Legkisebb közös többszörös

"A húst visszaalakítom szavakká" - írja Pirkko Saisto életrajzi trilógiájában, ami egyszerre fontos apa- és anyaregény, fejlődésregény és a finn társadalom berendezkedésének többévtizedes látlelete. A felnőtt Saisto minden kötetben narratálja önmagát, miközben a másik szálon a gyerek, a fiatal felnőtt és a középkorú ember életének eseményeit citálja az olvasók épülésére. Mit lehet belőle tanulni? Hogy mindannyiunk egyszerre vagyunk jók és rosszak, tartással rendelkezők és esendők.

Könyvajánló

Író: Pirkko Saisio

Fordító: Varga P. Ildikó

Legkisebb közös többszörös 

A Legkisebb közös többszörös regény hőse egy Pirkko Saisio nevezetű kislány és egy Pirkko Saisio nevezetű befutott író, társ és anya - a két narrátor ugyanaz, akik két szálon kötik össze az életüket, és mesélik el azokat az eseményeket, benyomásokat, amelyeket fontosnak és meghatározónak éreznek az életükben. A felnőttkor vissza-visszanyúl hosszú évek távlatába, míg a gyerekkori élmények megalapozzák a nagykorú polgár cselekedeteit, mulasztásait, amelyekkel szembesülve az olvasó is fontos konklúziókat vonhat le saját életére.

A mű inkább novellák sorozata, mint regény. Nem mindenki szereti, de érdemes erőt venni efeletti nyűgünkön, mert élvezetes prózában lesz része annak, aki elolvassa. Fontos apa- és anyaregény, fejlődésregény. Humorral és (ön)iróniával beszél a gyerek-szülő kapcsolatról, azokról a pillanatokról, amikor a gyerek elkezdi meglátni szüleit. A közös többszörös a mindenkinek megfelelés vágya. Ugyanakkor mesél arról is, hogy a szülő elvesztése felnőttkorban is mekkora fájdalommal jár.

Ellenfény 

1968 az év, amikor az első kötet után (Legkisebb közös többszörös) találkozunk a regény főhősével. Történelmi eseményei miatt Európa bolond évének is hívják ezt az időszakot, amikor Saisio végre túl van az érettségin, akit a ballagási ünnepségről - követve a Legkisebb közös többszörös dramaturgiáját - idősebb kori énje kísér haza. Írni kezd, felvállaltan önéletrajzi témában, önmagáról. Persze, az olvasó hamar felfedezi, hogy a mű nem más, mint a kiforrott, befutott szerző regénye fiatalkori énjéről - ami természetesen azt vonja magával, hogy már tudja, mit, mikor csinált jól akkoriban, és mit nem. A főhős felnőtté válásának gyötrelmeit követhetjük nyomon, a bakfis-fiatal felnőtt korokban szinte mindenkire jellemző önutálatot, a leválás és útkeresés során érzett utálatot környezete és abban résztvevő alakjai iránt (szülők, tanárok, stb.). Természetesen kettősség jellemzi, hiszen undoksága ellenére vadul vágyakozik szeretetre, elfogadásra és valahová tartozásra. Istenkeresés és kommunizmus: remekül megférnek egymással, Saisto egyszerre megfigyelt és megfigyelő.

Vörös válókönyv 

A szerző itt kerül legközelebb önmagához, a történetmesélés két alakja már sokkal jobban látja magát. A valóság és fikció sajátos keveréke ez a kétszer megírt regény: a szerző egy hajnalon véletlenül rákönyökölt a Ctrl A billentyűkre, és hogy eltüntesse a keletkezett feketeséget, a Del gombot nyomta meg. Miután nem értett a számítógép kezeléséhez, így újraírta az egészet... A hetvenes évek Finnországában járunk, a személyes sorson túl társadalmi, politikai kontextusokba látunk bele (diáklázadások), ami az akkori időket jellemzi. Az elválások jellemzik a művet, elválás a szerelemtől, a szülői háztól, a baloldali eszméktől, de elválás saját gyermekétől is, aki önállóságának első komoly lépéseit teszi meg. Az elválás egyben elindulás is, ami csak akkor lehet sikeres, ha a múlthoz fűződő eseményeket megoldja és kielégítően lezárja az ember. 

° / °

Mindhárom regény kerettörténeteket tartalmaz, amelyek két szemszögből, az adott mű feldolgozott időszakában élő Saisio gondolatait vetíti az olvasók elé, míg a másik szemszög az alkotás folyamatát abszolváló Saisio narrációját jelenti. Magánsors, társadalmi elvárások, eszmék és felnővésregény, sőt, elválások és önmagára találások könyve. A közös többszörös a mindenkinek való megfelelés vágya, amely felnőtt korában is ott munkál Saisioban, de felnőttként immár tudatosan számol le ezekkel az elvárásokkal és annak illúziójával, hogy akár a szeretteinek is képes lenne mindenben megfelelni. A megfigyeltté és megfigyelővé válás a harmadik kötetben már nem kényszer, hanem lehetőség, annak minden felszabadító érzésével. A szerző a fentieket remek dramaturgiával, érdekfeszítően, irodalmi eszközök alkalmazásával hozta létre.

Pirkko Saisio műveit, a Legkisebb közös többszörös-t, az Ellenfény-t és a Vörös válókönyv-et érdemes sorrendben, egymás után elolvasni, csak így adja meg a teljes élményt, a gyerekkortól felnőttkorig nyúló időszak magánéleti tanulságait és Finnország akkori társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedésének látleletét.

Szerintem olvassátok!

Pirkko Saisio (1949) sokoldalú alakja a finn kultúrának: író, rendező, színész, dramaturg, 1997–2001 között a helsinki Színművészeti Főiskolán a dramaturgia professzora. Legismertebb tanítványa a magyarra is rendszeresen fordított Sofi Oksanen. Két regénye jelent meg eddig magyarul: a Káin leánya Pap Éva és a Betonéjszaka Kubínyi Kata fordításában.

Saisio 2003-ban megkapta Finnország legrangosabb irodalmi elismerésér, a Finlandia-díjat. 2016-ban Aleksis Kivi életműdíjjal tüntették ki.

Köszönöm a lehetőséget a Polar Könyveknek!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a fenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Átutazók

Könyvajánló - Adeline Dieudonné: Átutazók

"Egy több szálon futó, sokrétű könyv ez az életünkről, amin nevethetünk és sírhatunk, vagy éppen könnyesre röhöghetjük magunkat."

Este 11 óra, egy benzinkút, egy nyári éjszaka, egy ló, tizennégy ember és egy holttest. Így kezdődik Adeline Dieudonné Átutazók című kötete, ahol fejezetenként ismerjük meg a jelenlévőket. A regény olvasása közben garantáltan nem fogunk unatkozni, gyilkosságok, dráma, fekete humor és néha már horrorba csúszó jelenetek.

Ez nem egy megszokott, tipikus regény, inkább egy novelláskötetre hajaz, ahol időnként (kicsit erőltetett módon) összefutnak szálak. Mindenkinek megvan a maga története, némelyik szórakoztató, némelyik undorító és akadnak kegyetlenségek is. Pont emiatt a sorszínűség miatt szerintem ez egy nagyon megosztó, kissé abszurd kötet, ami valami kifacsart módon akarja megmutatni az olvasóknak, hogy mind keressük a célünkat a világban.

Álmok, frusztrációk, kudarcok meghökkentő gyűjteménye. Mindegyikük világa nagyon különbözik. Akad köztük filippínó dajka, akit gazdag főnökei előszeretettel aláznak meg és kezelnek szinte rabszolgaként, delfinfóbiás modell, akinek életét jelentősen meghatározza a víz iránti undora, szexfüggő szerelő, rúdtáncos, aki nincs megelégedve a férjével vagy épp egy olyan férfi, akinek életét meghatározza gyermekkori traumája.

Egy átlagos éjszakán betérve egy kútra a legtöbb embert nem törődik azzal, hogy ki és miért van éppen akkor és éppen ott. Egyszerűen elhaladunk egymás mellett, sokszor még csak egymásra sem nézve. Az Átutazók című kötetben azonban mindenki lehetőséget kap rá, hogy "hős legyen" a saját sztorijában.

A szerző szabadon engedte a fantáziáját és nagyon különböző figurák hozott össze. Dieudonné jó író, legalábbis a karakterek izgalmasra, színesre, változatosra sikerültek. Azt nem állítom, hogy sikerült megnyernie magának ezzel a különc darabbal, mindenesetre érdekes és elgondolkodtató kötetet alkotott. Az olvasás másnapján például akaratlanul is körbenéztem a pékségben és elfilóztam rajta, hogy vajon a sorban előttem állóknak mi lehet a történetük. Ami pedig különösen tetszett, hogy még a ló is kapott saját sztorit.

Kíváncsi olvasóknak bátran ajánlom, akik nyitottak a nem épp hétköznapi történetekre.

Köszönjük, Európa Kiadó!

A könyv borítóképére kattintva a mű kedvezményes áron elérhető a kiadó oldalán.

Kövess bennünket Facebookon!

Nem lesz jobb - személyes kép az Európai Unióról

Minden csendes és nyugtalan

Paradicsom

Amikor a gengszterek a jófiúk - bizony, a jó és a rossz fogalma mindig nézőpont kérdése. A nácik ellen pedig első olvasatban nem léteztek rosszfiúk. Ahogy szokták mondani, ha az amerikai zsidó maffia ott lett volna a müncheni sörpuccson, hát egyszerűen lepuffantották volna Hitlert és az ügy meg van oldva. 

Könyvajánló

Író: Michael Benson

Fordító: Árokszállásy Zoltán

Zsidó gengszterek a nácik ellen

Van abban valami pikáns, amikor közismert bűnözők, bűnözői csoportok úgy döntenek, hogy valami ellen fellépnek, amit nem találnak sajátos erkölcseik szerint megfelelőnek, és ez találkozik a társadalom jelentős részének egyetértésével. Akkor már valóban baj van a társadalmi berendezkedéssel vagy az adott életviszony szabályozásával. Ilyen közös nevező volt az USA-ban a harmincas-negyvenes években a nácizmus eszméjével való szembe helyezkedés. A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia - a maga sajátos módján - hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad.

Az alábbi történetek nem a legendák, mesék sávjába esnek, hanem a szerző bizonyíthatóan megtörtént eseteket citál az olvasók elé, legfeljebb a dialógusok számíthatók a fantázia szüleményeinek. Az amerikaiakról feljegyezte nem egyszer már a hadtörténelem, hogy szívesen alkalmaznak rendhagyó módszereket a harcok során, így például a gerilla-hadviselést - perpillanat ebben a könyvben szinte végig hasonló módszerrel operálnak a főhősök, azok a rosszfiúk, akik most - emlékeztek ugye? - jófiúk. Profi bokszolókkal, behajtókkal néztek szembe az akkori idők náci szerveződései és azok szimpatizánsai. 

Az USA is bővelkedett fizetett vagy nem fizetett (ez utóbbiak a hasznos hülyék kategóriájába tartoztak) náci megmondóemberekkel, akik szerint Hitler igaz ügyet képvisel, elég csak megnézni - mondták - hogy kik állnak a gazdasági világválság mögött. Amerika egészen Pearl Haborig úgy gondolta, tevőlegesen semmi köze nincs a háborúhoz. A hangulat azonban határozottan háborús volt, lecsupaszítva a fekete-fehér-igen-nem változatáig, így született meg Amerika kapitány alakja, aki a közelmúlt Végtelen háborújáig bezárólag ismert és istenített hős volt világszerte. Amerika kapitány egy személyben képes volt frászt hozni a tengelyhatalmakra.

Idézet a könyvből

Szóval akkor lecsaptunk rájuk. Odamentünk, fogtuk az összes istenverte jelvényüket, aztán szarrá vertük őket. Adtunk nekik rendesen. Én ezért senkitől sem fogadtam volna el pénzt. Hazafias kötelességem volt.

Mickey Cohen amerikai gengszter, 1938

Ebben a miliőben nem lehet csodálkozni azon, hogy mindenki erkölcsi kötelességének érezte elkenni a náci szerveződések embereinek száját: a jó és rossz harcára mindenki olyan szemmel néz, hogy bármi is megesik ellenük, már a gonosz ellen, az eleve kívánatos, jó és hazafias cselekedet. A kötet gengszterekről szól, olyan, a harmincas-negyenes évek bűnözőiről, akik a maguk idején közismertek voltak (Meyer Lansky, Longie Zwillman, Sparky Rubenstein, Mickey Cohen, Abraham Reles, Buggsy Goldstein, Harry Strauss), de szerepel benne olyan újságíró, mint Herb Brin, netán olyan profi bokszolók, mint Barney Ross, Nat Arno, Abie Bain, Puddy Hinkes, akik már a harmincas években felismerték, hogy ebből a Hitler nevű fickóból semmi jó sem nézhető ki - és bizony, odasóztak, ha náci szólamokkal-emberekkel találkoztak. Ahogy szokták mondani, ha az amerikai zsidó maffia ott lett volna a müncheni sörpuccson, hát egyszerűen lepuffantották volna Hitlert és az ügy meg van oldva.

Mindez nagyon jól hangzik, nagy kár, hogy nem így lett. Ez a mű olyan történetek citálásából áll, élvezetes, laza, provokatív stílusban, amelyben gengszterek teszik sajátos becsületkódexük értelmében, amit tehetnek. A nácik ellen semmi sem volt drága, hazafias cselekedetnek érezték ott és akkor elkenni a szájukat, ahol és amikor lehetőségük nyílt rá. Jó és rossz harca - a többi nem számítás, testvér. A szerző alapos utánjárása garancia a hitelességre.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Tévedés ​ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerző: itt a gengszterek a „jó fiúk”. A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia – a maga sajátos módján – hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad. Ha Rejtő Jenő történelmi regényt írt volna, valami ilyesmi került volna ki a keze alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elsőtől az utolsó betűig igaz. „A hadtörténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárőrei méltónak bizonyultak történelmi elődeikhez. Az amerikai függetlenségi háborúban a brit katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenük. Hasonló történt itt is. Meglehet, hogy a nácik összehangoltabban harcoltak, viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is mondhatnánk, hogy profi menetelők szálltak szembe profi verekedőkkel. Egy zsidó a kalapácsával akkorát ütött egy náci felkarjára, hogy utána könnyedén letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jött vele némi hús is a csontról. A Robert Michelis nevű áldozat ordítva rogyott össze.” "Meg kell értetni velük, hogy nácinak lenni veszélyes." (Nathan Perlman bíró, a náciverés szellemi atyja) „A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem voltunk valami sokan, de keményen odatettük magunkat. Némelyiket egyszerűen kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig tűrik tétlenül a sértegetést.” (Meyer Lansky, gengszter)

Michael Benson Rochesterben született, a New York-i Hofstra Egyetemen szerzett diplomát kommunikációból.

Napjaink egyik legnépszerűbb, megtörtént bűnügyeket feldolgozó amerikai szerzője. Írói pályájának immáron négy évtizede alatt – ha a témája úgy kívánta –, szorosan együttműködött hol egykori gengszterekkel, hol az amerikai hadsereg volt felderítő tisztjével, hol egy visszavonult FBI-ügynökkel, vagy éppen egy űrhajóssal.

Zsidó gengszterek a nácik ellen - Amerika a '30-as, '40-es években az első könyve magyarul. 

Köszönjük, Corvina Kiadó!
A könyv fedlapjára kattintva a mű kedvezményes áron elérhető a kiadó oldalán.

Kövess bennünket Facebookon!

Termékadatok

Cím: Zsidó gengszterek a nácik ellen - Amerika a '30-as, '40-es években

Eredeti cím: Gangsters vs Nazis

Szerző: Michael Benson

Fordító: Árokszállásy Zoltán

Kiadó: Corvina Kiadó

Oldalak száma: 304

Megjelenés: 2023. szeptember 05.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789631369397

Méret: 197 mm x 138 mm x 20 mm

A saját érdekedben

 Könyvajánló - Samantha Downing: A saját érdekedben

Teddy ​Crutcher elkötelezett oktatója a neves Belmont Akadémiának. Ugyan szigorú, de mindig következetes, és kizárólag diákjai érdekeit tartja szem előtt. Nem véletlenül nyerte el az Év Tanára-díjat sem. Ám Teddy szemlélete némileg eltér a megszokottól, különösen a tekintetben, hogy mit lehet, és mit szükséges megtenni, hogy tanulóit a helyes útra terelje. Teddynek ugyanígy megvan a maga nézőpontja arról is, miként kellene működnie a tanári karnak, és a maga részéről készen áll rá, hogy a legteljesebb titokban, a saját akarata szerint formálja át hőn szeretett iskolája sok évtizedes tradícióit.

Amikor egy napon Teddy egyik diákjának édesanyja holtan rogy össze egy iskolai ünnepségen, kezdetben senki sem gyanakszik, ám a jelek egyre inkább afelé mutatnak, hogy a munkaközösség elnökének halála nem szerencsétlen véletlen volt csupán, az események pedig olyan titkokat csalnak a felszínre, melyek végleg felborítják az iskola és az egész város életét.

Samantha Downing 2019-ben robbant be a köztudatba Elbűvölő feleségem című regényével, melyben mesteri thrillert szőtt a házastársi viszony nehézségei köré. A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok.

A történet egy jó nevű magániskolában játszódik, ahol tehetős szülők gyerekei próbálnka megtenni mindent, hogy a nevükre ne hozzanak szégyent, minél jobb jegyeket szerezzenek és bekerüljenek egy felső kategóriás egyetemre. Ebben igencsak megnehezíti a dolgukat a tanárok sokfélesége és teljesen eltérő nézetei arról, mit is jelent a siker és a motiváció. Teddy Crutcher is egy az ilyen oktatók közül, aki a saját meggyőződése mentén próbálja a helyesnek vélt útra terelni a diákjait, sőt, az egész közösséget is. A cél pedig szentesíti az eszközt... A Belmont sorra veszíti el a neves tanárait, az eset hátterében mérgezés áll, a suli pedig hamarosan Gyilkos Gimi néven kerül a köztudatba. 

A regény különlegessége, hogy mi, az olvasók végig tisztán látunk, ami az eseteket és a motivációkat illeti, nem nekünk kell megfejteni a rejtélyt, ezzel együtt egy rendkívül izgalmas, érdekes és letehetetlen történetet tár elénk Samantha Downing, ahol az elit magániskolák belső felépítésétől kezdve a motivációk legbelsőbb kis szegmenséig mindent átlátunk. A nyomozás és az FBI ügynökei épp csak a történet peremén szerepelnek, nem ez van a középpontban, és végig ismerjük a történteket. Mégis egy pörgős, izgalmas, és fordulatokkal teli regény, a pszichothrillerek szerelmesei megtalálhatják benne a számításukat: szokatlan, de jól ötvözi a műfaji sajátosságokat.

Downing egyébként is nagymester ebben, már az első regénye, az Elbűvölő feleségem is egy, a műfajban felettébb szokatlan nézőpontból elmesélt és felépített történet, ami mégis nagyon jól működik és magával ragadja az olvasót. Ugyanezt tudja A saját érdekedben is, miközben a teljesen eltérő világnézetű és eltérő környezetből jövő diákokat és tanárokat egyaránt bemutatja. Határozottan jobban tetszett, mint az Ő kezdte.

Samantha Downing a Kaliforniában, a Bay Area-ban született, jelenleg New Orleansban él. Saját bevallása szerint egy tucatnyi regényt írt már, de az első, amit publikált, az Elbűvölő feleségem. A saját érdekedben a harmadik publikált regénye. 

Köszönöm a lehetőséget a Magnólia Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Túl a varázslaton

Könyvajánló - Tom Felton: Túl a varázslaton - Egy mardekáros vallomásai

Fedezd fel, mi rejtőzik a varázslat függönye mögött Tom Felton Túl a varázslaton című lenyűgöző önéletrajzi kötetében, mely betekintést nyújt a Harry Potter filmek egyik legikonikusabb szereplőjének, Draco Malfoynak az alakítója által megtapasztalt világba.

Ebben a kötetben Tom Felton nem csupán a reflektorfénybe, hanem a kulisszák mögé is elkalauzol minket, ahol az igazi varázslat történik - a barátságok, a kihívások és a személyes növekedés terepén.

Megismerhetjük azt a különleges utazást, melyet a fiatal színész tett meg az első forgatástól egészen a stúdiók mögötti életig. Megmutatja, bemutatja, hogy milyen volt nőni, tanulni, fejlődni és formálódni a világ egyik legnagyobb filmsikerének árnyékában. A kötetből süt az őszinteség, rengeteg személyes történetet ismerünk meg és a sorozat rajongóinak legnagyobb örömére, számos érdekesség és kulisszatitok várja a Harry Potter rajongókat.

A nagy népszerűségnek nem csak pozitívumai vannak, főleg, amikor valaki ennyire fiatalon egy ilyan nagy jelentőségű, hatalmas felhajtással körülvett produkcióba cseppen. Őszintén mesél arról, hogy ez milyen hatással volt az életére és milyen volt ilyen hatalmas nyilvánosság előtt felnőni. Azért, ha valaki tizenkét évesen egyik napról a másikra válik világszerte ismertté, az hatalmas kihívások elé állítja az embert.

Mesél a gyerekkoráról, családjáról, a szárnypróbálgató szerepekről, reklámfilmekről és már az elején szimpatikus volt, hogy milyen nyíltan felvállalta súlyos baklövéseit is. És később is, nem csupán a pozitív emlékeket, élményeket, érzéseket osztja meg az olvasókkal, hanem a hírnév negatív hatásairól is ír. Egy igazán megindító történetet kap az olvasó a felnőtté válásról, a hírnév rendkívül bonyolult világáról, a belső harcokról és önmagunk felfedezéséről.

Érdekes volt betekinteni az életébe. Látni, hogy miként igyekezett a hétköznapi gyerekek életét is élni a sztárság mellett, de olyan kellemetlenségeket is említ, mint például a hajfestés. Kifejezetten jót tett a könyvnek és ebben hatalmas szerepe van Pétersz Tamásnak, a fordítónak is, hogy rendkívül olvasmányosra sikerült. Senki nem számítson egy száraz önéletrajzi kötetre, jó pár sztorin hatalmasakat nevettem.

Nyolc film, több mint egy évtizedes munka, számos barátság, rengeteg jó kis történet, hangulatos nosztalgiázások sorozata. Nagyon jó Felton stílusa és a humora is süt a kötetből. És a barátságok közül talán a legismertebb Emma Watsonnal kialakult szoros kapcsolata, aminek ékes bizonyítéka, hogy a kötet előszavát a színésznő jegyzi.

"Ugye, mindannyiunknak van olyasvalaki az életében, aki mellett úgy érezzük, láthatóvá válunk? Olyasvalaki, aki valamilyen módon tanúja mindennek, ami velünk történik? Olyasvalaki, aki tudja – tényleg tudja –, mi zajlik körülöttünk, és min megyünk keresztül, anélkül, hogy mondanunk kellene bármit is?
Számomra ez a valaki Tom Felton." - Részlet Emma Watson Előszavából

Egy ilyen nagy hírnevet hozó projekt után érthetően kicsit elveszettnek érezte magát. Miután véget ért a filmsorozat, fogalma nem volt, hogy most miként kéne továbbmenni. Akar-e ő egyáltalán színész lenni? A kétségek, a jövö bizonytalansága, a hatalmas nyomás elsodorta rossz irányba. Szomorú volt olvasni ezekről a nehéz időszakairól, a mentális betegéséről, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg erő kellett hozzá, hogy kimásszon a gödörből és utána őszintén írjon róla.

A történeteket pedig tökéletesen egészítik ki a fényképek. Az utolsó fejezetek után csak drukkolni tudok neki, hogy a jó úton tudjon maradni és megtalálja a helyét a világban és igazán sikeres és boldog életet élhessen bármiben is találja meg a célt az életében.

Ez a kötet nemcsak a Harry Potter-univerzum rajongóinak ajánlott, hanem bárki számára, aki a színészet kulisszatitkaiba szeretne egy kis betekintést vagy egy szórakoztató, inspiráló életutat szeretne megismerni, amely megtanítja, hogy a valódi bátorság abban rejlik, hogy szembenézünk önmagunkkal és a világgal, amiben élünk.

Kövesd Tom Felton utazását, és fedezd fel a varázslat valódi erejét - az emberi szívben és lélekben rejlőt, mely minden varázspálca erejénél hatalmasabb!

Köszönöm a lehetőséget a HVG Könyveknek!

A kötet a borítóképre kattintva elérhető kedvezményes áron a kiadó honlapján.

Kövess minket Facebookon!

Főkép: twitter.com/TomFelton

Varázspartik és lakomák a Harry Potter-filmekből

Harry Potter társasjáték a fa alatt - Roxforti csata

Harry Potter világának legendás mesekönyve

Világépítés, főgonosz, tétova, kicsit tudatlan örökös, beszélő intelligens állatok és őrült humor: mi kell még? 

Könyvajánló

Író: John Scalzi

Fordító: Rusznyák Csaba

Állati gonosz

Egy csóró munkanélküli, akinek kegyelemfedél van a feje fölött, mindenfelé megélhetésért kilincsel. Támad egy ötlete, amihez bankkölcsönért folyamodik, de miután a kégli, amiben él, nemcsak az ő tulajdona, hanem a morcos féltestvéreié is - akik mellesleg nagyon pénzt szeretnének látni belőle és semmit sem írnának alá a banknak Charlie Fitzer (a főhős) kedvéért -, így nem jön össze a nagy terv, hogy éttermet nyisson.

Charlie humoros, talpraesett fickó amúgy, van tartása, na meg két macskája. Amikor a sikertelen banki találkozóról hazasomfordál, egy ismeretlen ül a verandáján, aki tájékoztatja Jake nevű nagybátyja haláláról és azon tényről, hogy a nagybácsi temetése Charlie lakóhelyéül szolgáló településen lesz megtartva. Arra kéri, vegyen részt a szertartáson. A férfi tamáskodik, kicsi kora óta nem látta a rokont, azóta elhunyt apja pedig legutóbb üvöltve tajtékzott vele és áperten kitiltotta a házából a nagybácsit. De mit veszíthet, gondolta Charlie, kibír egy órát a ravatalozóban, mégiscsak vérrokonról van szó (meg az örökségről). Bizony, innentől fenekestől felfordul az élete, mert:

- mindenféle fura alakok vannak jelen a temetésen, van, aki keresztül szeretné szúrni a holttestet, és a koszorúkon, egyéb kegytárgyakon, amit a "gyászolók" hoztak, olyan feliratokkal találkozik, hogy "Találkozunk a pokolban", “Meghaltál? LOL, oké”,  "Bekaphatod, faszkalap", illetőleg "Nem elég hamar".

- a szertartás végén tájékoztatják, hogy ő Jake nagybácsi általános örököse, ami azt jelenti, hogy többszörös milliárdos. Ezzel maximum annyi a bibi, hogy a rokonnak nemcsak legális vállalkozásai vannak, hanem illegálisak is, sőt, ha hinni lehet a szertartáson feltűnő rossz arcoknak és fent citált feliratoknak, akkor netán illik rá a Főgonosz címke is. 

Idézetek a műből:

"- A nagybátyja valóban halott.
- Hogy halott-e?
- Igen.
- Ide holtan érkezett.
- Számít rá, hogy ez az állapota megváltozik?"

"- Na úgy ment ahogy remélte?
- Nem is tudom, mit reméltem vagy vártam.
- Valószínűleg nem "b.zmegelő" delfineket."

"- Mindenki azon tűnődik, hogy visszajössz-e élve.
- Milyenek az esélyeim?
- Nem javasolnék hosszú távú befektetéseket."

"- A közvetlen főnöke álmában meghalt.
- Ez nem hangzik olyan rosszul.
- Amikor elaludt, meztelenül állt egy nagyon kicsi platformon egy rádiótorony tetején.
- Ez... már sokkal rosszabb."

"- Szerinted mennyire akarnak holtan látni?

- Úgy érted, egytől tízig terjedő skálán, ahol az egy az élni és élni hagyni, a tíz pedig a lassan megdögleni, eltemetni a hulládat az erdőben, aztán kiásni és beleszarni a koponyádban? Talán nyolc.

- Akkor jó."

Charlie kicsit nyugtalan az ölébe pottyant örökség miatt, pláne, amikor a szeme láttára felrobban a háza, majd akkor is leesett állal pillog, amikor a nagyobb cicája egy menedékbe vezeti, aztán pedig a számítógépen kezd el pötyögni (!!), hogy sajnálja Charlie régi kéglijét, egyúttal üdvözli a másik otthonában, ahol az emeleten az egyik szoba neki van fenntartva. BUMM! Szépen, lassan fény derül a nagybácsi teljes hagyatékára, mozgatórugóira és csavaros húzásaira. A fiatalember örökösént talán tétova és tudatlan, de hamar belerázódik: simán és eredményesen tárgyal a sztrájkoló (és bazmegelő) delfinekkel, különböző érdekellentétetek közepette teszi a dolgát, de el kell ismerni, hogy az intelligens állatai nélkül félember volna.

Ebből az alapállásból indul a szerteágazó cselekmény, amely kalandos, humoros, lazán vezeti át az olvasót a különféle "na, ezt nem hittem volna" eseményeken. Sok a csavar és a váratlan fordulat, valamint a főhős tudatlansága is fűszerezi az eseményeket. Ettől függetlenül nincs túlbonyolítva semmi, a végén olvashatók szinte maguktól értendőnek tűnnek, még akkor is, ha erre nemigen gondolhattunk a könyvet kezünkben tartva. A végtelen mennyiségű pénz is gond lehet, ki hinné, főleg, ha másoknak is fáj a foguk rá. A humor és kalandok mögött megbújó mélyebb rétegek kérdéseket vetnek fel a hatalom természetéről, a gazdasági élet manipulálásának veszélyeiről, mindezeket olyan módon, hogy ugyan végigkacagjuk az iróniával tele művet, de mellette halványan ott pislákol az úristen, ez lehet, hogy komoly dolog, amire oda kell figyelni attitűd is. Bár a szöveg helyenként felszínesnek tűnik, könnyen fogyaszthatónak, de istenem - szórakoztat, és ez mindent visz. Világépítés, főgonosz, beszélő intelligens állatok és őrült humor: mi kell még?

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt – az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel –, vagy, hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják?

És képes-e megbírkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga.

John Scalzi legújabb regénye állati képtelenség, ami humorában sokszor Christopher Moore-t idézi, közben viszont meglehetősen józanul foglalkozik korunk világának legégetőbb problémáival.

John Scalzi az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja. dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja, a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, az univerzuma a későbbiekben öt további kötettel bővült. A 2012-es Vörösingesek című regényéért elnyerte a Hugo-díjat, Az összeomló birodalom pedig Locus-díjat kapott 2019-ben. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé. 

Jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Termékadatok

Cím: Állati gonosz

Szerző: John Scalzi

Fordító: Rusznyák Csaba

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalak száma: 288

Megjelenés: 2023. szeptember 22.

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635981939

Méret: 208 mm x 147 mm x 20 mm

Szurikátanyomon Szegeden Heukával

Az ország legnagyobb területű állatkertjében, a Szegedi Vadasparkban sok egzotikus faj mellett háztáji állatokkal is találkozhatunk, a park felfedezése pedig biztosítja az ajánlott napi 10.000 lépés megtételét.

Az Alföldön töltött pár nap befejezéseként Szeged felé vettük az irányt, hogy a februári napsütést kihasználva az állatvilág sokszínűségében gyönyörködhessünk. A szegedi vadaspark az év minden napján várja látogatóit, azonban érdemes tavasztól őszig felkeresni, mert ebben az időszakban óránként vannak programok (nem csak) gyerekeknek, míg télen leginkább az állatsimogató és a naponta kétszer élvezhető fókaetetés köré érdemes szervezni a látogatást.

A pénztárban a belépőink mellé egy praktikusan, nagyjából A6 méretre hajtogatott szórólapot is kaptunk, amely a programok mellett az állatkert vázlatos térképét is tartalmazza. Egyből bajban is voltunk, hogy merre induljunk, mert balra a császárpingvinek várnak, viszont jobbra ígéretesebb az útvonal. Utóbbira csábít Szuri-Kata is, aki végigkalauzol minket a rengeteg különböző faj élőhelyei között. Egy gyors pingvinnézés után végül a szurikáta nyomába eredtünk.

Ez olyan szempontból is jó döntésnek bizonyult, hogy még az első állat kifutójának elérése előtt láthattuk, mennyi örökbefogadás történt az állatkertben az utóbbi években. Az egyforma méretű, de a támogatás mértékétől függően eltérő színű táblácskák nagyjából 4 orrszarvúnyi felületet töltenek meg.

Afrika és Ázsia határmezsgyéjén vezetnek a szurikátanyomok és egyéb útbaigazító táblák. Egyes állatok (például a rozsomák) jó mókának tartják a környezetbe beolvadást, ezért többször jártunk úgy, hogy percekig álltunk egy-egy kifutó előtt, mire megtaláltuk, hogy mit is kellene látnunk. Minden faj mellett található A4-A3 méretű információs tábla, amin az alapadatok magyarul és angolul, a részletesebb leírás azonban jellemzően csak magyarul olvasható. Pár mondatban megismerhetjük az adott faj eredetét, történetét, de érdekességet is tanulhatunk, minthogy a csupasz turkálók 20-30 évig is élhetnek. Ezt a fajt mindenképp szerettem volna megemlíteni, mert én még sosem találkoztam a leginkább kopasz hörcsögre hasonlító lényekkel.

A Szavanna házzal szemben található egy játszótér a kisebbeknek, ami a mellette lévő információs molinó segítségével azt is bemutatja, a különböző állatok hogyan játszanak. A házban néhány lépcsőfok megtétele után pedig a zsiráfokkal kerülünk szemmagasságba, természetesen biztonságos távolságból figyelhetjük a négylábúakat.

Sétánkat folytatva újabb elágazáshoz érkezünk, amit mind fa-, mind élő formában egy szibériai tigris őriz. 

Mivel jobbra sokkal rövidebb szakasz vár ránk, így ismét arra vettük az irányt, ahol Ázsia állatai vigyázzák belülről az állatkert parkolójában hagyott gépkocsikat.

Több macskaféle mellett ezen a területen láthatjuk az alföldi anoákat is, akik bár nem túl fotogének, de ennek ellenére azonnal belopják magukat a látogató szívébe.

Ázsia bebarangolása után ismét Afrikán, majd Ausztrálián át vezet az utunk a fókákhoz. Még volt egy kis időnk a délutáni etetésig, ezért tettünk egy kitérőt az ázsiai elefántokhoz, akiket épp az uzsonna elfogyasztása közben találtuk és csak egyikük döntött úgy, hogy nyilvánosság előtt fogyasztja el a nasit.

Szerencsénk volt, hogy ennyit kellett várni egy ormányos felbukkanására, mert ezidő alatt a vidrát is visszahozták az épületbe, aki szintén örömmel fogyasztotta el a neki osztott húst, illetve kifelé még a sarkantyús óriásteknősökre is felfigyeltünk.

Az elefántházhoz vezető úton visszafelé is elidőzhetünk az állatkert történetét bemutató molinók előtt. Mi ezeket csak gyorsolvasással futottuk végig, mert már közeledett a fókák etetésének ideje. Ez az a nagyjából fél órás program, amit minden látogatónak javaslok. A gondozók a medence sziklájára lépve elosztják az etetésre szánt halakat, majd indulhat a móka. Az elején párhuzamosan haladnak ketten a két borjúfókával, megvizsgálják a fókák hátát, hasát, uszonyait, megkapják az édesvíz miatt szükséges szemcseppet, majd a program elágazik és egymás után hajt végre feladatokat a két uszonyos. Már ha akarnak, Milo nevű állat ugyanis nagyon makacskodott, sokszori hívásra volt csak hajlandó visszajönni a gondozójához és ez társára is átragadt a 20. perc körül.

Nem igazi bemutatóról beszélhetünk, inkább csak a jóléthez szükséges napi mozgásról és agytornáról. Ha nem szerepel a terveinkben az állatkerti fürdés, álljunk a medencétől távolabb, mert motorcsónak üzemmódban rengeteg vizet mozgatnak meg úszás közben, a hullámok pedig túlcsapnak a medence (egyébként magas) peremén 🙂

Ez csak egyik, de télen is állandó programja az úgynevezett Zoo típusú találkozásoknak, melyek tavasztól őszig, napont más, változatos programot kínálnak kicsiknek és nagyoknak, így testközelbe hozva az állatkerti élményt.

A fókák után tovább kalandoztunk Dél-Amerika felé, ahol azonban sok üres kifutóval és ketreccel találkoztunk, de mindegyiken volt információ, hogy lakója melyik épületbe költözött be átvészelni a telet.

Ez is elég nagy terület és miután ráébredtünk, hogy egy órán belül zár a park, már leginkább csak az állatokat csodáltuk, az információk már elmaradoztak, mert eddigre már biztosak voltunk benne, hogy máskor még visszajövünk egy egész napra.

Európában is csak gyorsan körbenéztünk, azonban bármennyire is szorított az idő, nem tudtam megállni, hogy ne csodáljam 1-2 percig ezt a kiskecskét, aki olyan ruganyosan szaladgált fel-le a fatönkökön felnőtt felügyelete mellett, mintha csak pár centisek lennének.

Összesen 3,5 órát töltöttünk a kerítésen belül, de legalább még egyszer ennyi időt érdemelnek az itt összegyűjtött fajok, melyek egyedei közül több is európai vagy világszintű fajtamentési program keretében tölti Szegeden a napjait.

Ha Szuri-Katával kezdtem, a végén a figyelmeztető macit is illik megemlítenem: az állatkert gyerekbarátságát tükrözi az az egységes arculat, amely minden kerítésen, terráriumon figyelmeztet, hogy mit ne csináljunk, hogy a legkevésbé zavarjuk az állatokat, illetve óvjuk saját biztonságunkat.

A végére még egy kis ízelítő. Remélem sikerült kedvet hozni egy kis tavaszi kiránduláshoz. A vadaspark után érdemes átruccanni Mórahalomra is, ahol egy szuper bivalyrezervátumban sétálhatunk.

Ha szeretnél hasonló kirándulásokról és klassz könyvekről értesülni, kövess minket a Facebookon is!