“Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.” - tartja a mondás. Aki pedig a világ növényeire kíváncsi, hosszú utazás helyett egy hosszú séta alkalmával megismerkedhet velük és kiválaszthatja saját kedvencét.

A Budapest belvárosából is 40 perc alatt megközelíthető vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert igazi nyugalom szigeteként nyújt pihenést a mindennapi rohanásban. A kapun belépve és a tornácos házat elhagyva úgy érezhetjük magunkat, mintha egy erdőben sétálnánk. Viszont a kertet kialakított utak szelik keresztbe, így kényelmesen sétálva, egyszerű balerina- vagy sportcipőben is megismerkedhetünk az összegyűjtött növényfajokkal.

A ház melletti elágazásnál szemügyre vehetjük a kert térképét, illetve balra fordulva elindulhatunk az ajánlott útvonalon, azonban a növényrendszertani gyűjtemény önmagában annyira szövevényes úthálózattal bír, hogy - amennyiben időnk engedi - a legjobban akkor járunk, ha az ösztöneinkre hallgatva fedezzük fel az ösvények szövevényét. A 27 hektáron még egy napsütéses tavaszi vasárnapon is eloszlik a látogatók serege, ritkán kell elengedni másokat a saját sétánk közben.

A rendszertani gyűjtemény kis dombjáról lesétálva mi a Kúria felé vettük az irányt, ahol rövid tájékoztatót is olvashatunk a hely történetéről. 1871-ben vásárolta meg a birtokot Vigyázó Sándor, aki Jámbor Vilmost bízta meg a kert átalakításával. A virágok mellett azonban egy tórendszer, vízesés és sziklaalagút is kialakításra került ekkor. Utóbbi egy idilli, pár négyzetméteres területre vezet, ahol a padon megpihenve figyelhetjük a tó és környezete élővilágát.

A Kúriától tovább sétálva hamarosan az üvegházakhoz értünk, amelyekből három látogatható is. Az első a kaktuszok és pozsgások háza, ahol Észak-Amerika sivatagi területein érezhetjük magunkat, mintha mi is a vadnyugati filmek világába csöppentünk volna. A rengeteg, változatos méretű és alakú kaktusz és szárazságtűrő fa megcsodálása után az épületben kialakított Karbonház részen még olvashatunk a környezeti lábnyomunkról és arról, hogyan csökkenthetjük azt, valamint próbára tehetjük orrunkat, hogy illat alapján felismerjük-e a fűszereket - van közte azonnal felismerhető, jellegzetes illat, azonban meglepetésemre napi szinten használtnál is kellett pár másodperc, mire beugrott, mit is érzek.

A sivatagot elhagyva, mielőtt megérkeznénk a trópusokra, egy nem mindennapi lehetőségünk van: egy piknikezésre kialakított terület, ahol fűre lépni szabad - ez a kert egyetlen olyan része, ahol elhagyhatjuk a kiépített közlekedési útvonalakat. Aki nálunk felkészültebben érkezik, itt elfogyaszthatja ebédjét vagy uzsonnáját, hogy energiával feltöltve léphessen az orchideák és broméliák házába. Itt is fantasztikus, az egészen aprótól a “takarónak is elég lenne” méretű levelekkel rendelkező növényeket láthatunk. Személyes kedvencem a Szumátráról származó, lyukas levelű Begonia goegoensis lett.

Miután kigyönyörködtük magunkat a színekben (leggyakoribb a rózsaszín, de természetesen a piros és fehér is erősen képviselteti magát a zöld mellett), még valami megállít az ajtó előtt - mi pont elkaptunk egy kis ananászt növés közben, de úgy döntöttünk, inkább nem várjuk meg, amíg megérik.

Következő megállónk a trópusi és pálmaház volt, ahol 1+3 hajóban láthatunk válogatást távoli tájak növényeiből. Jól megfér itt egymás mellett a bambusz, a vitorlavirág és a banánpálma is. Ha szerencsénk van, kisebb-nagyobb banánokat is felfedezhetünk a levelek között.

Innen már hallatszik a mesterségesen kialakított vízesés, amelynek vize egy gyaloghíddal arrébb egy vízimalom lapátkerekét forgatja. Az egész olyan hangulatosan lett kialakítva, hogy órákat tudnék csak ezen a részen eltölteni nézelődve és hallgatva a természet hangjait. A záróra közeledtével erre most nem volt időnk, azonban a kijárat felé igyekezve még utunkba esett a sziklakert, az Abigél című filmből ismerős kertrészlet, illetve a land art témájú 2023-as Virágkötészeti Workshop maradandóbb díszei is.

Nagyjából 3 órát töltöttünk a kertben, azonban ez csak arra volt elegendő, hogy ízelítőt kapjunk a kert falai között megvalósított erdei hangulatból, megcsodáljuk a növények sokszínűségét és listázzuk azokat a részeket, amiket (újra) be szeretnénk barangolni, amikor legközelebb erre járunk. Egyszerűen annyiféle virágos- és egyéb növény található itt, hogy pár óra arra sem elegendő, hogy a nevüket végigolvassuk. Arra pedig főleg nem, hogy meg is illatozzuk őket és rájöjjünk, hogy egyes virágot illatát mi tulajdonképpen szeretjük, csak eddig nem tudtuk, minek az illata.

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!