Hogyan hozzunk létre olyan alternatív intézményeket, amelyek valóban elősegítik a társadalmi, gazdasági és politikai egyenlőség felé való haladást, tiszteletben tartva az egyének jogait és a mindenki jogát a különbözőségre? A fentiekre keres válaszokat Az egyenlőség rövid története című könyvében Thomas Piketty.
KönyvajánlóSzerző: Thomas PikettyFordító: Fáber AndrásSzaklektor: Dr. Pogátsa ZoltánKiadó: Corvina Kiadó
Az egyenlőség rövid története
A vagyon elosztása napjaink egyik legégetőbb kérdése ismert ideológiájú társadalmainkban. Egyenlőség = utópia? Lehetetlen küldetés? Egyszerűen csak jó rá gondolni, de a gyakorlatban folyton elbuknak az erre vonatkozó törekvések? A szerző komplex módon körbejárva a kérdés vonatkozó aspektusait gazdasági, politikai, társadalmi szinten, az elmúlt 20 évben több 3000 (!) oldalas könyvet is publikált a témában. Egyik tisztelője azonban azzal fordult oda az íróhoz: tessék mondani, ezt képes megfogalmazni olyan terjedelemben is, hogy laikus is örömmel vegye a kezébe, és el tudja a lényegét mesélni bárkinek, akivel szóba kerül az egyenlőség története? Voila: íme a ~10%-ra zanzásított, emészthetőbb kötet!
Thomas Piketty a kutatási eredményeket új összefüggések kontextusába helyezve írta meg jelenleg tárgyalt könyvét. A lefektetett célok eléréséhez széles társadalmi összefogás és komoly egyéni felelősség szükséges, valamint edukáció: nem engedhető meg, hogy a gazdasági folyamatokhoz csak államférfiak és szakemberek szűk rétege értsen! Kívánatos továbbá szakítani az identitás és a hovatartozás körüli őrült vitákkal, amelyek a cél felé való előrehaladás komoly kerékkötői. A fentiek nélkül elképzelhetetlen a jelenleg regnáló hatalmi viszonyokat átalakítani.
A könyv tulajdonképpen a történelemben előforduló társadalmi osztályok közötti egyenlőtlenségek összehasonlító története - ami valahogy az egyenlőség története lett. Az emberiség története sosem lineáris fejlődés, ezért fordulnak egyenlőtlenségekbe, minden ellenkező törekvések ellenére: forrongások, forradalmak, társadalmi küzdelmek és különféle válságok tarkítják a képet és térítik el a folyamatokat eredeti céljuktól. A 18. századtól figyelhetők meg olyan folyamatok, amelyek történelmi elmozdulást jelentenek az egyenlőség felé.
A témával kapcsolatban mindenképpen szóba kell kerülnie napjaink jellemző folyamatainak: szuverenitásnak, orosz-ukrán háborúnak, európai politikai blokkoknak. Bármilyen rossz is a híre Kelet- és Közép-Európában a baloldali ideológiának, az ismert francia közgazdász semmiképpen sem szeretné, ha ezek a formációk eltűnnének az országok életéből. (Kétségtelen, hogy másképpen reagál egy magyar, egy lengyel, egy bolgár, stb., a szocializmus vagy a kommunizmus eszméire, mint egy francia vagy angol ember, mégpedig sajátságos rossz tapasztalatai miatt. A forradalom felfalta gyermekeit, más nyomtalanul eltűnni és annak minden ódiumát megszenvedni, és megint más hallani arról, hogy ilyen IS létezik.)
Leszögezhetjük tehát, hogy Thomas Piketty a demokratikus szocializmusban látja a jövőt, ami az egyenlőséghez hozzásegítheti a népeket. Optimista a folyamatokkal kapcsolatban, megítélése szerint globálisan nőtt az egyenlőség. Jómagam maximum okos szemekkel tudok nézni állításával kapcsolatban, semmiképpen sem tisztem ebben állást foglalni, mint ahogy a szocializmus által hozott jólétről is vannak kétségeim. De - fejti ki Piketty - megérti, hogy a II. világháború utáni keleti blokk országai számára szitokszó a fenti fogalom - ugyanakkor arra is bíztatja azon országok állampolgárait, hogy a rossz tapasztalatok elengedésének immár elérkezett az ideje: lehet ezt jobban is csinálni! Erre példaként Svédország, Franciaország, Németország szociáldemokráciáját hozza fel, ahol a fenti eszme központi elemeit felhasználva, kiterjedt jóléti ellátórendszer épült ki. (Végül is, ezzel ki tudnék egyezni itthon is.)
Thomas Piketty nemcsak szakmai körökben hódít a közgazdaságtani párbeszéd átformálásával, hanem laikusok is ismerik - legalább - a nevét, sőt, modernkori Karl Marxnak is titulálják nézetei miatt, munkásságát a Tőke nagyszabású műhöz hasonlítják. Teszik ezt annak ellenére, hogy ő sosem érvelt a magántulajdon rendszere ellen, az egyenlőtlenségek felszámolását progresszív, globális tőkeadóról szóló tervekkel oldaná meg.
A mű történeti, politikai, eszmetörténeti és közgazdasági vonalon elemzi az egyenlőséggel kapcsolatos ismérveit. A megértést számos lábjegyzet és grafikon segíti. Thomas Piketty könyve közérthető, laikusok számára is emészthető kötetre sikeredett, amelyet örömmel forgattam.
Szerintem olvassátok!
Fülszöveg
„Piketty az egyenlőség fogalmát tágabban kezeli: nemcsak a jövedelem és a tulajdon, hanem a nemek és rasszok szempontjából is vizsgálja. Azzal, hogy az egyenlőtlenségről az egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, azt sugallja, nemcsak kíméletlen kritikára van szükség, hanem hatékony gyógymódra is.” (The New York Times)
A világhírű francia közgazdász új könyvében a 18. századtól kezdve vizsgálja a kapitalizmus kialakulását és különböző korszakait. A világ működésének fenntarthatóságát egyértelműen a vagyoni-tulajdoni egyenlőtlenségek csökkentésében és az arányos teherviselésben látja, mint amilyen a progresszív adózás vagy a túl nagy vagyonok öröklési rendjének módosítása.
Megjegyzés küldése