Mickey⁷, az Eldobható, immár csak Mickey Barnes, és kényelmes, nyugodt élete van, mióta felmondott. Ezt egy általa elrejtett antianyag bomba garantálja, amire most szükség van, ezért vissza kell szolgáltatni, a gyarmatosított bolygó túlélése múlik rajta. DE A BOMBA ELTŰNT! Vissza kell szerezni az izgága, igen harcias, néha seggfej őslakosoktól. A Mickey⁷-sorozat második darabját tartja kezében az olvasó. 

Könyvajánló

Szerző: Edward Ashton

Fordító: Horváth Norbert

Kiadó: Agave Könyvek

Antianyag Blues

A Mickey⁷ című szórakoztató sci-fi, klónokkal, idegen fajokkal, bolygógyarmatosítással és az előző részhez képest új problémákkal folytatódik az Antianyag blues című kötetben. Mickey⁷ felmondott, amit a bolygó ügyeiért felelős személy a száját rágva, bizonyos körülmények együttállása miatt kényszerűen elfogadott. (Ha emlékszünk, egy eldugott antianyag bomba volt a garancia Mickey⁷ viszonylagos nyugalmára.) Nos, a férfi immár szimplán csak Micky Barnes, a kolónia vezetője (állítólag) törölte a mintázatát - két évig ez úgy nézett ki, hogy így is van, de a napokban  Mickey esküdni merne rá, hogy az egyik folyosón találkozott önmagával. (?!?) Ami kínossá teszi a témát, az az, hogy a rendszermérnökség vezetője terelgette a klónt a központ felé. Mickey emlékei szerint ilyenkor jó órán belül menthetetlen sugárfertőzött volt. A férfiban azonnal felmerül a kérdés: mi a baj az antianyag-reaktorral?!

A Niflheim bolygó Mickey dilemmája nélkül is elég komor hely, meleg és nagyon hideg időszakok váltják egymást, és éppen tél közeleg, amit hét éves időtartamra jósolnak. "Kedvelt" volt főnöke magához is hívatja, és bár Mickey nem mindent hisz el neki első blikkre, de annyi bizonyos, hogy nagyon nagy baj van: kevés az antianyag a létesítmények fűtésére, ezért szükség van a két évvel ezelőtt elvesztegetett fegyverre. A bomba azonban, amit most rajta követelnek, eddig az életbiztosítása volt. Mickeynek el kell döntenie, mi a nagyobb jó: az ő életben maradása vagy a bolygó megmentése.

Kis csapat verbuválódik a feladat végrehajtására. Először is, a bomba nincs ott, ahol Mickey hagyta, feltételezhetően az őslakosok vitték el. Alászállnak a kúszómászók barlangrendszerébe, ahol tárgyalások után arra jutnak, hogy az ottani kúszómászók hajlandók diplomáciai és logisztikai segítséget adni az eltűnt bomba felkutatására: ugyanis ők vették el Mickey rejtekhelyéről és adták kölcsön - a saját szavukkal seggfejnek hívott - szomszédaiknak, akik azonban egyáltalán nem olyan békések, mint a kolónia közelében élő őslakosok. Nos, feleim, az emberi faj és egyes őslakosok vállvetve küzdenek a gyarmatosított bolygó vadabb őslakosaival! 

Szerettem olvasni a művet: könnyed, szórakoztató, az alapvetésében komor feltevéseket életszagú, humoros benyögések lazítják. Ebben a részben jobban megismerjük a bolygó értelmes lényeit (nahát, itt is léteznek seggfejek!), gondolkodásmódjukat, életkörülményeiket, mozgatórugóikat a mindennapokban. Az akciódús események pörögnek az olvasó fantáziájában, miközben komoly erkölcsi dilemmák is felmerülnek: melyik adott szavunk érvényesebb? Meg lehet-e ígérni olyasmit, amit sosem szándékozunk betartani, ha a túlélés a tét? Egyáltalán: kinek van joga túlélni és ezt ki dönti el? Mickey karaktere simán leképezi a tökfej, esetlen, érdekeit számítgató, humoros, de helyenként tenyérbemászóan idegesítő figurát, akinek döntenie kell élet és halál kérdéseiben. Mégis hős válik belőle, mert amikor kell, helyén van az esze és a szíve. A poénok ülnek, a feszültség dramaturgiailag remekül lett adagolva. Szóval várom a következő részt (ha lesz)!

Szerintem olvassátok!

Idézet a könyvből

Beköszöntött ​a nyár Niflheimen. Nőnek a zuzmók, a hatszárnyú denevérizék épp kirajzanak, Mickey Barnes pedig meglepő módon még életben van – javarészt annak köszönhetően, hogy a kolónia parancsnoka abban a hitben él, hogy kúszómászó szomszédaiknál van az antianyagbombájuk, és csak Mickey tartja vissza őket a bevetésétől. Valójában viszont Mickey már csak egy egyszerű telepes, aki a reaktormag helyett nyúlketreceket takarít. Nem érzi rossznak az életét.

De hamarosan minden el fog romlani.

Most még meleg van, de közeleg a tél, és a kolóniát fűtő antianyag fogytán van, ezért a parancsnok vissza akarja szerezni a bombáját. Ha Mickey hajlandó elvégezni a küldetést, kockára teszi vele az egyetlen biztosítékot, ami eddig életben tartotta. Ha nem vállalja el, talán az egész kolóniát halálra ítéli. Eközben a kúszómászóknak is megvannak a saját problémáik, ezért nem hajlandóak csak úgy visszaadni a bombát. Mickey így ismét két faj sorsát tartja a kezében, és ha nem jár sikerrel, minden véget ér számára.

Edward Ashton

Edward Ashton a Mickey⁷, a Három nap áprilisban és a The End of Ordinary című regények szerzője. Gyakran ír rövid novellákat, amelyek a legváltozatosabb helyeken jelennek meg a nyilvánosság számára. New York állam északi részén él egy erdei faházban feleségével, "változó számú" lányával és egy Max nevű, imádnivaló, mogorva kutyával. Szabadidejében szívesen folytat rákkutatást, időnként kvantumfizikát tanít mogorva végzős diákoknak és ha kell, a metszéstől sem ijed meg.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva,
ahol beleolvasó is található.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a szerző és a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Antianyag blues

Szerző:Edward Ashton

Fordító: Horváth Ádám

Kiadó: Agave Könyvek

Sorozat: Mickey7

Oldalak száma: 288

Megjelenés: 2024. március 22.

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635982301

Méret: 208 mm x 147 mm x 24 mm

Portugália felejthetetlen fővárosa, Lisszabon

Könyvajánló - Marco Polo: Lisszabon, Portugália

Lisszabon: Európa legjobb citydesztinációja, szárnyaló turizmus, aranylázidőket idéző hangulat, hagyomány és modernség tökéletes elegye, ragyogó napsütés, enyhe szellő az Atlanti-óceán felől. Igazi multikulturális különlegesség, ahova érdemes ellátogatni.

A Corvina Kiadó Marco Polo sorozatával csodás helyekre repít el minket. Szinte megszámlálhatatlan ország, város, sziget látnivalóival ismertet meg és mindent képes megadni, ami egy utazás megtervezéséhez kell. Tuti tippek esős napokra, spórolásra, étkezésre, vásárlásra, túrázásra, szórakozásra, látnivalókra, turisztikai felfedeznivalókra, érdekességekre. Ezt még kiegészíti az ország történelmi és kultúrális szokásaival, apró szószedettel, időjárási információkkal, fontos weboldalak és applikációk gyűjteményével, térképmelléklettel. Mindez kicsi, táskában könnyen elpakolható méretben és jó áron.

Portugália kedvelt úticél, a sorozatban már találkozhattunk egy, az ország nevezetességeit összefoglaló kötettel, de ezúttal saját kötetet kapott a főváros, Lisszabon, amely Nyugat-Európa egyik legrégebbi városa. 2700 éves múltjának köszönhetően bőven nyújt látnivalót az ide érkezőknek. Ezek közül szemelgettem néhányat az útikönyvből. Kifejezetten örültem ennek a kötetnek, ugyanis még nem jártam ebben az izgalmasnak tűnő városban, de épp az őszi üdülésünk célpontjának választottuk pár hónapja. Nálam biztosan a táskában fog lapulni ez a könyvecske, ha gyors információra lesz szükségünk valahol városnézés közben.

A kötetben öt városrészre osztva találjuk meg a látnivalókat. Elsőként Alfama, Mouraria és Graca, ahol szűk utcák, vár és trendi negyedek találkoznak. Alfama a város legrégebbi kerülete, régi arab város, amely valami csoda folytán túlélte az 1755-ös pusztító földrengést. Meredek lépcsők, szűk utcák, hangulatos terek jellemzik. Mouraria negyed rendkívül trendi, zegzugos, kissé lepusztult és a harmadik negyed, Graca, ahol az igazi pezsgő, élettel teli tipikus Lisszabont találjuk. Érdemes ellátogatni többek között a Sé székesegyházba (lásd fenn), az ellenállási múzeumba (Museu do Aljubse), a Gyémántházba, az iparművészeti múzeumba (Museu de Artes Decorativas) vagy épp a város bölcsőjét jelentő, Szent György-erődbe.

A következő városrész Baixa és Anida negyedeket takarja. Baixa, az alsóváros, mely a földrengés után újjá épült: széles utcák, melyek különféle kézműves szakmáknak adtak otthont. Itt nem kell hegyet mászni, a városrész teljesen lapos, cölöpökön áll a Tejo partjának iszapos földjén. Különféle éttermek, utcaművészek és itt található a város legjobb fagyizója, az Amorino. Ha valaki nem csupán építészeti kincsékre kíváncsi, hanem egy igazi zöld oázisra vágyik, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnia a Jardím Botânicoba, ahol egy csendes, nyugodt sétára ideális botanikus kert várja sárkányfákkal, pálmafákkal, kaktuszokkal, tavakkal, szobrokkal.

Ezután irány Chiado és Bairro Alto. Chaido izgalmas művésznegyed, amely évszázadokon át képzőművészek, költők, írók és más értelmiségiek találkozóhelye volt, míg a szomszédos Bairro Alto a város szórakozónegyede. Hangulatos kávézók, békésen csobogó szökőkutak, és pazar panorámát ígérő kilátóhely, a Miradouro de São Pedro de Alcântara, ahonnan fantasztikus kilátás van a régi Lisszabonra, Mourariára és Alfamára, kupolákra, templomtornyokra és a Castelo de Sao Jorgéra.

A következő részben megismerkedünk a főváros diplomatanegyedével, Lapával, amely a város legelőkelőbb negyede, a szomszédban pedig a Magragoa vár minket elbűvölő utcácskáival, idilli tereivel, régi templomaival, igazi autentikus, hangulatos óvárosi negyed, valamint a szép szecessziós homlokzatok és barátságos kávézók gyülekezőhelye, a Campo de Ourique is ebben a városrészben található. Érdemes ellátogatni a Szent Benedek-palotába (Palácio de São Bento), melynek ragyogó fehér, neoklasszicista homlokzata mögött ülésezik a portugál parlament. Vasárnapokon az épület mögötti kert nyitva van, érdemes betervezni ide egy kiruccanást, sétálni egyet a gyönyörű kertben és megcsodálni ezt az impozáns épületet.

És ezzel el is érkeztünk az utolsó városrész leírásához, amelyben megismerjük Belém, Restelo és Ajuda látványosságait. A leghíresebb, legtöbb látogatót vonzó látnivaló Belémben található Szent Jeromos-kolostor (Mosteiro dos Jerónimos). A 18. századi nagy földrengés ezt a városrészt megkímélte, főként a gazdagok és főnemesek kedvelt lakóhelye. Itt található a portugál államelnök székhelye, itt volt egykor a királyi család otthona is, de csodás múzeumok közül válogathatnak az ide látogatók, de a két fenti kép alapján rögtön rájöhettetek, hogy miért a kolostor épületegyüttese a legnépszerűbb a környéket. Gyönyörű, izgalmas, az első dolog, amit a hajóval a városba érkezők megpillantanak, nem véletlen, hogy UNESCO-világörökségi helyszín.

A könyvet a Corvina Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Többet szeretnél megtudni a könyvről? Kattints a képre és rendeld meg kedvezményesen a kiadótól!

Kövess minket a Facebook-on is!

Portugália lelkesít, felvillanyoz és bámulatba ejt

Különleges látnivalók a portugál fővárosban, Lisszabonban

Egy ütős dark fantasy, ahol a szörnyek az emberek lelkére pályáznak

Könyvajánló - Christopher Buehlman: Két ​tűz között

Egy sötét fantasy, melyben angyalok, démonok, szörnyek, szentek, feltámasztott holtak és egy háború az emberek lelkéért, miközben a pestis is tizedeli a lakosságot. De vajon a pokol ura kerül ki győztesen az emberek, az angyalok és Lucifer seregének harcából?

Az Agave Könyvek égisze alatt egy igazán érdekes kötet láttot napvilágot, nevezetesen Christopher Buehlman Két ​tűz között című regénye, ami a horror és a fantasy szerelemgyereke a lovagok korából. És most tuti páran felhúzták a szemöldöküket, pedig tényleg így van és az eredmény nem is sikerült rosszul.

A 14. század derekán járunk, dúl a pestis és közben még a fekete halálnál is veszélyesebb ellenféllel kell az emberiségnek megküzdenie. Sötét világ, jó karakterek, néhány nagyon ütős, véres jelenet, középpontban a hit és vallás, miközben az emberek világát bukott angyalok démonokkal karöltve próbálnak leigázni Luciferrel az élükön.

Főszereplőnk Thomas, az antihős, a kegyvesztett lovag, aki találkozik a fekete halál egy árvájával egy kihalt faluban. A lány mindenféle zagyvaságnak tűnő dolgot hord össze neki Isten angyalairól, halottakkal való diskurzusokról és arról, hogy küldetése van, amiben Thomasnak kell őt segítenie.

A szerző kicsit elvont humora nálam nyert, jó kis egyensúlyt adott az amúgy sötét regényben, mert ez a fura páros el is indul Avignonba, hogy megmentse a világot a pusztulástól, később pedig kis csapatuk tovább bővül, ezzel is színesítve tovább a sztorit. A remény és a hit száll szembe a végtelennek tűnő gonosz seregekkel. Sima ügy, nem? Na jó, nem, de valakinek merésznek kell lennie és a szerző jó kis csattanós végkifejlettel örvendezteti meg az olvasókat.

Tetszett ez a kötet. A sztori jó, a világépítés parádés, a karakterek mind jól felépítettek, szép számmal akadtak meglepő fordulatok és a temérdek sötétség, vér, gonoszság mellett apró fénypontokként megmutatkoznak a világ és az emberek jó pillanatai is.

A maga apró kis hibái ellenére is vitt előre a sztori, élvezettel olvastam ezt a könyvet és eddig kimaradt nálam, de most felkerült a radaromra és biztosan elfogom olvasni a szerző A fekete tolvaj című könyvét is, amiről szerkesztőtársam, Carbonari írt ajánlót. A dark fantasy rajongói szerintem szeretni fogják a kötetet.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A fekete nyelvű tolvaj

Hétköznapi szörnyetegek

Állati gonosz

Szekszárd, vérre menő versengések bortémában, Renáta, a szingli harmincas, aki nem tud belenyugodni egy haláleset balesetnek minősítésébe - a rendőrség pedig annak ellenére legyint a nőre és teóriáira, hogy nyomozgatása közben hullani kezdenek körülötte az emberek. 

Könyvajánló

Szerző: Patkó Ágnes

Kiadó: General Press Kiadó

Halálos rozé

Karai Renáta, hivatására nézve fordító, odahagyja a fővárost, egy szekszárdi kertes villa, csendesebb környezet és nyugodtabb élet kedvéért. Harminc körüli szingli, szülei a világ másik végére költöztek a fiúk után. Utálja, ha Reninek hívják. Nagynénje élt a városban régen, ő pedig kereste azt a miliőt, amit akkoriban annyira megbecsült. Amikor végre birtokon belülre kerül, ujjongani kezd: megtaláltam, végre a helyemen vagyok! Persze, egy vidéki családi ház, amihez kert is tartozik, rengeteg munkával jár. Hősünk csinálja is rendületlenül, de közben próbálja kiszélesíteni megélhetését, kapcsolatokat és lehetőségeket keres, miközben betagozódik a település életébe. Egy ilyen rendezvényen ismeri meg Wieszlauer Józsefet, akinek rozéja nyeri évről évre a település rangos díját, a Márton-napi Rozémustrát. A férfi másnapra meghívja őt a pincészetéhez, ahol azonban fogadni már nem tudja. A férfi mustgázmérgezésben meghal, szinte Renáta szeme láttára. Megölték vagy tragikus baleset történt? A rendőrség utóbbinak könyveli el, amibe Renáta nem tud belenyugodni, ezért nyüzsögni kezd a történtek miatt. Csakhogy ezt nem mindenki veszi jónéven.

A fiatal nő körül forrni kezd a víz: csapja neki a szelet egy Horváth András nevű, rámenős szépfiú, aki mellesleg borász, megtalálja őt az elhunyt exe is, aki különféle baromságokkal eteti, aztán az áldozat öccse sem százas, szóba kerül egy bizonyos Újváros uzsoraszervezet (keresd a pénzt), mint a bekövetkezett halál lehetséges elsődleges oka. Közben persze, barátokat is szerez, csak nehéz eldönteni, ki az önzetlen ismerős és ki nem. Mindenkinek megvan a maga jól körül határolható érdeke, ami miatt belép a nyomozgató szingli életébe, csak ("csak") ki kell bontani a szálakat. 

A rendőrség mindenesetre egy pár napja idecseppent, kissé lökött nőnek tartja Renátát, aki szerintük azért beszél összevissza, mert túl sok krimit olvas. Pedig az emberek hullani kezdenek körülötte, akár a legyek...

A krimi nagyszerű dramaturgiával keveri a szálakat és húzza be az olvasót a cselekménybe. Talán az első tizedében éreztem némi mesterkéltséget a párbeszédek során, de utána, amikor kibontakoznak a főszálak, minden gördülékennyé vált. Igazi felüdülést jelentett olvasás közben, a szerző izgalmakat, cselszövéseket formázott biztos kézzel és vitte el az olvasót a végkifejletig. Közben senki sem az, akinek tűnik, még akkor sem, ha a nagyesküt is hajlandó lettem volna letenni, hogy na, ez tutira sáros (legalább) valamennyire a témában. Filmszerű izgalmak közepette rágtam a körmöm a végefelé: most akkor ettől kell félni vagy attól? A vidéki élet dinamikája remekül le lett festve a különféle cselekmények során, csak bólogatni tudtam, hogy így, így, bizony így van ez. Van benne egy adag cukiság fíling, de őszintén: nagyon élveztem! Nemcsak a komor "ide nekem a világ összes fájdalmát" krimi lehet nagyszerű, hanem az is, hogy közben ÉL a szereplő, eszik, iszik, kertészkedik, filmet néz, dolgozik ÉS közben megoldja a bűnügyet IS. Köszönöm! (Mondjuk, több kajának is utána kellett néznem, életben nem hallottam még róluk.)

Szerintem olvassátok! Remek debütáló krimi a General Press Kiadó új szerzőjétől, Patkós Ágnestől. 

Fülszöveg

Renáta a nyüzsgő Budapestről egy nyugodtabb élet reményében költözik Szekszárdra. Egy szokatlanul meleg, októberi napon veszi birtokba a buja kertben megbúvó új házát, és lelkesen veti bele magát a lakberendezésbe, a kertészkedésbe, illetve a várossal meg a lakóival való ismerkedésbe.
A rangos Rozémustrán összebarátkozik a legjobb rozénak járó díjat elnyerő borásszal is, ám amikor másnap reggel pincelátogatásra érkezik hozzá, holtan találja a férfit. A rendőrség szerint egyértelműen baleset történt: a borász óvatlan volt, ezért mustgázmérgezést kapott.

Renáta azonban biztos benne, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett, ezért maga áll neki kinyomozni, ki lehetett a tettes.

Patkó Ágnes író, újságíró (saját bevallása szerint a lakberendezés és a bor rajongója)

A Halálos rozé a debütáló munkája, a Szekszárdi vörös-sorozat első darabja. A Facebook oldala szerint már a harmadik részt írja (én pedig repesve várom a másodikat a kiadótól!).

A kép @kooadrienportrefotografus munkája.

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva,
ahol beleolvasó is található.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a kiadó és a szerző oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Halálos rozé

Szerző: Patkó Ágnes

Kiadó: General Press Kiadó

Sorozat: Szekszárdi vörös

Oldalak száma: 296

Megjelenés: 2023. szeptember 11.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634527824

Méret: 197 mm x 137 mm x 30 mm

Rémtörténetek

 Meglepetés, ​nem várt ajándék Nádas Péter új regénye. Meghökkentő történetszövésével, sűrűn váltakozó regiszterekben áradó nyelvén egy vízparti település hétköznapi világát tárja elénk.

A Rémtörténetek hősei a falu élőképének karakterisztikus alakjai: gazdák és napszámosok, katolikus pap és a református lelkész, egy szellemileg sérült fiatal nő, aki többszörös leányanya, és apja a községi pásztor, a tanító és egy hetven éve megesett öregasszony, aki azóta sem szerezte vissza a becsületét, egy ördögtől megszállott péksegéd és egy lenyűgöző diáklány, kitelepített arisztokraták és nyaraló úriasszonyok. Micsoda figurák és jellemek, valamennyien a jóságukba és a gonoszságukba merülve. Nem beszélve a kísértő szellemekről.

A néhány napot átfogó cselekményben az elesettség, kiszolgáltatottság, függőség és az erőszak újabb és újabb változatait ismerjük meg, amelyeket a szenvedők a saját egyetlen életükként érzékelnek.

Céline és Móricz, Csehov és Borbély Szilárd, Csalog Zsolt és Tompa Andrea világához kapcsolódó univerzumban járunk, ahol a nyelv a beszédképtelenséggel érintkezik, ahol nemcsak a nyers önérdek és az ösztönös önzetlenség tör utat magának, hanem kaotikus és démonikus erők sodorják ismeretlen irányokba a szereplőket és az eseményeket.

Az elbeszélés látszólag ráérősen, egyre újabb helyszíneket és szereplőket felvonultatva, széles ívekben kanyarog, miközben ellenállhatatlanul sodródunk a közös balvégzet felé.

„Úgy beszéltek róla az asszonyok, úgy cifrálták, mintha tisztességes apai neve nem lenne ennek a Teréznek, a Szipirtyó Teréznek, a Banya Teréznek, amiből lassan Bánya lett. Bánya Teréz. Az ő drágalátos szülőhelyén, ahol mink is megszülettünk, vagy kinn a határban, a mezőn, az erdőn, a málnásban, a pajták között a szérűn közvetlenül a temetődomb alatt, mert az örökös nyárutói tűzveszély miatt a pajták, rosseb tudja, mióta, künn álltak a végen, és amint hordták be a szénát és a szalmát, nehogy már valaki tüzet rakjon, kárt ne tegyen, vagy a termésből ne capcaráljon magának, a pajtát mezőőr vigyázta, de másutt is, ahová csak mentünk, mindenütt, az ártéri erdőkben, ahol együtt szedték az asszonyok a csiperkét, nehogy a másiknak több jusson belőle, és az egészet magának leszedje, ők is lássák, miként szedi, mennyit talál a másik, és akkor én mért nem találom, a legelőn, a sok buzgárnál és a közeli szőlőkben a gyümölcsfák között bizony elhagyták a rendes családnevét, mikor róla vagy neki beszéltek, bizony beszélték, nevették, de úgy elhagyták ám, úgy szájaltak róla, úgy emlegették, mintha nem tudnák többé, azonos családnevet visel egy igen híres nagy családdal, s akkor azért vigyázzanak ám, hogy mit beszélnek.”

Nádas Péter víziója valamikor a Kádári időkben játszódik, egy kis, Duna menti, zárt faluban, ahol épeszű ember élni nem szeretne. És mégis: minden vidéki kis falu ilyen volt és ma is ilyen. Bár én községben élek Budapest közelében, tudom, látom: akik tősgyökeresek, azok pontosan ilyenek. Még a szomszédos kb 23 ezer lelkes városban is a tősgyökeres helyiek gyökeresen eltérőek "ezektől a betelepült pestiektől". Bár világéletemben itt éltem, ebben a kis közösségben, sosem éreztem teljesen a magaménak, és sok szempontból "ezek a betelepültek" életmódja szimpatikusabb. Mert a maguk dolgával törődnek.

A középdűlőben volt a szőlő. Ami nálunk azt jelentette, hogy nem a csapán, ahol az állatokat hajtják, nem a köves úton, nem az alsó úton, hanem a középdűlői úton kelletett elindulniuk, amit hatöles útnak is neveztek. Messzi volt a kinti szőlő, majd negyvenpercnyi járásra. Volt közben szántó, a közös kaszáló, a közös csemetekertje a lucfenyőknek, sok hektáron a ki tudja, milyen kísérleti gazdaságuk édeskömény-ültetvénye, ez aztán illatozott, de nem tudta senki, hogy mi az anyjuk valagára jó nekik, és mit kísérletezgetnek vele.

Mert a falu kegyetlen. Kegyetlen, kíméletlen, pletykás, és megfelelni a falu népének: lehetetlen. A falu a szájára vesz, bármit teszel, és jobban tudja, mit csinálsz és miért, mint te magad. És a falu nem bocsát meg. Nem bocsátja meg a botlásokat az életedben, még hosszú-hosszú évtizedekkel később, sőt, akár generációkon keresztül is büntet. A kiközösítés réme ott lebeg mindenki felett, de különösen sanyarú sors vár azokra a nőkre, akik fiatalon, házasságon kívül megestek, és azokra is, akik esetleg szellemi fogyatékkal élnek és többszörös leányanyák. A férfiak helyzete persze másabb, kivéve ezeknek a megesett nőknek a fiaikét. 

Magával ragadó, egyszerre borzongató, mert túlságosan ismerős, a magyar vidék minden rossz oldalát magába sűrítő regény, de közben mégis távoli: egy már letűntnek tűnő kor eltűnt emberei, vaskos tájnyelvvel és rosszindulattal fűszerezve. De valóban letűnt ez a kor, valóban eltűntek ezek az emberek, ez a mentalitás? Vagy ma csak kicsit másképp folytatódik, sok esetben a közösségi média felületein? 

Lelke mélyén persze nincs, aki ne tudná, hogy nem azért születtünk erre a nagy világra, hogy ilyenek vagy olyanok legyünk.

Nádas Péter zseniálisan jeleníti meg ezt a bezárt, magába fordult, beszűkült világot, rendkívül gazdag tájnyelven, sokszor vulgárisan, de mégis, éppen ezért: hitelesen. Ismeri ezt a világot, hiszen élete és munkája során bejárta minden zegét-zugát, és ez a regény nem csak egy régi kor megörökítése: egyben figyelmeztetés is. Mert az egész ország is erre a sorsra juthat: egy beszűkült tudatállapotban létező, ítélő és ítélkező közeg, ahol mindenki azt nézi, hogy mit csinál a másik, és mindenki próbal megfelelni az igényeknek, holott nagyon jól tudja: nem lehet. A keserűség, a tudáshiány, a kilátástalanság és a politika gyűlöletkeltő kirekesztése, a szélsőségek erősödése egy egész országot képes egy kis bezárt zsákfalu rosszindulatú pletykafészkeivé tenni. Egy ilyen közeg pedig lélekgyilkos, fullasztó, és nehezen van kiút belőle.

Bár sokszor fullasztó maga a regény is, az áradó bezártságérzés, a feléledő megfelelési kényszer és a fojtogató magány érzése - mert egy ilyen közegben csak magányos lehet az ember -, mégis magával ragadó, néhol kellemes, egyszerre ismerős és nosztalgikus is, miközben távol szeretnénk maradni a világától. 

A kötet a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg.

Street art: művészet vagy rongálás?

Street art: különleges történetek egyetlen képben, melyek kreatívak, ötletesek és képesek komplett tereket, utcákat, épületeket újjá varázsolni.

Jana & JS alkotása Londonban

A street art ugyan sokaknak bosszúságot okoz, de egyre többen látják úgy, hogy ez az önkifejezés fontos eszköze. Régen is volt, most is van és lesz is. Sőt! Napról napra népszerűbbek az egyre művészibb és kreatívabb alkotások.

Pichi & Avo alkotásai Miamiban és Norvégiában

A többségük még mindig illegális, de rengeteg alkalommal látjuk, hogy egy lepattant házfalat varázsolnak gyönyörűvé, különlegessé, látványossá. Nem emlékszem hol olvastam, de megragadt a fejemben, mert nagyon igaz: a street art megmutatja a város sebeit és elviselhetőbbé teszi azokat.

Guido van Helten alkotásai egy római házfalon és egy ausztrál kisváros silóján

A projekt illegális volta miatt ezek a művészek vagy csoportok álneveket használnak, ettől függetlenül sokan akadnak közöttük, akiknek szakmája is a témához köthető. Akár grafikusként, tervezőként, képzőművészként is dolgoznak.

JR alkotásai Kubában és Brazíliában

A legizgalmasabb ebben a művészetben, hogy nagyon mai, nagyon aktuális és nagyon globális. Mivel egyes alkotások akár órákon belül eltűnnek, ezért mindig azt mutatja meg, hogy mi van ma. Ezt nevezem kortársnak! Mitől lesz globális? Olyan képi elemeket használ, ami könnyen érthető és hatásos, elgondolkodtat függetlenül attól, hogy ki vagy, hol élsz és mit csinálsz.

Eduardo Kobra alkotásai Rio de Janeiroban és Moszkvában

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Amikor összefüggéseiben, tárgyilagosan kerül megítélésre Magyarország története, kitekintéssel nemcsak szomszédos területekre, hanem helyenként akár az egész bolygót érintve, sok érdekes tény és adat merül fel a távoli múltból is akár. A mű másfélmillió évvel ezelőttről kezdi az időbeliséget, folytatva 1868-ig. Mi történt ennyi idő alatt, miben lett más a világ attól, hogy  magyar ember tette a lábát idegen földre? 

Könyvajánló

Szerkesztők: Laczó Ferenc, Vadas András, Varga Bálint

Kiadó: Corvina Kiadó

Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig

Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig címmel jelent meg a közelmúltban a Corvina Kiadó gondozásában az a mű, amely a magyar történelem érdemi újragondolására tesz kísérletet, mégpedig exogén módon (kívülről fakadóan). A nemzet történelmét nem érzelmek alapján érdemes szemlélni, valamint nem lehet izolálni és nemzetközi kitekintés nélkül értékelni: az a folyamat kontextusból kiszakítását jelenti. Márpedig a XIX. század derekán meginduló történetírás a nemzeti romantika időszakára esett, amely írásmódja - mondhatni - szükségszerűen torzította az objektív valóságot. (Persze, a témában az objektitvitás helyenként nehezen alkamazható kategória, miután a történelmet javarészt a győztesek írják.) 

A nemzeti történelemből levezethető tanulságok tehát nem mellőzhetik a megfontolt, józan látásmódot és a nemzetközi kitekintést, de nem mindegy, hogy a korábbi szemléletmódnak megfelelően, mintegy függelékként, lábjegyzetben, gyakran ellenséges hangnemben írnak összefüggésekből származó  tényekről, adatokról, vagy a maguk természetességében, tárgyilagos módon. Nem vagyunk jobbak és nem vagyunk rosszabbak sem más nemzeteknél, a mondanivaló elfogulatlan kontextusa ilyen esetekben nagyon fontos. Erre tesz kísérletet ez a többszerzős, három szerkesztős munka, amely a fenti célt tűzte zászlójára (Laczó Ferenc, Vadas András, Varga Bálint): az ország történetét következetesen összeköti nemzetközi történésekkel, a helyi kulcsfejleményeket pedig tágabb keretekbe ágyazza.

Teszi a fentieket annál is inkább, mivel az eltelt időszakban felgyorsult folyamatok transznacionális jellege bolygószintűre duzzadt, a nemzetközi összefonódások mennyisége, mélysége és hatása exponenciálisan megnőtt, a nemzetállamok önelvűségének gondolata egyre inkább fikció, mint valóság: a bezárkózásra való régi kívánalom egyre inkább idejétmúlt, sőt, kifejezetten káros is a nemzet egészére az integrált világban. Az exogén módon tekintett történetírás a jól beazonosítható magyar eseményeket a külföldi interakciókkal párosítja, ha szabad játszani a szavakkal, akkor páratlan módon. A szerzők arra keresik a válaszokat, hogy országunk milyen módon volt részese a világnak, értve ezalatt a közvetlen szomszédainkon túl Európát, Ázsiát, de a vallásokat, a globális félperifériát, vagy akár az egész bolygót. A kötet összetett válaszokat nyújt felmerülő, vagy akár a laikusban fel sem merülő kérdésekre, rétegeiben fejti ki az adott történelmi időszak és történelmi események összefüggéseit, a történettudomány kutatási módszereit alkalmazva. 

A mű időbeli meghatározásánál időszámításunk előtt 1.500.000 évvel kezdi el Magyarország történetét, amikor hol volt még az ország elnevezése! Akkor emelkedett ki a Kárpátok, és jöttek létre a térség alapvető jellemzői. Igen, ilyen mélységből kezdik a szerzők a Magyarország története a kezdetektől 1868-ig című könyvet, és (jelen felsorolásban a teljesség igénye nélkül) haladnak az ókori Róma hódításain keresztül Géza fejedelemig, a kunok problematikája átível a XVI. századba, ahol II. Fülöp, spanyol király, ezüstből finanszírozza az Oszmán birodalom elleni magyarországi háborút. Szó esik 1772-ről, a földi alma (krumpli) magyarországi és globális terjedéséről, vagy 1816-ról, amikor beköszöntött a nyár nélküli év, vagy 1850-ről, amikor az USA Iowa államának területén megalakult New Buda magyar szabadságharcos menekülőknek nyújtott otthont.

A kötet illusztrációkkal ellátott (épületek, történelmi személyek), minden cím végén kapcsolódó fejezetekről és a felhasznált irodalomról tesz említést. Számos érdekes történelmi tényt helyeztek e könyvben kontextusba, amelyeket a történelem iránt érdeklődők nagy élvezettel olvasnak.

Szerintem ti se hagyjátok ki, ha van affinitásotok a történelmi tények iránt!

Fülszöveg

Honnan érkeztek az első földművelők a Kárpát-medencébe, és hogyan festettek a modern várostervezés kezdetei Magyarországon? Mikor szerepelt Magyarországon kiadott világtérképen először az amerikai kontinens, miként terjedt el az Újvilágból származó paprika? Kik szürcsöltek elsőként kávét kínai porcelánból Budán, és milyen szerepet játszott az Amerika leigázásából származó ezüst a magyarországi törökellenes háborúkban? Miért csókolta meg Szapolyai János Szulejmán szultán kezét? Miért okozta egy indonéz vulkánkitörés a nyár elmaradását Magyarországon, és miként lett az ország "akácnagyhatalom"?

E könyv - a Magyarország globális története, 1869-2022 idősebb testvére - nagyszabású kísérlet Magyarország történetének újragondolására. Szerzői - történészek, geológusok, régészek, nyelvészek, irodalmárok, a könyv-, a művészet- és építészettörténet, illetve a vallástudomány képviselői - az ország és lakosainak határokon átívelő kapcsolataiból és globális beágyazódottságaiból indulnak ki.

Évezredek meghatározó jelentőségű, de mégis csak kevésbé ismert vagy nem kellően tudatosított történeteit elemzik tudományos színvonalon, ugyanakkor közérthető stílusban. Érdemben bemutatják, hogy - a változó kiterjedésű és formájú - Magyarország az elmúlt évezred során milyen módokon volt a globális történelem némileg sajátos, de nagyon is integráns része, és kapcsolatai idővel miként hálózták be bolygónkat.

Szerzők:
Ács Pál, Ágoston Gábor, Baár Mónika, Bácsatyai Dániel, Balogh Piroska, Balogh Róbert, Bárány Attila, Benda Borbála, Berecz Ágoston, Bodrogi Ferenc, Cieger András, Csákó Judit, F. Romhányi Beatrix, Fata Márta, Fedeles Tamás, Gál Judit, Luminița Gãtejel, G. Etényi Nóra, Halmos Károly, Hőnich Henrik, Jakab Gusztáv, Kármán Gábor, Kázmér Miklós, Klaniczay Gábor, Klein Rudolf, Klement Judit, Koloh Gábor, Komori Tünde, Konrád Miklós, Kontler László, Kovács Bálint, Kovács Janka, Kovács Péter, Kovács Szilvia, Kökényesi Zsolt, Kuzder Rita, Laczó Ferenc, Láng Benedek, Langó Péter, Lévai Csaba, Mészáros Ágnes, Mézes Ádám, Mihalik Béla, Mikó Árpád, Monostori Tibor, Nagy Balázs, Nagy Levente, Nagy Pál, Robert Nemes, Németh Ágnes, Pálffy Géza, Papp Adrienn, Rácz Zsófia, Rétfalvi Zsófia, Sándor Klára, Siklósi Zsuzsanna, Simon Melinda, Skorka Renáta, Sz. Kristóf Ildikó, Szabados János, Szabó András, Szabó Dániel, Szakács Béla Zsolt, Szende Katalin, Thoroczkay Gábor, Tóth Ferenc, Tóth G. Péter, Tóth Hajnalka, Tóth Heléna, Tózsa-Rigó Attila, Török Zsolt, Ugry Bálint, Uhrin Dorottya, V. Szabó Gábor, Vadas András, Varga Bálint, Vásáry István, Végsheő Tamás, Velladics Márta, Veszprémy László, Vida Tivadar, Zászkaliczky Márton

Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a kiadó oldalairól származnak.

Termékadatok

Cím: Magyarország globális története - A kezdetektől 1868-ig

Szerző: Laczó Ferenc, Vadas András, Varga Bálint (szerkesztők)

Kiadó: Corvina Kiadó

Oldalak száma: 560

Megjelenés: 2023. november 09.

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789631369427

Méret: 238 mm x 165 mm