Naprendszerünk rengeteg izgalmas információt tartogat számunkra, ezek nyomába eredtünk egymás után két csillagvizsgáló nappali programjának felkeresésével.
Először Répáshutára, a Bükki csillagdába vezetett utunk, ahol a 3D-s vetítéssel kiegészített, 2 óra időtartamú programot kínáló jegyet választottuk. A programok egész órakor kezdődnek, de mivel egyszerre 3 csoportot tudnak fogadni, akik a program három része között forgásban váltják egymást, így a pár percet késők sem maradnak le semmiről, legfeljebb annak a csoportnak a karszalagját kapják, akik először a kiállítást tekintik meg. Bár nem a kiállítás központi eleme, de mindenképpen látványos a terem közepén lévő, az állatövi jegyekhez tartozó csillagképeket felvonultató oszlop. A szerencsésebbek (téli születésűek) megörökíthetik magukat születési jegyükkel, a nyáriaknak viszont csak az oszlop felső részéről készült fotó marad.
A kiállítási részt önmagunk, saját tempónkban fedezhetjük fel. Bár nem nagy alapterületű, a falak nagyjából minden négyzetmétere ki lett használva információk megjelenítésére, ezért nem feltétlenül fér bele mindennek az elolvasása a rendelkezésünkre álló nagyjából 40 perc alatt. Főleg, ha elérünk a hőkameráig, ahol például egy pulóver fel-le vételével magunk is láthatjuk, mennyi hőt tartanak bent ezek a ruhadarabok. A Naprendszer és bolygóinak tudnivalói mellett olvashatunk központi csillagunk lágyszárú növényekre gyakorolt hatásáról, a fényszennyezésről, valamint arról is, mit tehetünk ellene.
Nekünk a kiállítás után következett a 3D-s vetítés a kupolateremben. Sajnos a bejutásra várakozás közben csak későn vettük észre, hogy a terem ajtaja mellett egy kamerás megoldás segítségével mi magunk is a Holdon sétálhatunk, ezért csak pár másodpercet “töltöttünk” égi kísérőnkön. Térbeli filmből csupán kettő szerepel a kínálatban, a mi látogatásunkkor éppen a Voyager űrszondákról szóló volt műsoron. A látványvilág fantasztikus, sikerült úgy megalkotni a képeket, hogy az egyes bolygók felszínének bemutatásakor úgy érezhessük, mintha mi magunk is ott sétálnánk a természeti képződmények között.
Miután visszatértünk a Földre és elhagytuk a vetítőtermet, kezdődött a látogatás vezetett része az obszervatóriumban. Egy nagyon lelkes fiatalembert kaptunk vezetőnknek, aki bemutatta a 61 centiméter átmérőjű távcsövet, annak működését, illetve elmagyarázta a rászerelt kisebb átmérőjű lencsével rendelkező megfigyelőeszközök funkcióit is. Mivel nappal volt és borult idő, így csak elméletben beszélgettünk arról, mit látnánk, ha éjszaka lenne és derült égbolt. De azért a kupolát kinyitotta, illetve azt is láthattuk, hogyan tud forogni az így keletkezett nyílás.
Egy másink utunk a Dunántúlra, Bakonybélre vezetett, ahol a Pannon Csillagdát kerestük fel. Ez kicsit több szervezést igényelt, indulás előtt érdemes felkeresni a honlapjukat az aktuális nyitva tartás miatt. Hiába volt maga az épület nyitva, a csillagvizsgáló terület a látogatásunk napján a látogatók elől zárva volt, így a kiállítás és a vetítések álltak rendelkezésünkre, de így is volt látnivaló.
Pont akkor érkeztünk, amikor az egyik vetítésnek vége lett és mivel sokan vették a kiállítótér felé az irányt, az egyik dolgozó egy rögtönzött tárlatvezetést tartott, amibe mi is be tudtunk csatlakozni. Itt a kiállítás több emeleten foglal el kisebb-nagyobb területet. A földszinti rész kiemelkedő darabja a Gibeon-meteorit egy darabja, melynek korát 4 milliárd évre becsülik. Ezen a részen olvashatunk még Naprendszerünkről összefoglaló jelleggel, a hullócsillagokról, valamint több, csillagászattörténeti jelentőségű tárgy (például Galilei távcsövének) másolatát/modelljét is megnézhetjük. Pár lépcsőfokot megtéve a hajózás és csillagok alapján tájékozódás világába kapunk bepillantást. Itt is láthatunk ehhez használt eszközöket, például oktánst vagy a képen szereplő szextánst.
Ezen a részen található még az állatövi jegyeket felvonultató, forgatható csillagtérkép - itt a téli születésűek szomorkodhatnak, mert az ő csillagjegyeik nem látszanak.
A terem számomra legnagyobb érdekessége az a képernyő volt, ami azt mutatta meg, hogy ha a kijelzett helyen (ez esetünkben Budapest 13. kerülete volt) és időben (a látogatásunk napján helyi idő szerint 22 órakor) felnézünk az égre, melyik csillagokat látjuk majd a fejünk felett.
Azonban a termet elhagyva sem maradunk olvasnivaló nélkül, amíg a planetáriumi vetítésre várunk. Itt már az űrkutatásé és -utazásé a főszerep. Felidézhetjük a Hold meghódításának történetét, valamint a Föld és Mars közötti lényeges különbségeket is megtudhatunk. Ilyen érdekes tény, hogy a Marson egy év 687 napig tart, szemben a földi 365-tel. Miután mindent elolvastunk, (szigorúan távolról) fotózkodhatunk a holdraszállók szkafanderével és egy marsjáró robottal is.
A nagy, kupolás vetítőremben csak kétdimenziós filmeket vetítenek, mi A Naptestvér éneke című, Földünket és galaxisunkat bemutató fél órás műsort csíptük el. Naponta kétszer azonban kiegészítő jeggyel egy alagsori, kisebb teremben a “Mars útikalauz stopposoknak” 3D-ben készített válogatásra is beülhetünk, amely összefoglalja, hogy mit tudunk a szomszédos bolygóról.
Mindkét csillagdának van éjszakai programja is, amely távcsöves megfigyelést is tartalmaz. A Bükkbe mindenképp visszamegyünk egy ilyenre, annyira az erdő közepén, egy magaslaton van a létesítmény, hogy a fényszennyezés szinte nulla. Addig viszont megnézem a Mentőexpedíció című filmet, mert a bakonybéli 3D-s vetítésben lejátszott jelenetek újra meghozták hozzá a kedvem.
Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!
Megjegyzés küldése