Nemzeti Parkok a világ minden tájáról - Talampaya Nemzeti Park, Argentína
Argentína egyik legismertebb nemzeti parkja a Talampaya nemzeti park, amely az ország észak-nyugati felén fekszik. Egy különleges, hatalmas homokkőtábláiról és kanyonjairól ismert park, amelynek területén jelentős paleontológiai és archeológiai érték is van a dinoszauruszok korából és az őslakos indiánoktól.
1975-ben lett tartományi park, és 1997-ben kapta meg a nemzeti park rangot, területe 2150 négyzetkilométer, átlagos tengerszint feletti magassága 1500 m. A terület az Andok egyik medencéjében fekszik, amely évmilliókkal ezelőtt egy mocsaras, lápos terület volt. A felhalmozódó agyagüledékekből agyagkőzetek képződtek, az Andok lejtőiről érkező folyók pedig beborították homokkal, ami az idők során homokkőzetté alakult, majd a környezet erodálásával ezek a homokkőtáblák fokozatosan kiemelkedtek a talajból. A hirtelen nagy mennyiségű esők és a megáradó folyók hatalmas kanyonokat és különféle szűk, kanyargós járatokat vájtak ezekbe a táblákba.
A nemzeti park élővilága elég színes, nagyobb testű emlősei közé tartozik a guanakó, amely a lámák egyik alfaja. Az állatot a spanyol hódítások után majdnem kiirtották, ma leginkább csak rezervátumokban és nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken fordul elő. Természetes élőhelye a rókáknak, nyulaknak, tengerimalacoknak, és viszonylag nagy számban fordul elő andoki kondor is a környéken. Növényvilágát tekintve legjelentősebb faja a szentjánoskenyérfa, amelynek termését már több ezer évvel ezelőtt is fogyasztották. A helyi flórát egy botanikus kert mutatja be az érdeklődőknek.
A terület feladata az élővilág és a bioszféra védelme mellett a jelentős paleontológiai és archeológiai leletek védelme is. Egyrészt a már kiszáradt Talampaya folyó medrében több dinoszauroszoktól származó leletet is találtak, másrészt jelentős petroglifákat, vagyis sziklákba vájt vagy festett rajzokat is találtak, amelyek nagyjából 1500-1800 évesek. Az őslakosok életvitelére számos nyom utal, pl. a homokkövekbe vájt mélyedések is, amelyeket mozsárként használtak különféle fűszer- és gyógynövények, termések porítására.
Elhelyezkedése és földrajzi jellemzői miatt a park területének éghajlata leginkább sivatagos, vagyis nappali forróság és éjszakai hideg jellemzi, ám a hatalmas hegyvidékek közelsége miatt gyakoriak a villámáradások, amelyek a hirtelen nagy mennyiségű esővizet vezetik el a területen keresztül. A park ezért időnként hirtelen válhat veszélyessé, látogatása csak az időjárási körülmények figyelembe vételével ajánlott. A hasonló éghajlatú területeken nem ritka a baleset, esetleg haláleset a villámáradások miatt, ezért sokszor csak tapasztalt vezetővel engedik bejárni a kanyonok mélyét.
Ha megismerkednétek Argentina egy másik gyöngyszemével, irány a Los Glacieres Nemzeti Park!
A világ egyik legforróbb sivataga - A Death Valley titkai
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése