Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről

Hosszú nyári vakáció vár a tízéves fiúra, aki élete első nagy kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez. A hetvenes években járunk, amikor „Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre”. A „forró” délen, ahol – ellentétben Izlanddal – magas fák nőnek, és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és új tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése. A felismerést, hogy nem maradhatunk örökké gyerekek, és képzeletbeli barátaink, a kedvenc regényhőseink sem maradnak mindig velünk, a Beatles zenéje festi alá. Ezt a belátást a kamasz mostohanővérrel elmélyülő viszony és a szünidő alatt a szigorú nagymamával szemben a fiú szövetségesévé vált nagypapa halála pedig tapasztalattá mélyíti. A „felnőttek halott gyerekek”, állapítja meg Jón Kalman Stefánsson 2001-es regényének főhőse, mi olvasók pedig vele együtt eredhetünk az idő mulandóságát firtató, a fájdalmat melegszívű humorral oldó kérdések nyomába.

Különleges regényt tarthattak a kezükben 2023 őszén az itthon is méltán népszerű izlandi szerző, Jón Kalman Stefánsson rajongói, végre megjelent ugyanis egy korai, 2001-ben íródott rövidke kis regénye, a Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről. Jól ismerve Stefánsson későbbi munkásságát, nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon e korai regény így huszonpár év távlatából mit ad, mennyire Stefánssonos. Nos, nagyon. A szerző egyedi kézjegyei, stílusa ugyanúgy tetten érhető e regény lapjain, mint a húsz évvel későbbieken, és hasonló témákkal foglalkozik, amelyekkel később is: gyerekek és felnőttek közötti különbségek, felnövéstörténetek, élet és halál, az idő és annak múlandósága.

A hetvenes években járunk, amikor egy tízéves izlandi fiú egyedül elutazhat a Norvégiában élő nagyszüleihez a szünidőre. Ám ezt az emléket harminc év távlatából vetíti elénk, miközben belehelyezkedik a tízéves énjébe: egyszerre mindentudó narrátor, hisz ismeri a később történteket is, és egyszerre megbízhatatlan mesélő, mert a részletek, érzetek, gondolatok azóta már rég a homályba vesztek, illetve az agy óhatatlanul átírta ezeket, és sokszor utólag nagy jelentőséget tulajdonítunk valaminek, a kásőbbiek ismeretében, aminek ott és akkor még nem - megváltoztatva a saját emlékeinket. 

Valahogy néha ilyen érzésem volt ezzel a regénnyel is, hogy az elbeszélő az eltelt idő miatt kevéssé megbízható. Vajon tényleg azok az események mutatták meg neki, hogy az idő múlandó, hogy senki nem maradhat gyerek, és egyszer, nem is olyan sokára neki is fel kell nőnie, vagy csak utólag, a később történtek fényében látja így, hogy ő már ezt akkor is érezte? Bonyolult kérdés.

Ettől függetlenül semmit nem von le az értékéből, mert valahol megjelenik benne ez a kétely és a homály is az emlékek fakósága miatt, amelyekből egy-egy gondolat, egy-egy esemény világítótoronyként világlik ki, utat mutatva a múltba.

Láthatjuk a viszonyát a nagyszüleivel, a szigorú nagymamával és a vele szövetségessé váló nagypapával, és a nála idősebb féltestvérével is, látjuk ezek változását, és azt, hogy változtatja meg ezt egy csapásra egy hirtelen jött haláleset. Gyászról még kevésbé beszélhetünk, mert egy tízéves gyerek még nem úgy gyászol, mint egy felnőtt: egy tízéves gyerek tényleg így, a halálon keresztül tapasztalja meg azt először, hogy az élet véges, és ráadásul az ő élete is az, ő sem marad gyerek, ahogy nem marad élő sem. Gyönyörű regény, ami rácsodálkozik az élet szépségére és árnyoldalaira egyaránt.

2024. szeptember 26-29. között lesz a Millenárison a Könyvfesztivál, amelynek díszvendége idén Jón Kalman Stefánsson lesz. Ennek örömére több könyve is várható idén a Jelenkor és a Typotex Kiadó gondozásában. A gondolatok a mamutfenyőkről és az időről c. regényét a Typotex Kiadó adta ki, Patat Bence értő fordításában.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet