Mihez kezdünk az anyánk halálával? Az főhős életének központi részét képezte, hogy anyu mindent megmondott, mit kell csinálnia, neki egy vonót sem kellett azon gondolkodnia, hogy élete útelágazásainál melyik irányba forduljon. És most? Segít-e, hogy némi misztikum árán találkozunk anyánkkal lánykorában?
KönyvajánlóÍró: Rebecca SerleFordító: Dávid-Goitein Zsófia
Egy olasz nyár
Katy Silver 30 éves az anyja halála idején. Házassága romokban, nem hiányzott mellé a gyász mindent elsöprő, sőt, mindent felülíró tehetetlensége. A fiatalasszony erősen kötődött az anyjához, így nem csoda, ha úgy érzi, innentől mindenből csak a második legjobbat fogja kapni. Képtelenségnek tűnik számára, hogy önállóan is felelősséget vállalhat az életéért. Végül is Carol Almera Silver nemcsak az ő napja volt, hanem a közösség lelke is, akit mindenki szeretett. Gyászmunkáját (és házasságának válságán való töprengését) áthelyezi Positanóba, abba az olasz nyaralóvároskába, ahol anyja fiatal korában élt egy kis ideig. Az utazás tervezett volt, annyira bízott anyja felgyógyulásában, hogy a teljes út kifizetve várta az útrakelést, pontosabban anya-lánya útrakelését - de ha már így alakult, elment egyedül (még inkább: elmenekült). Arra azonban nem számított, hogy Positanóban minden tágasabb, még az idő is. Valahogy visszacsúszott a jelenből 1992-be, és döbbenten fedezi fel anyját egy hozzá hasonló korabeli fiatal nőben. Hogy ebből mi lesz?
Nem mindenki felnőtt ember csak azért, mert az évei száma szerint automatikusan annak tekinthető. Katy Silver mindent elhitt az anyjának, bármit is mondott, ítélt vagy meghatározott: anya mondta, úgy van. Nem kellenek különutak, külön erőfeszítések, majd anyu megmondja - kényelmes álláspont, nem igaz? És aztán egyszer csak nincs több anya, meghalt. A lakóhelyétől távoli Európában egyre több mítosz omlik össze, amit imádott anyjáról eddig tudni vélt. Mihez fog kezdeni vele?
A cselekményvezetés és az alkalmazott misztikum azt a célt szolgálja, hogy mindenki megérthesse: a saját utadon csakis te mehetsz végig. Mindenki más integethet és drukkolhat, de senki nem mondhatja meg, merre haladj, hiszen ők nem a te életedet élik. És igen, nem lesz egyszerű a dolgod: az élet egyik legnagyobb kihívása azt eldönteni, mihez ragaszkodjunk, és mit engedjünk el. A kettőt egymástól megkülönböztetni igazi felnőtt munka, amihez a észen túl (mert az nagyon fontos!) szükségeltetik némi hit és megérzések sora is. De előbb-utóbb mindenkinek menni fog! (Vagy nem. Ők majd fizetnek a szakembernek ahhoz, hogy életük ezen részét rendbe rakják. Így van ez, nem másképp.)
Fülszöveg
Amikor Katy édesanyja meghal, a lány teljesen magába roskad. Carol nemcsak Katy anyukája, hanem a legjobb barátnője is volt. Minden problémára ismerte a megoldást, és most, amikor Katynek a legnagyobb szüksége lenne rá, nincs többé. A régóta tervezett, közös nyaralásra sem utazhatnak már el együtt, Katynek egyedül kell eltöltenie két hetet Positano városában.
Amint megérkezik az Amalfi-partra, a káprázatos tenger, a gyönyörű sziklák, a kedves emberek és persze a finom ételek hatására Katy szinte újjáéled.
És akkor megjelenik Carol: napbarnított, egészséges, hús-vér nőként, harmincévesen. Katy nem érti, mindez hogyan lehetséges, de úgy érzi, hogy visszakapta az anyját. Újra megismeri Carolt, ezúttal nem mint édesanyát, hanem azt a fiatal nőt, aki az ő születése előtt volt, és aki nem egészen olyan, amilyennek Katy hitte. A lánynak el kell fogadnia, hogy a mindentudó anya sem volt mindig tökéletes, de ettől még inkább szerethető.
Az Öt év múlva decemberben szerzője ezúttal is az idő illékony és megfoghatatlan természetével játszik, az olasz tengerparton valósággá válik a varázslat, és a lehetetlen is megtörténhet. Rebecca Serle legújabb könyve az anya és lánya közötti eltéphetetlen kötelékről szól, valamint arról, hogy szeretteink sosem hagynak el minket igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése