Baumgartner

 Könyvajánló - Paul Auster: Baumgartner

Sy Baumgartner jeles író, nyugdíj előtt álló filozófiaprofesszor. Egy életet töltött szerető házasságban Annával, feleségével, aki kilenc évvel ezelőtt beleveszett az óceánba. Hetvenegy éves, és emlékeivel hadakozik, miközben próbálja észben tartani napi teendőit. A regény spirális mozgásban vágja keresztül a múlt rétegeit, Sy és Anna diákkorát, New York-i megismerkedésüket, írást és pénztelenséget, a negyven évi házasságot és a még korábbi időket, Baumgartner fiatalságát, ahogyan felnőtt New Jersey-ben, apját, aki Lengyelországban született, és öltönykereskedő lett az Egyesült Államokban.

Paul Auster tizennyolcadik regénye bámulatos remeklés, asszociatív, együttérzéssel teli mű, amely a legapróbb hétköznapi mozzanatokat lényegíti át, hogy feltegye a kérdést: miért telítődik emlékek és érzések sokaságával az egyik pillanat, miközben a másik nyomtalanul feledésbe merül.

Az út szélén zömök, vastag lábú asszonyok baktattak, fejükön kendő, kezükben duzzadó nejlonszatyor. Ha nincs a nejlonszatyor, kétszáz évvel ezelőtti alakok is lehettek volna, kelet-európai parasztasszonyok, akik egy olyan makacs múltban ragadtak, amely még a huszonegyedik századba is átlóg.

Paul Auster az utolsó regényében számomra ennél aktuálisabb témával nem is foglalkozhatna: a gyász, az emlékek rögzülése és változása és nyom nélküli eltűnése, az emlékezés és az öregedés körül forognak a saját magáról is mintázott főhős, Sy Baumgartner. A férfi hetvenegy éves, most készül nyugdíjba vonulni, mint filozófiaprofesszor és jeles író, aki kilenc évvel korábban tragikus hirtelenséggel elvesztette a feleségét. Azóta a hétköznapjait már megszokta, egy megszokott rend szerint élt, de most, hogy készül megpihenni, ez a rend ismét felborul, és újat kell alkotnia maga köré, egy új életet. 

Gondolatai rendre a múlt körül, a fiatal éveikben és az együtt töltött negyven évükben járnak, és közben szakadatlanul birkózik az elmúlással, a gyásszal. Ebben bőven volt része Austernek is, hiszen fél év leforgása alatt tragikus hirtelenséggel vesztette el 11 hónapos unokáját, majd a fiát is. Ezt a felboruló, újra és újra fájó, de mégis azért csak továbbfolyó életet nagyon jól jeleníti meg. Nekünk is most bőven kijut a jóból, szűk két hónap leforgása alatt vesztettük el édesapámat és bátyámat, mindkettejük hirtelen, váratlan módon halt meg - bátyám ráadásul éppen a két éve elhunyt nővérem születésnapján. Még ülepszik az egész, de az egyedül hagyottság nagyon élénk. Elfogyunk. Kevesen vagyunk. Egyre kevesebben üljük körbe a családi asztalt családi eseményekkor. De az élet nem áll meg, megy tovább, megyünk tovább vele - amíg lehet. A gyász, a hiány a részünkké válik, és lassan körbenövi az élet - és jogunk van újra élni, újra boldognak és vidámnak lenni, hiszen akik eltávoztak, azok sem akarnának mást. De fontos, hogy emlékezzünk. Az emlékeink a megélt tapasztalatokkal és a veszteségekkel együtt is formálnak, alakítanak minket: azzá tesznek, akik vagyunk. Nem törölhetjük ki az életből a fájdalmat, mert akkor nincsenek jó pillanatok sem, akkor nincs boldogság sem. 

[…] elmagyarázza, hogy a halál nem olyan, amilyennek az emberek képzelték, hogy ők ketten és az összes materialista tévedett abban, hogy nincs túlvilág, csakhogy a keresztények, zsidók, muszlimok, hinduk, buddhisták és a többiek túlvilágról alkotott elképzelése is téves. […] A halál után belépsz a Nagy Seholba, egy feketeségbe, ahol semmi nem látható, a nemlét hangtalan vákuumába, a feledés űrébe.

A megélt érzelmekről, az időnként elemi erővel felbukkanó, máskor háttérbe szoruló "fantomfájdalmakról", a gyászról, az emlékezésről és a továbblépésről szól ez a regény - ami tökéletes búcsú a május 1-jén elhunyt Paul Austertől. 

Paul Benjamin Auster 1947-ben született Newarkban, első sikeresebb könyve, A magány feltalálása 1982-ben jelent meg, majd a New York trilógia követte, ami már világhírt biztosított a számára. Az identitáskeresés és az élet értelmének kutatása jellemzi Auster későbbi műveit is. Jó néhányban a véletlen történések állnak a középpontban és intenzíven foglalkozik az emberek egymáshoz és környezetükhöz fűződő viszonyával. Visszatérő témái többek között az aszketizmus, egy közelgő katasztrófa érzése, a beszéd és megértés képességének elvesztése, az apa hiánya, a hétköznapi élet, a kudarc, sikertelenség, írás/elbeszélés, metafikció, intertextualitás, a történet főszereplője vagy elbeszélője egy megszállott író. Regényei mindig olyan, mindenkit érdeklő, az élet nagy kérdéseit magába foglaló témák körül forok, mint az emberi kapcsolatok, a halál, a magány, a gyász, a generációk közti kapcsolat, a szabadság, a nyelv, a gondolatok, stb. Érdemes beszerezni a 21. Századnál megjelent életműsorozat eddigi köteteit is, mert nem csak az elme számára élmény és kikapcsolódás egyben, hanem a szemnek is: gyönyörű, igényes kiadása révén a polc egyik dísze lehet.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.