A holttestemen át

 Könyvajánló - Jeffrey Archer: A holttestemen át (William Warwick 4.)

Londonban a brit rendőrség újonnan felállított egysége négy döglött ügyet kap: a kiváló főfelügyelő, William Warwick vezetésével meg kell oldaniuk az évek óta lezáratlan nyomozásokat.

Az új feladatra készülve William jól megérdemelt pihenését tölti egy New Yorkba tartó luxushajón – vagyis töltené, csakhogy az útja során haláleset történik. Az áldozat a hajótársaság dúsgazdag tulajdonosa, akinek a pozíciójára több családtagja is áhítozik.

Az idős férfi látszólag szívrohamban veszítette életét, ám William ebben nem olyan biztos, a halálával pedig többen is jól járnának. Az örökösök minél hamarabb lezárnák a tragikus esetet azzal, hogy a tengeren eltemetik az elhunytat – csakhogy ezzel örökre elveszne minden bizonyíték is. Williamet szorítja hát az idő, hogy az óceán közepén, mindentől távol, a rendőrség eszközei nélkül megoldja az ügyet.

A képen John Sutherland, aki inspirálta William Warwick karakterét, és Jeffrey Archer

Újra itt egy új Warwick-krimi, ami szépen viszi előre a nyomozó karrierjét és magánéletét is, ezúttal egy luxushajón, az óceán közepén bonyolódik a történet legnagyobb része. Az úton életét veszti a hajótársaság milliomos tulajdonosa, és halálával nem egy ember jár jól - a családtagok pedig minél előbb szeretnék eltüntetni a holttestet egy tengeri temetéssel, ám Warwick nyomozó nem olyan biztos benne, hogy természetes halállal vesztette életét az idős férfi. Társaitól és a főbb nyomozati eszközöktől elzártan, az időtől sürgetve, kizárólag természetes ösztöneire és néhány hirtelen verbuvált társára és családjára támaszkodva kell megoldania az ügyet.

A Warwick-sorozat az a sorozat, amit még mindig sokkal inkább szeretek az ötletért, mint a kivitelezésért. Archer még mindig zseni - zseni, biztos kézzel vezeti a hőseit és az olvasót is, szinte kisujjból rázva az újabb és újabb fordulatokat, ám ezek a fordulatok mégsem annyira újak, annak, aki ismeri Archert, tökéletesen kiszámíthatóak, és ez a kiszámíthatóság egyszerre komfortos és nosztalgikus számomra, ugyanakkor bosszantó is. Archer könyvei közül sem tartoznak a Warwick-könyvek a legjobbak közé, de mégis egy kellemes, kiszámítható, de élvezhető kikapcsolódást nyújtanak. Szeretem azt, ahogy Archer mesél, ahogy szövi a történetet, ahogy egy olyan korról mesél, amikor az emberek hittek abban, hogy a fejlődés valós és fontos, mert volt jövő is. Sajnos épp ez a kor verte szét aztán a jövőt az elképesztő mértékű szennyezéssel, de erről az emberek akkor még mit sem tudtak. 

Alapvetően egyszerre kedvelem és egyszerre haragszom William Warwickra és a könyvsorozatra, mert olyan könnyen lehetne jobb, élvezhetőbb, kevésbé sablonos is - de Archer már nem fog megújulni. Talán nem is kell neki, mert így is jó. Nem a legjobb, de jó. Kellemes és ismerős.

Ha valaki esetleg még nem tudná: Jeffrey Archer egyik legjobb munkája a hétkötetesre rúgó Clifton-krónika, aminek a főszereplője Harry Clifton, akinek az életét gyerekkorától kezdve egészen haláláig követjük nyomon, a legjobb barátjával, a feleségével, gyerekeiével együtt, bepillantást nyerve a világháborúba, a brit munkásosztály helyzetébe, az oktatásba, az amerikai börtönök világába, a 60-70-80-as évek brit politikai, banki és nagy hajózási vállalati csatározásaiba. Harry pedig író, aki hatalmas sikerrel ír egy krimisorozatot, aminek a főhősének az életét egész fiatalkorától a zseniális főnyomozóvá válásán át követi nyomon. Ez a nyomozó pedig nem más, mint William Warwick - Jeffrey Archer pedig megírta a saját hőse regénybeli könyveit is, bár sajnos kisebb sikerrel, mint Harry tette. 

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.