Mitől romlik el újra meg újra egy társadalmi berendezkedés? Az ember tényleg alapvetően jó? Mi van, ha túl valóságosnak tűnik egy álom? Izgalmas történet egy utópikus társadalomról, ahol a jólétnél semmi sem fontosabb, még az igazság sem.
(Nem bírtam letenni, olyan izgalmas.)
KönyvajánlóÍró: Justin CroninFordító: Varró Attila
A révész
Mi történik, ha egy álom teljesen valóságosnak tűnik? Helyes-e az az alapfelvetés, hogy az ember alapjában véve jó? A tiszta lappal indulásba valóban bele van-e kódolva, hogy hatalomhoz jutás esetén idővel mindenki saját habitusa, erkölcsi mércéje szerint romlik el és a társadalmi folyamatoknak olyan irányt szab, amelyektől menekülni igyekszik az emberiség felelősségteljesebb része, és valamikor ő maga is? Érdekes kérdések, amelyekre húsba vágó válaszok adhatók. A fenti erkölcsi-filozófiai kérdéskört járja körbe Justin Cronin A révész című műve, amely egy sci-fibe ágyazott tanmese az emberiség ösztöneiről, az ember működéséről, szabadságvágyáról, az elnyomás elleni küzdelméről. Egy utópikus társadalomról ír, ahol a jólétnél semmi sem fontosabb, még az igazság sem.
Proctor Bennett a Prospera nevű szigetcsoport állampolgára, kivételezett életmóddal, ésszerűnek tűnő kiváltságokkal és betegségek nélküli, technológiailag állandóan megújított élettel, ami kvázi halhatatlanságot kölcsönöz nekik. Ő a révész, azokat az embereket kíséri útjára, akik akár saját elhatározásból, akár hatóság által elrendelten térnek vissza a Gyámkert-szigetre, ahol a Tervező lakik, aki az egész folyamatot felügyeli az újjászületés során. A regeneráció során testileg 16 évesen térnek vissza Prospera-szigetére, nulla emlékekkel előző életeikről. Proctornak - anyja rejtélyes öngyilkossága és rémálmai ellenére - minden szép, minden jó, minden kényelmes az állam által garantált jólét során.
A szigetcsoport 3 részből áll, Prospera, Gyámkert és az Appex-szigetekből, amelyeket a Fátyol választ el a világ többi részétől, ami áthatolhatatlannak tetszik. Az Appex-szigeten az ellátószemélyzet tengeti halandó életét, állandó elnyomásba süllyesztve. Nagyon elegük van sanyarú életükből, ezért különféle mozgalmak ütik fel a fejüket, amelyek olyan suttogásokat terjesztenek, hogy Anya, Oranios, "Közel az érkezés", az "É" - tehát valami nincs rendben Annexben: a cselédek beteget jelentenek, a technikai személyzet félgőzzel működik, a portások, kertészek, szakácsok elhanyagolják munkájukat. Senki sem tudja hogyan vagy akár mikor kezdődött ez az egész, csak az appexi és prosperai épületek falain egyre gyakrabban felbukkanó "É" betű sokasodása jelzi, hogy a folyamatot komolyan kell venni.
Aztán eljön az idő, amikor Proctor saját apját kíséri el a regeneráció felé vezető úton. Az apa furcsán viselkedik, érdekes dolgokat motyog neki és a saját elhatározásaként meghozott döntés ellenére végül szinte kényszeríteni kell a kompra, ami a Gyámkert-szigetre viszi. Proctor egy csomó olyan rendellenes tényre tesz szert, amikor apja szavai nyomán megvakargatja a felszínt, ami nemcsak az anyja öngyilkosságát kérdőjelezi meg, hanem a regnáló társadalmi berendezkedést is. Nem csoda, ha Proctor Bennett első számú közellenség lesz a társadalom irányítói számára.
Nos, aki úgy gondolja, hogy úristen, spojler, az nagyon téved, csak a kezdő alapállást ismertettem eddig a nagyérdeművel. A cselekmény sokkal összetettebb ennél, a fordulatok alaposan felborítják az olvasói elképzeléseket a végkifejletet illetően. Előre mondom: nem ér hátra lapozni! Sok jó élménytől fosztja meg magát az, aki így cselekszik. A dramaturgia szépen, óvatosan vezet be bennünket az erdőbe, előbb csak a tó vizén remegő karika módjára borzolja az olvasói kedélyeket, csak pianóban mutatja a rendellenességek felületét, csak vonja magával a könyvet kezében tartót, hogy gyere csak, gyere, van itt több is még! Apró crescendók között mutatja az utópista állam beteg berendezkedését, hogy a végére a valósággal ámulatba ejtsen mindenkit.
A regény nemcsak sci-fi elemekkel teletömött - rettenetesen izgalmas - regény, hanem általános értelemben vett társadalomkritika és filozófiai mélységekben kutakodó mű is, ahol a meghökkentő, nem várt fordulatok mellett az egyént és közösségeket feszítő lényegi kérdéseket tárgyal meg, ahogy azt az első bekezdésben bővebben kifejtettem. Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy mennyire fontos reflektálni a bennünket érintő változásokra, már ha valaki nem szeretné olyan helyen tölteni az idejét, ahol a jólét fontosabb az objektív valóságnál.
Szerintem olvassátok! Én alig bírtam letenni. Élvezetes kalandos, nyomasztóan idegeket borzoló, erkölcsi kérdéseket felvető, miértek okát kutató regény, ami akár akarod, akár nem, elgondolkodtat a jövőd felől.
Ó, és sürgősen be kell szereznem Justin Cronin régebbi könyveit is. Amikor rákerestem a szerzőre, az egyik olvasótól A révész c. kiadványról az alábbi szösszenetet láttam meg:
- Olvastál már rossz Justin Cronin regényt?
- Igen.
- És milyen volt?
- Jó.
Emberek, ha ez a vélemény a fanoktól A révészről, ami akkor is jó, ha nem ezt várták az írótól, akkor milyen lehet az elismerten jó regénye? Meg kell tudnom.
Fülszöveg
A szabadulás New York Times-bestseller szerzője, Justin Cronin ezúttal egy önálló, lélegzetelállító sci-fi regénnyel jelentkezik egy eldugott, utópikus társadalomról, ahol a jólétnél semmi sem fontosabb, még az igazság sem…
ahol beleolvasó is található.
Megjegyzés küldése