Attól, hogy lehülyézel, én még nem leszek hülye

Attól, hogy lehülyézel, én még nem leszek hülye - szögezi le Fiala Borcsa a Lepkebáb című ifjúsági regényében, amely egy 13-14 éves kamasz varázslatokban bővelkedő felnövésregénye. Finoman keserű humor, irónia, mágia, kalandok és helyenként abszurd történések várják a lelkes olvasókat. 

Könyvajánló

Szerző: Fiala Borcsa

Kiadó: Kolibri Kiadó

Lepkebáb

Mi a biztos egy kamasz életében? A változás. Mi a még biztosabb? Hogy nincs rá felkészülve. Mert ki lehet felkészülve arra, hogy hernyóból báb, bábból kifejlett egész lesz? Hogy a barátnő, az a barátnő, akivel hét éve, hat hónapja, kilenc napja és nyolc órája össze vannak nőve, így kamaszkor kellős közepén egyszer csak egy harmadik, kicsit meghökkentő, taszító nevetést növeszt magán, és nem lehet megmondani neki, hogy ez borzasztó, mert mintha valami másik univerzumba költözött volna a nevetésével együtt, ahová Liza képtelen követni, pedig ott ülnek egymástól fél méterre amúgy. Hogy lehetne érteni, hogy a szerelem neki taposóakna, hogy apu elköltözött, a nagymama meghalt - akik addig élete két fontos sarokkövei voltak? Mit kéne tenni ahhoz, hogy saját testét ne ellenségként fogja fel, és az uszodában a kötelező testnevelés óra keretében ne szégyellje saját részleges meztelenségét? Senki sem tudja gátlásait levetkőztetni és elhitetni vele, hogy az a csontos váll és csípő egyszer kigömbölyödik, a csöppke mellei pedig csinos formát öltenek. Nehéz kamasznak lenni!

Idézetek a könyvből:

Attól, hogy lehülyézel, nem leszek hülye. Sem lúzer vagy tökfilkó. Vagyok, aki vagyok, se több, se kevesebb. Van, akinek ez tetszik, és mindig akad olyan is, akinek nem. De az az ő dolga, ahhoz nekem semmi közöm. Nem igaz?

Liza bólintott. Végtére is…

– Ráadásul gyakran azok pocskondiázzák az embert, akiknek magukkal van bajuk. Rossz lábbal keltek fel aznap, vagy magukat tartják kevésre, és így próbálnak lehúzni téged is a maguk képzelt szintjére, hátha attól kiegyenlítődik bármi is.

Figyelj, mindenki így kezdi, hidd el. Mindenki majrézik. Mindenki. Nyilván. A kérdés az, hogy felül tudsz-e ezen kerekedni vagy sem. Hogy le bírod-e küzdeni magadban az ösztönös félelmet vagy hagyod, hogy az eluralkodjon rajtad.

Liza tehát gyűlöli a változásokat - éppen ezért elég érzékenyen érinti, hogy a szobájából a parkettán keresztül belecsúszott egy bűzös tömlöcbe, majd onnan kiszabadulva egy ismeretlen utcán, zokniban menekül a láttára felbőszült tömegből. A település, ahová jutott, idegen és ijesztő, totál ismeretlen számára, míg az általa leszólított emberek, akiktől szívességként egy telefonhívást kunyerál, hogy felhívhassa az anyját, meg a mobiltelefont nem ismerik. 

MI A FRANC VAN?

Idézetek a könyvből

Szóval ja. Szar ügy, de egy csomó mindennél nem lehet tudni előre, hogy ennyi volt. Hogy a bársony zsákban, amibe újra és újra belenyúlsz, az volt az utolsó szivárványos üveggolyó. És hiába nyúlkálsz bele, már nincs benne több. És nem is lesz.

[…] mindenhez gyorsan hozzá lehet szokni. […] Ez az ember egyik legnagyobb erénye, és olykor a legnagyobb büntetése is: gyorsan adaptálódik bármihez. Soha ne vedd hát készpénznek a jó szerencsédet, ne vedd magától értetődőnek azt a jót, amiért nem tettél semmit, csak a sors szeszélyének köszönhetően hullott az öledbe. De ha rossz idők járnak feléd, akkor viszont meríts ebből bátorságot: tudd, hogy erős vagy, tanulékony, és mindenbe bele tudsz rázódni.

Fiala Borcsa bizony (újra) bevette írói repertoárába a varázslatot! Mágikus kalandok során átugratta hősével a tinédzserkor minden keservét (nőnek a mellek, hormonzavaros álmok, pattanások, gátlások, stb.), és egyből a túlélő gyerekek városába rakta bele, ahol egyszerűen bekerül a közmondásos mélyvízbe: ússz vagy meghalsz! Liza karektere lefedi a legtöbb 13-14 éves kamasz lelkivilágát: csetlik-botlik, önbizalomhiányos, ismeretlen előtte a világ szinte minden felnőttes dolga (élet, halál, becsület, felelősség, szerelem). Korának megfelelően reagálja le az elé kerülő problémákat, de az író egyben némi bátorságot is becsempészett személyébe: kezdeti bizonytalankodás után nem hátrál meg a nehézségek elől. Pedig van mitől megijednie, beszélő fák és madarak, nyakában kötéllel vezetik egy arénába, szörnyek katakombája - időkön és dimenziókon átívelő kalandok során érleli hősét egy felnövéstörténeten keresztül. Az irodalom eszközeivel hatásos képet fest arról, milyen is az. Te is más vagy, te sem vagy más - jut dűlőre főhősünk a fenti paradoxont ízlelgetve, miközben felfedezi, hogy mindenki - még az anyja is! - volt egyszer csecsemő, kisgyerek, kamasz, fiatal felnőtt.. hogy a szülei sem úgy születtek, ahogy ő ismeri őket, és ők is küszködhettek hasonló problémákkal, mint ő, de fejlődtek és megoldották. Tehát akkor nem marad minden ebben a kamaszos katyvaszban... akkor ő is... ő is fejlődhet! A változás az egyetlen biztos változó - egyezik meg magával, és azoktól nem félni kell, hanem nyitott pszichével fogadni.

Szerintem olvassátok!

Fülszöveg

Liza világa kerek és biztonságos.
Aztán kiderül, hogy mégsem annyira tökéletes, mint hitte, de hát legkésőbb kamaszkorában mindenki rájön erre. Arra viszont nem számított, hogy egy szokványos délutánon megnyílik alatta a padló, elnyeli a sötétség, és kezdetét veszi végtelennek tűnő, világokon, veszélyeken, kemény próbatételeken keresztül vezető útja.
A megpróbáltatások során súlyos kérdésekben kénytelen dönteni: élet, halál, becsület, felelősség. Egy különös házban bepillanthat a lehetséges jövőjébe, és egy szigeten megtalálja a szerelem is.
De Liza haza akar térni.
Mindenáron.

Fiala Borcsa

Író, újságíró, a WMN főszerkesztője

Köszönöm a lehetőséget a Kolibri Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a lenti borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a szerző oldalairól származnak.

290 oldal･füles, kartonált･ISBN: 9789635992942