Könyvajánló - Colson Whitehead: Alvilági becsület

"Az Alvilági becsület egyfelől fekete humorú történet a városról az 1970-es évek régi vágású káoszában, amelyre ma már nosztalgiával tekinthetünk, másfelől lopva elkapott portré arról, mit is jelent a család szó."

Colson Whitehead már bebízonyította, hogy nemcsak jól ismeri a múlt század Harlemét, de kiválóan tud is írni a korszakról és a városról. Harlemi kavarás című könyvével elrepített minket a hatvanas évekbe és megismertette velünk Ray Carneyt, aki egy borongós, sötét hangulatú világban igyekszik itt-ott kisebb stiklikkel életben tartani a 125. utcai üzletét. Ha nem ismered a 21. Század Kiadó KULT sorozatában megjelent kötetet, ajánlom mindenképpen olvasásra mielőtt belefognál az Alvilági becsületbe:

Harlemi kavarás

Bár eredetileg egy trilógiának tervezett sorozat kötetei, mindkettő megállja a helyét önálló regényként is. Én azonban mindenképpen javaslom a Harlemi kavarás elolvasását elsőként, mert sok a visszautalás a múlt évtized eseményeire.

Ezúttal a 70-es években járunk. Az előző kötethez képest majdnem egy évtized telt el és Ray már nem foglalkozik illegális bizniszekkel, köztiszteletben álló üzlettulajdonosként él családjával. A szerző ezúttal is három részre osztja a történetet és az előző kötetben megszokott módon valós eseményekkel színesíti a regényt, hogy tökéletesen visszaadja a korszakot, mind politikailag, mind kulturálisan. Ezúttal is egy olvasmányos, pörgős, fekete humorral átszőtt regényt kapunk.

Ray kerüli a zűrt, becsületesen viszi a boltot, mígnem elkövet egy hibát: ígér egy szívességet valakinek, akinek nem szabadott volna. Ray az a fajta pasi, aki mindent igyekszik megadni a családjának, így amikor tini lánya a The Jackson 5 koncertre vágyik, ahova lehetetlen jegyet venni, szívességet kér és ezzel egyetlen csapásra újra a bűnözők világában találja magát. Eleinte apró csak apró stiklik, amik aztán elindítják a lavinát...

Látjuk, ahogy elszabadul a pokol a városban. Gyanús tűzesetek, korrupt zsaruk, maffiózók, gyilkosok, egyre gyakoribbak a viták, amiket fegyverekkel rendeznek el. Középpontban Ray mellett Munsont ismerjük meg, a kemény zsarut, aki már régen eladta magát a bűnözöknek és szépen visszarántotta Rayt a bűnözők világába. A regény során ebben a sötét atmoszférában igyekszik lavírozni és valamiféle egyensúlyt teremteni Ray, oldalán pedig barátja, Bors, aki különc stílusával jó színt hoz a regénybe.

Whitehead könyvében ezúttal is teret kapnak a korszak faji és polgárjogi kérdései és az időbeni ugrásoknak köszönhetően jól láthatjuk, ahogy pörögnek az események és látványosak a változások, hogy hova vezethet egy olyan kicsi szívesség, mint egy koncertjegy. Látjuk a kialakuló káoszt, ahogy az apró stikliket felváltják a fegyveres harcok, a gyilkosságok és, ahogy Carneyt is beszippantja a sötétség.

A regény olvasmányos, sodró lendületű, filmszerűen pergő jelenetekkel, fekete humorral, titkokkal tarkított, ahol a zenei utalások, a politikai események mind segítenek, hogy visszarepüljünk és megismerjük Harlem kaotikus világát a 70-es években. Remélem mihabarabb érkezik majd a folytatás, amelyben várhatóan a 80-as években folytatódik majd a történet.