Hogyan segítsek én terajtad?

 Könyvajánló - Boldizsár Ildikó: "Hogyan segítsek én terajtad?"

Segíthet-e ​Csipkerózsikának Csizmás Kandúr? És Hamupipőkének a táltos paripa? Miért nem a tündérkeresztanya jelenik meg a sárkányviadalra készülő hős előtt? Ki segít az állatvőlegényeknek és állatmenyasszonyoknak, hogy visszanyerjék valódi önmagukat? Boldizsár Ildikó mesekutató, a meseterápia meghonosítója új könyvében a mesék segítő alakjait veszi szemügyre abból a szempontból, hogy kit, miben és hogyan támogatnak. A mesekutatás módszertanát felhasználva és megújítva hatvan segítőből és tizenhat segítő kapcsolatból alkotta meg azt a hálózatot, amely lenyűgöző módon mutatja be a segítségnyújtás ősi formáit. A „Hogyan segítsek én terajtad” e kapcsolatok feltárásán túl történeti áttekintést nyújt a metamorphosis-meseterápia kidolgozásáról és működéséről, bemutatja a mai magyar meseterápiás irányzatokat is. Boldizsár Ildikó könyve nemcsak a meseterápia iránt érdeklődő olvasók és szakemberek, hanem a néprajzosok és antropológusok számára is számos meglepetést tartogat, bizonyságot téve arról, hogy napjaink módszereit a mesék évszázadok óta ismerik.

A kötet címe eleinte csalóka lehet, mert egy olyan elsősorban szakmabelieknek szóló könyvet sejtethet, ami arról szól részletesen, hogyan segít a mese életútjukban megrekedt embereken, és hogyan találjuk meg a legmegfelelőbb meséket, azonban ennél sokkal mélyebb dologról szól: a világ meséit elemzi főhős és segítő szempontjából, számba veszi, hogy hány és hányféle segítő karakter van (aki nem feltétlen élőlény, akár tárgy vagy esemény is lehet). Ez a kapcsolat pedig a mese egyik mozgatórugója, és az egyik legfőbb támasz egy segítő szakembernek, aki a terápia során használja a meséket is.

A mítosz hőse arra született, hogy győzelmet arasson a káosz felett, a mese hősének az is épp elég, ha képes megszüntetni egy hiányállapotot, vagy felszámolni a károk okait. A mitológiai hősök magányosak, magányosan állnak az istenekkel szemben, akik kényétől-kedvétől függ, hogy megkapják-e a segítséget. A mesehős sosem magányos. Ez nagyon szép a mesékben: a mesehős kapcsolatrendszerrel rendelkezik, s mindig megtalálja azokat a segítőket, azokat a társakat, akik valamilyen formában segítik őt az útján. A mítoszban nincs arra mód, hogy hibázzon valaki, eleve kizárt a hibalehetőség. Vagy sikerül, vagy nem. Tökéletesnek kell lenni. Vagy élet, vagy halál. Nincs átmenet a kettő között. Nincs harmadik lehetőség. Ez az egyik legfontosabb különbség mese és mítosz között. A mesében lehet hibázni, sőt kétszer is lehet hibázni, és nem kell tökéletesnek lenni. A bolondjankók, hamugörcsök előtt is nyitva áll az út, hogy a világhoz kapcsolódásuk módja szerint, saját gondolkodási stratégiájukkal és a saját belső lehetőségeiket megragadva végül is győzelemre jussanak.

A kötet első részében röviden bemutatásra kerül a Metamorphosis-meseterápia, hogy hányan és hányféle módon használják iskoláktól, otthonoktól kezdve a börtönökön át az egyéni terápiákig, persze röviden betekintést nyújt abba is, hogyan és miért segít a mese (szemben pl. a mítoszokkal, ezáltal kiderül az is, pontosan mi is a különbség a kettő között ilyen szempontból), de a lényeg, a könyv főtémája a főhősöket segítő karakterek és dolgok sokszínűsége, és az, hogy miben és melyik főhős szorulhat segítségre. Ehhez különféle közismert meséket vesz sorra és mutatja be a legfőbb segítőket, ha pedig a fősodorban ismeretlenebb mesét hoz fel példaként, akkor röviden összefoglalja, miről is van szó. Szívesen szemezgettem ezekből a mesékből, és kerestem meg őket, hogy elolvassam az egészet.

Ahogy mondani szoktam: a hős nem főnév, hanem ige. Nem a tulajdonságai, hanem a cselekedetei emelik hősi rangra.

Boldizsár Ildikó kötete rendkívül hasznos és érdekes volt, meseterápiával is foglalkozó szakemberek számára mindenképp ajánlott, de érdeklődő laikusok is sok érdekességet találnak benne. A könyve (mint a legtőbb) egyben tankönyv is, amit valóban használnak a Metamorphosis-meseterápiák programjain, ennek megfelelően sok az összefoglalás és erősen tematizált, érződik rajta a tankönyv-stílus, de ez egyáltalán nem ártott meg neki, sőt. Nem ad támpontot abban, hogy hogyan válasszunk segítő mesét - azt hiszem, azért sem, mert ezek meglehetősen egyéni kapcsolódások lehetnek, amit sok minden befolyásol, és nem csak nem lehet, nem is szabad egy adott listára támaszkodni, hogy mit tudom én, elváltál, válságban a párkapcsolatod - ez a mese segít, súlyos, gyógyíthatatlan beteg vagy - az a mese segít, stb. A végén egyes nem megfelelően képzett vagy a kliensük segítését, programjukat nem kellő lelkiismerettel végzők csak ezen listák alapján dolgoznának, és végül ha nagyobb kárt nem is okoznak, de mindenképpen sikertelen lenne a "terápia", ami aztán a szakmabeliek tekintélyét és a beléjük vetett hitet is aláássa. Minden eset és minden ember egyedi, és sokszor csak hosszú terápiás út után derül ki, hogy melyik mese az, amihez az adott kliens leginkább kapcsolódni tud. Erről egyébként Csóka Judit írt közelebbről a Meseterápiás utak és kalandok c. könyvében.

A csillagszemű juhász, a leleményes testvérek, az okos lányok, a furfangos legények, a talányfejtő királyfiak, a különleges kérdésekre válaszolni tudó ifjak és leányok azért tekinthetők hősnek, mert képesek a megszokottól eltérő módon jelen lenni a világban. Egyszer csak máshogy néznek ugyanarra a problémára, mint a többiek, és hirtelen minden megoldódik. Az is előfordul a novellamesékben – főleg a keleti változatokban –, hogy egyáltalán nem kell semmit megoldani, csupán végig kell menni az úton, és nyitva állni a lehetőségek előtt. Nyitott szemmel, nyitott füllel, nyitott érzékszervekkel élni is hősies cselekedet, és legalább olyan nehéz, mint sárkányokkal viaskodni.

A "Hogyan segítsek én terejtad?" külsőleg is nagyon szép, a szerző további könyveinek sorába illeszkedő, és ami a legfontosabb, hasznos és érdekes kötet született. 

Boldizsár Ildikó magyar szerkesztő, mesekutató, író, kritikus, esszéista, etnográfus, meseterapeuta; a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója 1963-ban született, az ELTE esztétika-magyar-népművelés szakán végzett. Az egyetem után hét évig szerkesztőként dolgozott az Országos Széchényi Könyvtár Új Könyvek Szerkesztőségében. 1987 és 1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetében volt mesekutató ösztöndíjas, a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsától 1999-ben kapta meg a néprajztudomány kandidátusa címet. 1993–1996 között a Pesti Szalon Könyvkiadóban volt felelős szerkesztő. 1999–2003 között a Nemzeti Tankönyvkiadó Társadalomtudományi Szerkesztőségét vezette főszerkesztőként, majd 2008 januárjáig a Magvető Kiadóban volt főszerkesztő. 2010-2014 között a Meseterápia Központ szakmai vezetője volt. 2014 januárjában megalapította a Metamorphoses Meseterápiás Egyesületet, amelynek elnöke. 2018-tól az Eszterházy Károly Egyetem alkotó-fejlesztő meseterápia szakirányú továbbképzésének oktatója.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.