Trió

Mulandó ​és örök, mint az ifjúság, a barátság, a szerelem. Három gyerekkori barát története ez a könyv, a Trió, akik felnőve eltávolodtak egymástól, és akiket nem mindig hordott tenyerén az élet. Talán az utolsó nagy próbatétel újra összehozza őket, hogy bizonyítsák: „Neked mindig lesz egy vadonatúj verdánk, tele tankkal” - azaz számíthatsz rám, számíthatok rátok. 

Könyvajánló

Író: Valérie Perrin

Fordító: Kácsor Zsolt

Kiadó: Európa Kiadó

Trió

A nyolcvanas évek derekán három kiskamasz véd- és dacszövetséget köt az iskola felső tagozatában. Étienne Beaulieu a legforróbb fejű köztük, egyben ő a főnök is (úrifiú, burzsujgyerek), Nina Beau a szív, aki a legérzékenyebb az álmok iránt (az a kis zabigyerek, egy hippi lánya, mondják róla mások). Étienne celeblétről és az azzal járó aranyéletről ábrándozik, Ninát az éneklés, a rajzolás és a várható "nagyszerelem" élteti, Adrien Bobin, a trió harmadik tagja pedig tűzön-vízen át követte őket bárhová. A három embert ugyanaz az az álom éltette: el innen, mihelyst felnőnek! Mielőbb el akartak húzni ebből a poros kisvárosból és elmenni egy forgalmas, zajos és lüktető nagyvárosba, ahol éjszaka is élet és fény van, ahol mozgólépcsők és kirakatok vannak, meg idegen emberekkel tömött járdák. Mennyire sikerül ez, és milyen törést okoz az életükben a valóság? Sértődékenységek, elhallgatások adják a mű gerincét, amikor a fiatalkori álmok részbeni feladását próbálja mindegyik főhős feldolgozni.

A múltban és a jelenben (2017-ben) játszódó történet a főhősök kiskamasz, nagy kamasz és fiatal felnőtt korát mutatja be, illetve a jelenüket, amikor már 40 évesek. A múltban beszámol jól megfontolt, okosan de kegyetlenül kivitelezett tanári túlkapásokról (bűnbaktartás), ahol az egyik főhős rettenetes abúzusnak lesz elszenvedője, amely egész felnőttkorát meghatározza hozzáállás és cinizmus kérdésében. A felnövés- és identitástörténet plasztikus naturalizmussal írja le a nagy álmok és a fiatalkorban elkövetett hibák folyamatát és azok következményeit, az olvasó csak letörten bólogathat hozzá, hogy bizony, bizony, sok ilyen történik, történt és történni is fog fiatal felnőttekkel, akik sem önreflexióban, sem belátási képességben még nem tartanak ott, hogy ne csak magába a szerelembe legyenek szerelmesek, hogy fel merjék vállalni magukat a társadalmi elvárásokkal szemben is, hogy ki tudják mondani valójukat feszítő gondolataikat, hogy gyengeségeiket teremtő jövőbe tudják és akarják transzformálni.

Idézetek a műből:

Eszébe jut, hogy mit mondogattak annak idején Adriennel: „Ha az élet elvesz, valamit ad cserébe.” De néha az élet csal. Tisztességtelen módon keveri újra a kártyákat. Az élet olykor a képünkbe hazudik és csúnyán átver.

Jó napot, kölcsönadná a kocsiját? Azért kellene, hogy nyugodtan elmehessek meghalni. Nyugi, a barátaim a temetésem után visszahozzák. Addig is elnézést a kellemetlenségekért, természetesen megtérítjük a költségeit.

Miért csak most találkoztam veled? – suhan át Ninán. – Hogy maradhattam le majdnem az életemről?

A szerző plasztikusan tárja az olvasók elé egy kisváros gazdaságilag és egzisztenciálisan lecsúszó embereit és környezetüket. A kilábalás óriási erőfeszítéseket követel a főhősöktől, akikből ketten is visszatérnek ebbe a miliőbe, sérülten és keserűen élve mindennapjaikat. Nina rettenetesen beleválaszt a házassága során, Adrien felvállalja ugyan önmagát, de csak félig-meddig, Étienne pedig egész felnőtt életében retteg egy múltbeli lehetséges változó miatt, ő az egyedüli, aki képes volt kiszakadni a kisvárosból. 

Valamennyien sérültek, bizalmatlanok és feszültek a 40-es éveikre. Adrien és Étienne nagyon összevesztek, nem tudni, min, évtizedek óta nem beszélnek egymással. Negyvenesként rengeteg változóval kell megküzdeniük: új szerelem, borzasztó betegség, indulatok, ki nem beszélt problémák, kudarcba fordult kapcsolatok, kontrollmániás férj, menekülések, függőségekből való szabadulás, önpusztítással küzdés az életben maradásért. Az egyik főhősnek az sem tesz jót, hogy egy múltbeli eltűnés és egy autó roncsai egy csontvázzal a jelenben (akár) összefüggésbe hozhatók személyével. Ezernyi titok, elhallgatás, abúzus, tabuk, szorongások, kíméletlenségek, megoldhatatlan helyzetekből való kiverekedések jellemzik Valérie Perrin művét. A gyerekkori település határában lévő Foret-tó partjának alakítása és a tó kotrása során a mederben talált autó csontvázastól felgyorsítja az eseményeket. A járművet 1994-ben lopták el, mégpedig augusztus 17-én. Ez eddig önmagában semmit sem jelent, csakhogy az eljárás során a nyomozók rájönnek, hogy az autólopás dátuma éppen egybe esik a 18 évesen köddé vált Clotilde Marais eltűnésének időpontjával, akit akkoriban gyakran láttak az egyik főhőssel.

Idézetek a műből:

Leállítja magát, nem akar arra gondolni, hogy talán tennie kellett volna valamit. És végül azt mondja magának, hogy mindenkinek megvan a saját élete, hogy lehetetlen megmenteni az egész világot. Az emberek dolga, hogy megmentsék magukat.

Tudod, Nina, az ember hisz egy csomó dolgot, aztán egyszer csak rádöbben, hogy tévedett.

Milyen gyakran csukjuk be a szemünket és fordulunk el, ha baj van? – gondolja Gé. – Van egy gyerek, aki túl gyakran sír, van egy erőszakos szomszéd, akit nem lehet kibírni, van egy magányos, idős nő, aki támogatásra szorulna, és ahelyett, hogy cselekednénk, hogy közbelépnénk, inkább összepakolunk és elmegyünk. Hogy ne lássunk semmit. Hogy ne érezzünk semmit.

Amikor a sorscsapás ismét összehozza őket egy végzetes kalandra, 40 körüliek, önként visszatérnek kamaszkoruk összetartó létezésébe, csak most a tét nagyobb, mint akkoriban. Az élet derekára összkapták magukat, hogy beteljesítsék fiatalkoruk szlogenjét: „Neked mindig lesz egy vadonatúj verdánk, tele tankkal” - azaz számíthattok rám, számíthatok rátok.

A történet maga, annak íve, a dramaturgia nem ereszti az olvasót, hiába mered helyenként borzadállyal teli pillantásokkal a lapokra, a szerző egyszerűen annyi intenzitással képes visszaadni, de még inkább belevarázsolni a könyvet kezében tartó embert gyermekkori-fiatal felnőttkori valóságokba, hogy újra meg újra csak lapozni fog a műben, hogy gyerünk, haladjunk, tudni akarja, hogy oldják meg a főhősök a bekövetkező kríziseket. Persze, jórészt bugyután, érzések diktálta zavaros megoldási elgondolások mentén, és kell 20 év, mire kibogozzák magukat a nem beszélünk, nem találkozunk, nem érdekeltek szövevényes balgaságából.

Mik a mű tanulságai? Lássuk:

- mindenki felmenti magát így vagy úgy a múltban elkövetett hibáiért, csak ennek időtartama és a felmentés mélysége változó

- mindenkinek vannak olyan történései, amiket egész életében szégyellni fog, ha visszagondol rájuk

- ha beszéltek volna... ha nem feltételezésekbe bocsátkoztak volna egymással... ha nem titkolták volna egymás elől gyengeségeiket... ha hajlandók lettek volna problémáikat nem szőnyeg alá söpörni, ha és ha és ha. (Ha mindezt megtörtént volna, nem lett volna miről regényt írni.)

- a feltételezések elemzése során a hiányzó logikai hézagok saját fantáziával történő kitöltésével óriási tévútra lehet jutni, és évtizedekig hordozni a soha meg sem történt iránti bűntudatunkat

- minden szülő életében eljöhet az a pont, ahol képtelen segíteni sarján, minden óvó szó és tett sértődést kiváltó, én jobban tudom deklarációkkal teli, falra hányt borsó, a kamasz / a fiatal felnőtt meg csak megy és megy fejjel a falnak (szívszorító, elképesztő és rettenetesen nehéz időszak)

- a társunkat nem birtokoljuk, nem a mienk, csak velünk együtt megy az úton, és bármennyire is nehéz vagy fájdalmas, joga van más úton, nélkülünk haladni tovább

Szerintem olvassátok! A 152. oldalon van egy nagy hoppá, csupa nagy betűvel, tucatnyi felkiáltó jellel. Aztán a 188. oldalon megint, és a hogy haladunk, csupa-csupa hoppá az egész, amíg el nem érünk az első BUMM-hoz. Aztán a másodikhoz meg a sokadikhoz. Aztarohadt'...!

Fülszöveg

Mulandó ​és örök, mint az ifjúság, a barátság, a szerelem.

1986. Adrien, Étienne és Nina a felső tagozaton ismerkednek meg egymással, és rövid időn belül elválaszthatatlan barátokká válnak. Van egy közös álmuk: együtt akarják elhagyni a porfészket, ahol felnőttek, hogy Párizsba költözzenek, és örökre életükre együtt maradjanak.

2017. Egy autó kerül elő a szülővárosuk melletti tóból. Virginie, az újságírónő kapja a feladatot, hogy tudósítson az ügy fejleményeiről. Lassan, lépésről lépésre tárul fel előttünk az a rendkívüli kötelék, amely a három gyermekkori jóbarátot összefűzi. Megtudjuk, hogy mi lett velük, hogy a barátságuk története miként kapcsolódik a hirtelen előkerült autóroncshoz.

Valérie Perrin képes megragadni az élet apró dolgainak gyakran nem is sejtett árnyalatait. Ebben a megrendítő és lebilincselő történetben a kamaszkor mélységeit tárja fel előttünk, a múló időét, amely nemcsak egyesíthet minket, hanem akár közénk is állhat, hogy mindörökre elválasszon egymástól. Előző regényei, a Másodvirágzás és A vasárnap koldusai óriási sikert arattak, és immár harminc nyelven, összesen több millió példányban keltek el világszerte.

„Virginie-nek hívnak. Nina, Adrien és Étienne közül ma már csak Adrien áll szóba velem.
Nina megvet, ami pedig Étienne-t illeti, belőle nekem van elegem…
Pedig gyerekkorunk óta csodálom őket. Soha, senkihez nem kötődtem egész életemben, csak hozzájuk. Hármójukhoz. A trió tagjaihoz…

És persze Louise-hoz.”

Valérie Perrin 1967-ben született, A vasárnap koldusai (Les oubliés du dimanche, 2015) az első regénye – amellyel berobbant a francia irodalmi életbe. 13 irodalmi díjat nyert el vele, köztük a legjobb első regénynek járó Chambéry-díjat, a Chronos-díjat és a francia könyvesek díját. Irodalmi munkássága előtt fotósként dolgozott, majd 2006-ban találkozott a világhírű filmrendezővel, Claude Lelouchsal, akivel azóta egy párt alkot, és nemcsak filmforgatásokon dolgozik fotósként, de egy ideje besegít a forgatókönyvírásba is.

Második könyvét, a Másodvirágzás (Changer l'eau des fleurs, 2018) című regényét 26 nyelvre fordították le, és csak Franciaországban több mint egymillió példányban kelt el. Harmadik regénye Trois címmel 2021-ben jelent meg.

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Termékadatok

Cím: Trió

Szerző: Valérie Perrin

Kiadó: Európa Kiadó

Oldalak száma: 672

Megjelenés: 2023. szeptember 20.

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635047031

Méret: 197 mm x 142 mm x 53 mm