rábukkan arra a kötetre, ami a múltjának, sőt, sokak múltjának részét képezi. Ő csak Elveszett nevek könyvének hívja, mert valamikori tevékenységének titkait azokra alapokra jegyezte le titkosírással. Eva Traube Abrams floridai könyvtáros állásából mindenki azt hihetné, nyugalmas, unalmas élete volt, még a családja is ezen az állásponton van, amikor az asszony váratlan utazást tervez Berlinbe, ahol a könyv található. Fel is leli a művet, de kiderül, hogy egy másik - állítólagos - tulajdonos is magának szeretné a könyvet. Képtelenség, morog Eva, és elhatározza, megnézi magának az illetőt.
Amíg a cselekmény kibontakozik a jelenben, rengeteg múltbeli visszaemlékezés tarkítja a lapokat: Párizs, II. világháborús évek, Eva apjának deportálása, miközben felesége és lánya (Eva) menekülni kényszerül saját lakásukból. Evanak felül kell emelkednie a jó-rossz kérdéskörén, és tenni, amit tennie kell, akár édesanyja ellenében is. Megfordul a szereposztás, Evaé a higgadt, határozott döntéshozatal, míg anyja érzelmi alapon áll minden kérdéshez hozzá, amivel sorozatosan veszélyeztetné mindkettőjük életét. Egy kicsi faluban találnak menedéket, ahol a biztonságért Eva különleges hamisítói képességeivel tartozik a közösségnek. Emberek jelennek meg, akiknek hamis papírok kellenek, gyerekek is, akiket Eva feljegyez abba a bizonyos könyvbe, hogy egyszer - ha még lehetséges - családok egymásra találjanak. De a könyv nemcsak ezért érdekes Eva számára: tartalmaz választ rég nem látott szerelme felől is, ami ugyan neki fontos csak, de neki nagyon.
Háborús fikciót tart kezében az olvasó, amely azonban olyan valóban hamisítással foglalkozók történetein alapul, mint Adolfo Kaminsky és Oscar Rosowsky. Ők is fiatal zsidók voltak, akiket a szükség vitt rá a hamisításra, amivel aztán ezrek életét mentették meg. Oscar Rosowsky volt az az ember, akit egy apró francia faluba sodort az élet, ő kezdte úgy, mint a regény főhőse, hogy előbb magának és anyjának hamisított okmányokat, majd ezután kezdte fejleszteni módszereit, hogy hatékonyabban, gyorsabban lehessen a szükséges okmányokat elkészíteni. Remek karakterkidolgozással élt a szerző, a szereplők szinte lelépnek a lapokról: az anya figurája, ahogyan ragaszkodik hagyományaihoz, ahogy érzelmi alapon hozza meg a döntéseit; Eva karaktere magában hordozza a határozottságon túl az állandó tépelődést is, hogy jól csinálja-e, amit csinál, hogy nincs-e anyjának igaza egyes kérdésekben; a pap figurája hozza az istennek való odabízást, de a józan paraszt észt is, amely kettősségével lehet vállalni akár a mártírhalált is, de ha nem muszáj...
A kötet magában hordozza a nehéz időkben szükséges áldozatvállalások értelmét, ahol eltörpül egy élet a nagy egész fényében, ahol a gonoszság térhódítása ellen csak objektív személyes meggyőződésekkel és akarattal lehet és érdemes szembe szállni. Itt ismerszik meg az ember, kiből lesz áruló, és kiből hazafi. Különleges átütő erővel megírt regény a francia földalatti mozgalom érdekes szeletéről, amivel embereket mentettek át Svájcba.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
Eva Traube Abrams, egy fél lábbal már nyugdíjban lévő floridai könyvtáros épp könyveket rak a helyükre, amikor a szeme megakad egy fényképen a New York Timesban. Ledermed; egy olyan könyv szerepel a képen, amit több mint hatvan éve nem látott. Egy olyan könyv, amelyben ráismer az Elveszett nevek könyvére.
A hozzá tartozó cikk arról szól, hogy a nácik Európa szerte kifosztották a könyvtárakat a II. világháború idején – erre Eva is jól emlékszik – és a kutatásról, hogy a köteteket visszajuttassák azokhoz, akiktől réges-rég elvették azokat. A képen szereplő könyv – egy 18. századi vallásos szöveg, amiről azt hitték, hogy elvitték Franciaországból a háború idején – az egyik legérdekesebb eset. Most a berlini Zentral- und Landesbibliothekben található, és tartalmaz valamiféle kódot, de a kutatók nem tudják, honnan került oda, sem azt, hogy mit jelent. Csak Eva tudja a választ, de vajon van ereje visszatérni a régi emlékekhez?
1942-ben, még egyetemistaként, Eva kénytelen volt elmenekülni Párizsból és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában menedéket találni, ahol elkezd személyi okmányokat hamisítani zsidó gyerekek számára, akik a semleges Svájcba menekülnek. De az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Az Elveszett nevek könyvében vezetett feljegyzéseik még fontosabbá válnak, amikor az ellenálló-sejtet, amelynek dolgoznak, elárulják, és Rémynek nyoma veszik.
A szerző neves televíziós személy, jelentős újságok fogadják cikkeit, riportjait. Jelenleg a floridai Orlandóban él.
Fordító: Stier Ágnes
Megjegyzés küldése